castlerocker

Szerenccsel kapcsolatban mindenki azonnal az édességekre asszociál, hiszen ki ne szerette volna a méltán híres szerencsi csokoládét (legfőképpen a Boci csokit), vagy ki ne hallott volna a cukorgyárról.

Mindez azonban sajnos jobbára a múlt, mert ha ironikus szeretnék lenni, akkor ma azt írhatnánk a város csomagolására, hogy nyomokban cukorgyárat tartalmazhat. Nem állok nagyon messze az igazságtól, ha azt állítom, ugyanez a helyzet a csokoládéval is.

De ez itt egy váras blog, és ebből már sejthető, hogy Szerencs nem csak a 20 g-os, várakat ábrázoló mini táblás csokijával hülyítette meg a hozzám hasonlóan csoki- és vármániás embereket, hanem a település központjában elhelyezkedő, egészen jó állapotban fennmaradt huszárvárával is.

Szerencs a Zemplén legfiatalabb erőssége, melynek építését 1557-58 telén kezde el Némethi Ferenc tokaji várkapitány. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy nyugat felől Szerencs a Zemplén kapuja, vagyis a Habsburg uralkodókkal nem éppen baráti viszonyt ápoló Némethi fontosnak tartotta egy ütközőzóna létrehozását a tokaji vár előterében, attól mintegy 20 km-re.

Megközelíthetősége

A szerencsi Rákóczi vár a kényelmes vártúrázók ideális célpontja lehet, hiszen meghódításához nem kell hegymászó tudomány és ülőmunkában megpunnyadt testünktől sem követel különösebb verítékáldozatot.  A vármustra akár egy papucsban is kényelmesen teljesíthető. Ha stílusos akarok lenni, akkor egy 20 g-os váras tejcsoki fedezi a látogatás energiaszükségletét. 

A jó állapotban fennmaradt épület a település központjában helyezkedik el egy kellemes városi park közepén. 

A vár egyik bejárata a Rákóczi útról közelíthető meg, a városi fürdő mellett, a parkon át.

Autóval azonban egyszerűbb a Huszárvár út felől, a külső várat támadni, hiszen itt közvetlenül a bejárat mellett lehet parkolni.

Maga a vár teljesen jó állapotban van, azt előbb a ’80-as években újították fel, majd 2011-ben lecserélték a tetőszerkezetét is. A felújítások előtt 1945-ig a Szirmay család lakta a kastéllyá alakított huszárvárat, majd '45 után a Szerencsi Állami Gazdaság irodái és lakások kaptak benne helyet.

A felújítást követően a várba került a Zempélni Múzeum, a könyvtár, valamint a külső várban létrehoztak egy színháztermet és egy szállodát. A külső vár udvarán rendszeresen vannak programok, szabadtéri koncertek.

A belső vár négyzet alaprajzú, ahol az udvart teljesen körbeépítették. A vár egykori főbejárata az igencsak masszív kaputorony aljában nyílik a külső vár felől. A múzeum a belső vár emeletén található, melynek bejáratához nagyon szép, hangulatos külső lépcsősor vezet.

A belépő nagyon baráti, mindössze 600 a felnőtt és 300 forint a kedvezményes jegy. Az egyébként ízléses, szépen berendezett tárlatok megtekintését követően azonban rájöttem, hogy a jegy ára abszolút arányban van a kiállítással, amely nem túl nagy, ezért ha több pénzbe kerülne a belépő, akkor utána szívnám a fogam, hogy drága volt. Így azonban úgy gondolom, hogy megfelelő ár-érték arány fogadott.  

A bemutatott gyűjtemény 4 fő témára bontható.

A helytörténeti, várral kapcsolatos és nagyon szép korabeli tárgyakat is felvonultató tárggyűjtemény 2 termet foglal magába. Természetesen van egy, a helyi csokoládégyártást feldolgozó kiállítás, ahol nagy örömmel fedeztem fel a gyermekkoromban általam is nagy mennyiségben pusztított csokoládék papírjait, és azok illatát is.

A múzeum jelentős részét foglalja el a Petrikovics László hagyatékát képező képeslapgyűjtemény, valamint a jobbára Frey Antal szerencsi grafikus munkáiból álló Ex libris kiállítás.

A jegy árában benne foglaltatik az az extra, hogy az egyébként ingyenesen látogatható vár keleti oldalán található terasz, valamint a várfal tövében elhelyezkedő kőtárhoz csak a múzeum látogatói férnek hozzá a Frey kiállításon keresztül.

A belső várat körülvevő falak egy része ma már nincs meg, vagy nem az egykori magasságában látható. Egyedül a külső vár délkeleti, hatszögletű bástyája maradt épen, teljes magasságban.

A vár története

A XVI. század második felében és a XVII. században Zemplén a korabeli magyar királyság egyik legfontosabb területe, hiszen Mohács után a 3 részre szakadt ország ütközőzónája volt. Az 1550-es évek közepén a Habsburg-ellenes Némethi Ferenc volt a tokaji várkapitány, aki tisztában volt a kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedéssel és ezekben az években költségeket nem kímélve a tokaji várat az ország egyik legerősebb erődjévé fejlesztette.

Mindezek mellett igyekezett Tokaj környezetét is megerősíteni, így elfoglalt és felújított jó néhány környékbeli kisebb várat. Mivel nyugat felől nem volt elővéd, ezért kézenfekvő, hogy Némethi a Tokajtól 20 km-re található Szerencsen kezdett el egy huszárvárat építeni 1557-58 telén, mely jó szolgálatot tehetett a kereskedelmi utak ellenőrzésében is.

A vár keletkezésével kapcsolatos elméletek két alapvető irányt követnek. Az időpont rendben van, de a régebbi és általánosan használt elmélet szerint Némethi az itt lévő bencés apátságot erővel elfoglalta és azt alakította át várrá.

Ezzel szemben az 1978 és 1991 között a várban ásatásokat folytató László Csaba régész azt állította, hogy ennek semmilyen bizonyítékát nem találta, ugyanis az építéskori járószint alig volt a mai alatt, vagyis nem egy korábbi épület alapjaira épült a vár.

Egy viszont bizonyosnak látszik: mégpedig az, hogy az egykori apátság építőköveit felhasználták a huszárvár építéséhez. Talán emiatt jelent meg az utókor emlékében úgy, hogy a kolostort építették át, pedig valószínűbb, hogy a romos kolostor köveit csak felhasználták az építkezéshez.

A Némethi által épített vár a masszív kaputoronyból és a hozzá derékszögben kapcsolódó kétszintes lakóépületből állt, melyet valószínűleg palánkfal, és mocsaras terület vett körül.

A vár építése nyilvánvalóan nem tetszett a királynak, ezért 1558-ban már ostrom alá is fogta, de bevenni nem sikerült.

Ferdinándot Miksa követte a trónon, és 1565 februárjában hatalmas sereget küldött Schwendi Lázár vezetésével Némethi ellen, aki Tokaj ostroma közben vesztette életét. Ezzel egy időben Némethi feleségének rokona, a királypárti Balassa Menyhért ostrom alá vette Szerencset és el is foglalta, ezzel a vár a király birtokába került.

Szerencs igazi felemelkedése azonban csak ezután következett. Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem (aki itt van eltemetve) 1583-ban zálogbirtokként kapta meg a királytól Szerencset, melyre 1603-ban végleges adománylevelet szerzett.

1605-ben országgyűlés helyszíne volt Szerencs, ahol Bocskai Istvánt választották Magyarország és Erdély fejedelemévé.

Rákóczi Zsigmond 1586 körül megkezdett építkezései alakították ki a vár későbbi formáját. A belső vár udvarát teljesen körbeépítette, majd több bástyával megerősített külső várat építetett köré.

Amikor Rákóczi György 1616-ban feleségül vette Lorántffy Zsuzsannát, a székhely település Sárospatak lett, így Szerencs jelentősége lecsökkent, rezidenciából birtokközponttá vált.

1644-ben III. Ferdinánd csapatai támadták meg Szerencset, amelyet Rákóczi György várkapitánya átengedett az ellenségnek. A fejedelem vezére, Kemény János azonban még abban az évben visszafoglalta a várat és az áruló kapitányt a várkapunál felakasztották.

A Wesselényi összeesküvés elfojtását követően 1672-ben a vár a király kezébe került, akitől Thököly Imre vette vissza 1680-ban. Ekkor a várat felrobbantották, melyet a király állíttatott helyre.

A Rákóczi szabadságharc alatt visszakerült a vár a Rákócziak birtokába, azonban a felkelés leverését követően ismét királyi birtok lett, melyet több főnemesi család között osztottak meg. Végül a Szirmay család vette tulajdonba, akik a várat egészen 1945-ig lakták.

Egy biztos: a szerencsi Rákóczi vár megkerülhetetlen tényező egy zempléni vártúra esetén, már csak azért is, mert egy meglehetősen eredeti és ép állapotban ránk maradt épületről van szó.  

Ha megnézed a szerencsi várat, akkor biztos, hogy nem csak a csokoládé és a cukor fog eszedbe jutni a település nevének hallatán. 

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is.

Mitől különleges?

A Zempléni-hegység egyik 426 méter magas vulkanikus csúcsán, Komlóska település felett magasodó Sólymos vára Magyarország talán legkülönlegesebb, de mindenképpen egyedülálló erődítménye. Rendkívüliségét az adja, hogy nem sokkal építését követően elhagyták, vagyis mindössze kb. 100 évet élt, ami várak esetében igen alacsony életkor.

Viszont éppen e tény miatt megmaradt „eredeti” állapotában, mivel a haditechnika fejlődésével nem építették át és bővítették újra, és újra. A várat ért ostromról nem tudunk, ezért lehet, hogy egy tűznek esett áldozatul, vagy egyszerűen csak sorsára hagyták birtokosai.

A többi magyarországi romtól eltérően itt a lakosság sem hordta el a köveket, vagyis az épületben más nem tett kárt, "csak" az elmúlt 600 év. Ez az idő azonban elég volt ahhoz, hogy még a neve is feledésbe merüljön: a helyiek elhagyatottságára utalva egyszerűen Pusztavárként emlegették.

A közelmúltban végzett kutatások alapján sikerült beazonosítani, miszerint Komlóska várát építésének idején Sólymosnak hívták.

Megközelíthetősége

Komlóska a Zempléni-hegység belsejében található takaros kis falu, jelentős idegenforgalommal. Aki nyugalmat, csendet szeretne, az jobb helyet keresve sem talál.

A faluban és a túra során a Vodafone szolgáltatása úgy eltűnt, mintha soha nem is létezett volna, egyedül gps jel volt a telefonomon, de szolgáltatás hiányában térképet nem tudtam alá húzni.

A településre beérve (csak Erdőhorvátiból közelíthető meg közúton) egy helyi férfitól azt a tájékoztatást kaptam, hogy a romhoz vezető út meglehetősen „sportos”. A Sólyomvár panzió mellett toronyiránt lehet felmenni a Pusztavár-tetőre, de a sportpályától induló erdei úton egy darabig kocsival is meg lehet közelíteni a várat.

A sportos jelző miatt ez utóbbi mellett döntöttem, de megbántam és nem ajánlom senkinek. Az utat kb. annyira lehet használhatónak jellemezni, mint sportra alkalmasnak a két kapuval ellátott, sportpályának csúfolt grundot, amely mellől indul.

A földutat ugyanis a fakitermelést végzők használják leginkább, vagyis egy normál személygépkocsival nehezen járható, a magasabb építésű családi járgány  alját is odakoppintottam vagy kétszer.

Mint utóbb kiderült, összesen kb. 500 métert spóroltunk ezzel a manőverrel, ami nem érte meg, mivel ez még emelkedővel együtt sem akkora távolság, amibe gyalog bele kellene halni. 

A hegyre vezető turistaút viszont jól járható és megfelelően ki van jelölve, a hegyi úttól pontosan 1 km távolságra van a rom. Az út valóban sportos, végig meglehetősen meredeken emelkedik.

A nyári rekkenő melegben a sűrű erdőn át vezető ösvény legalább hűvös, de azért nem annyira, hogy a hátamra fagyott volna a mindenhol patakokban csorgó izzadtság.

A hegytetőre felérve pazar látványban volt részünk, hiszen gyakorlatilag 360°-os panoráma tárult elénk. Az északi toronyból jól látható Komlóska, míg délnyugati irányba a Tokaji-hegy az, amit legtávolabbiként azonosítani lehet.

A vár napjainkban

Maga a hegytető nagyon hasonlít a regéci várhegyre, ugyanis az ovális alakú tető két szélén van egy-egy kiemelkedés. Őseink mindkét dombra építettek egy tornyot, melyeket a hegytető szélén szabálytalan alakú, a tető szélét követő fallal öveztek. Az erősen lepusztult falakat javarészt konzerválták és kijavították néhány éve, így a rom kellemes meglepetést okozott a néhol 3 méter magasan álló falakkal.

Az északi torony tetejére jelenleg telekommunikációs torony van szerelve. A torony kb. 4 méter belső átmérőjű lehet, a talajból kiálló falai kb. 1 méter vastagak.

A vár északi végénél lévő kis csapáson a hegyoldalra leereszkedve nagyon különös alakú, hatalmas sziklákat találunk a hegytetőre jellemtő kőtenger között.

A hegytetőt középen egy természetes árok választotta ketté, amelyet az építők egy fallal is megerősítettek. Ez a fal ma már nem látható, csak az árokban találunk rengeteg követ.

A déli udvar dombja magasabb, melyen szintén kör alakú torony alapja látható. A déli torony kerítőfala meglehetősen jó állapotban van.

Ezt kívülről is le szerettem volna fényképezni, ezért a középen lévő résen kimásztam a falon kívülre, ahol viszont sikerült közelebbi ismertséget kötnöm a sziklás talaj valamennyi istenverte szúrós növényével. 

A vár története:

A vár történetét rengeteg homály fedi, mindössze két írásos nyomára bukkantak kutatás során a szakemberek.

Ebből adódóan az építésének pontos ideje nem ismert. Valószínű azonban, hogy a Tolcsva nemzetség tagjai építették a várat a tatárjárást követő várépítési hullám idejében valamikor a XIII. század utolsó harmadában.

Sólymos várának első írásos említése 1379-ből származik, amikor feljegyezték, hogy a Tolcsva nemzetség tagjai megosztoztak a rajta.

A második, és egyben utolsó oklevélben történő említése 1398-ból való, ahol már elpusztult várként említik.

Korai pusztulása miatt a vár a XIII. századi állapotában konzerválódott, vagyis lakó-vagy öregtornyokból és kerítőfalból áll.

A többi 1200-as években épült várunk is hasonló lehetett, csak azokat a további évszázadokban folyamatosan bővítették, korszerűsítették.

Sólymos vára mindezektől függetlenül nagyon különös, hiszen egyedülálló módon nem egy lakótornya van, hanem kettő, melyek az ovális udvart kettéválasztó fal két oldalán, a két teljesen egyforma udvar közepén helyezkednek el. A vár két udvara majdhogynem teljesen szimmetrikus. 

Vagyis a váron belül volt két, egymásra mind méretben, mind külsőre nagyon hasonlító kisebb vár. A különbség annyi, hogy a déli torony alja a kutatások szerint szögletes, illetve épült mellé egy 4x12 méter alapterületű épület. Az épület és a torony találkozásánál egy külső lépcsőház vezetett a torony+épület bejáratához.

Az északi toronyhoz nem építettek más épületet. A vár gyalogos kapuja a délkeleti oldalon volt.

A vár furcsa kialakításának lehetett egyszerűen csak védelmi szerepe is. Nevezetesen, ha valahol betört volna az ellenség a várba, akkor a védők a másik udvarba húzódva tovább küzdhettek. 

A másik, hogy a Tolcsva nemzetség két ága megosztotta egymás között a várat, melyre az 1379-es oklevél utal. Ha ez utóbbi az igaz, akkor vélhetően ez lett a vár veszte is.

A képre kattintva galéria nyílik:

A nem mindennapi várat érdemes felkeresni, mert csodálatos, érintetlen természeti környezetben fekszik, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a Zemplénre.  

 Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is. 

Boldogkő vára a Hernád völgyében található, a Zempléni-hegység és Abaúj határán a vulkanikus eredetű Bodókő hegy tetején. A nyugatról nézve fekvő oroszlánhoz hasonlító, nem túl magas andezittufa sziklát koronázó vár nagyszerű látványt nyújt a 3-as főútról.

Közvetlenül a várhegy alatt fekszik Boldogkőváralja község.

A várat körülvevő táj változatos. Keletre a Zemplén hegyei magasodnak, melynek belső részén, nem messze innen található Regéc vára. Nyugatra a lankás abaúji táj terül el, rajta mindenfelé barackültetvényekkel, ahol a méltán híres gönci barackpálinka alapanyaga terem.

Az alkoholos italokat kedvelő ínyencek számára igazi csemege a hely: közvetlenül a vár alatt kiváló minőségű pálinkának való gyümölcs érik, néhány kilométerrel délebbre pedig Erdőbénye község már Tokaj-hegyalja része. A névadásnál azonban mégsem ez a két jelentős körülmény játszott szerepet, márcsak azért sem, mert a XIII. században még sem aszú, sem gyümölcspárlat nem volt errefelé. 

És akkor még nem említettük a szomszédos Vizsolyt, ahol az első magyar nyelvű bibliát nyomtatták.

A kellő helyismeret, vagy GPS nélkül érkező óvatlan turista pedig a szomszédos Boldogkőújfalun könnyen úgy járhat mint én.  Útbaigazítást akartam kérni egy helyi lakostól, és pechemre a kétes hírnévét beszédhibájával megalapozó celebet, Matisz nagypapát szólítottam le - akinek unokáját a „mitulátbáti hotta”. Mondanom sem kell, hogy a kapott útbaigazításon ugyan jól szórakoztam, de Matisz-magyar szótár nélkül a szükséges információhoz csak részben jutottam hozzá. És a hiba nem bennem volt.

A vár a könnyű kirándulások kedvelőinek ideális célpontja lehet, hiszen az alatta lévő parkolótól 5 perc séta a bejárat, melynek eléréséhez hegyet sem kell mászni.

A XVII-XVIII. század fordulóján ugyan többször megkísérelték Boldogkőt is lerombolni, mégis egészen jó állapotban maradt ránk.

A szikla, amire épült ovális alakú, szabálytalan formájú és a legmagasabb, déli vége egy keskeny nyúlványban végződik, akárcsak Veszprémben a várhegy.  A különbség annyi, hogy itt sokkal kisebbek a méretek.

A vár a sziklaorom északi ¾ részét foglalja el, mivel a déli vége olyan pengevékony, hogy csak egy gyalogösvény fér el a tetején. A szikla legdélebbre fekvő, legmagasabb pontja viszont nagyszerűen alkalmas volt arra, hogy azon megfigyelőállást építsenek ki.

A várba a külső vár kaputornyán át lehet bemenni egy deszkahídon, ahol korábban felvonóhíd üzemelt. A belső vár talaja sziklás, sok helyen egyenetlen.

A keskeny külsővár falának tetején végig gyilokjáró van, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik az abaúji térség gyümölcsöseire.

A várnak az utóbbi időben nem csak az állagát óvták meg, de folyamatosan folytak építkezések is a falai között. Korábban a déli torony és a kapubástya kapott tetőszerkezetet, majd a palotaszárny került felújításra és azt is tetővel látták el.

Legkevesebb az öregtoronyból maradt az utókorra, annak csak a maradványai láthatók napjainkban is. A palota termeiben korábban turistaszálló üzemelt, majd ólomkatona-kiállítás kapott benne helyet.

A legnagyobb terepasztalon a muhi csatát ábrázoló dioráma volt, amelyben több száz ólomfigura és számtalan szekér, ló szerepelt. Én azon szerencsések közé tartozom, akik személyesen ismerték a katonák megformálóját, Hartmann Lászlót. Laci bácsi monumentális csatajeleneteit nem csak itt lehet megtekinteni, hanem az ország számos múzeumában.

A palota felújítását követően a makettek a tetőtéri kiállítóterembe kerültek és számuk jócskán kibővült. A helyüket a palota termeiben különböző kiállítások vették át.

És, hogy miért éppen a muhi csata kapott helyet a várban? Azért, mert a monda szerint Boldogkő úgy keletkezett, hogy a muhi csatavesztést követően a menekülő IV. Bélát Aszaló faluban egy Bodó nevű aszalómester rejtette el a tatárok elől. Amikor a tatárok Bodónál keresték a királyt, akkor ő süketnek tettette magát, így békén hagyták.

Később Bodó mester lányaival együtt felkereste Budán a királyt, aki nem felejtette el, mit tett érte. Hálából a mester birtokadományt kapott IV. Bélától azzal a feltétellel, hogy a birtokon várat épít a király védelmére. Így született meg tehát a legenda szerint Bodó hegyén Boldogkő vára. A nevét pedig nem a közelében termelt finom italok fogyasztása által kiváltott érzés ihlette, hanem Bodó mester 7 lányáról kapta, akik a monda szerint itt voltak a legboldogabbak.

A palotaszárnyat északról lezáró V alakú toronyba fel lehet menni, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik minden irányba. Ez azonban nagyon sok várról elmondható. Egyvalamiben azonban Boldogkő egyedülálló: a vár déli oldalán egy kis ajtón át ki lehet menni a sziklafal tetejére és egy fából ácsolt járdán kijuthatunk a déli sziklacsúcs őrhelyére. Innen 360°-ban lehet körülnézni és magát a várat is kívülről nézhetjük meg.

A legutóbbi felújítást követően a vár aljában lévő sziklába vájt pincében kialakítottak egy középkori éttermet, ahol kedvére jóllakhat az ide látogató.

A vár története

A vár pontos keletkezési idejét nem tudják, de ahogy az a mondából is kiderült, valamikor a tatárjárást követő várépítési hullám idején létesült a Kassára vezető út védelmezésére és ellenőrzése céljából. Első írásos említése 1282-ből származik.

Az Árpád-ház kihalását követően az Aba nemzetségbeli Amadé „kiskirály” birtokába került, aki az ország északkeleti részének az ura volt. Az évekig tartó és bohózatba illő, törvénytelen koronázásokkal tarkított trónviszály közepette az Abák előbb Károly Róbert pártját fogták a többi királyjelölt ellenében. Hatalomra kerülését követően azonban elpártoltak tőle, így aztán a király győzelmével véget érő rozgonyi csatában áldozott le a család csillaga.

Károly Róbert hatalomra kerülését követően ugyan jellemzően nem osztogatott birtokokat, Boldogkőt és a hozzá tartozó uradalmat mégis a pártján álló Drugeth családnak adományozta, de a várban saját várnagyot tartott.

Ekkor még csak az öregtorony létezhetett és a Drugeth család toldotta hozzá észak felé a palotát, valamint az azt lezáró háromszög alakú északi tornyot.

A vár később visszaszállt a király birtokába és Zsigmond 1427-1453 között az őt támogató Brankovics György szerb despotának adta több más észak-magyarországi várral együtt. (Munkács, Tokaj, Regéc)

A XV. század végén a vár hol királyi birtok volt, hol valamelyik nemesi család használta. Ebben az időszakban jelenik meg a tulajdonosok között a Szapolyai család.

A XV. században több alkalommal is bővítették a várat. Előbb a déli oldalon építettek egy szabálytalan négyszög alakú tornyot, amelyhez a nyugati oldalon palánkfalat is toldottak. Később megépült a patkó alakú kaputorony, és a keleti oldalról a palotát övező fal, ezzel kialakult a külső vár.

1526-ban Szapolyai János tulajdonában volt Boldogkő, azonban a Mohács utáni trónviszály során számtalan alkalommal gazdát cserélt Ferdinánd és Szapolyai között.

A várat 1527-ben a Ferdinánd párti Báthori István szerezte meg, de egy évvel később Szapolyai ostrommal visszavette Regéccel együtt. Ferdinánd ebbe nem nyugodott bele és még ugyancsak 1528-ban visszafoglalta, de 1530-ban már megint Szapolyai birtokában találjuk. 1530 augusztusában Serédi Gáspár és Bebek Ferenc Szapolyai hadait megverte, de Boldogkő várát 6 heti ostrom után sem tudták elfoglalni.

1537-ben ismét Ferdinándhoz kerül a vár, aki 1542-ben Gyula váráért elcserélte Patóchy Ferenccel. Az ő Patóchy Zsófia nevű lánya ment hozzá Bebek Györgyhöz, ezáltal Boldogkő a Bebek család birtokába került.

Patóchy Zsófia később arról vált híressé, hogy férje távollétében hősiesen védelmezte lányaival együtt a túlerőben lévő császári csapatok ellen Szádvárt.

A Bebek név azonban nem csengett valami jól abban az időben Észak-magyarországon. A család férfitagjai meglehetősen rossz hírnévnek örvendtek, annak ellenére, hogy sokat harcoltak és jó katonák voltak.  Ahogy ma mondanák, semmiféle sefteléstől sem riadtak vissza a vagyon gyarapítását illetően és köztudomású volt róluk, hogy mindig annak a pártjára álltak, akihez éppen valamilyen érdek fűzte őket.

Boldogkő várában sem hazudtolták meg a magukat és pénzhamisítással foglalkoztak.

A XVII. században a vár számtalan alkalommal cserélt gazdát. Leghosszabb ideig (1612-től 1671-ig) a Palochay család birtokolta, de közben ideig-óráig más család is szerepel a tulajdonosok között.

1671 és 1685 között Szelepcsényi György esztergomi érsek birtoka volt Boldogkő. Ezen időszak alatt a várat többször is érte támadás, de minden ostromot visszavertek.

Boldogkő vára hadászati szempontból ebben az időben már nem játszott fontos szerepet. Az 1600-as évek végén a vár porkolábja, Vatay Péter 1 tizedessel és 9 hajdúval látta el a védelmet. A fentiek miatt a császár 1676-ban Füzér, Szerencs és Kisvárda mellett Boldogkő lerombolását is elrendelte. Szerencsére nem érhetett annyit a vár, hogy sok puskaport pazaroljanak el rá, ezért inkább az valószínűsíthető, hogy felgyújtották.

Boldogkő túlélte a rombolást és kicsit később újra használták a várat, 1678-ban Thököly Imre kezére kerül. Az osztrák csapatok 1701-1702 között felrobbantották és lakhatatlanná tették, amelynek épen maradt helyiségeiben ezt követően a jezsuiták gabonát tároltak.

A jezsuitáktól vette meg a várat 1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos, aki a faluban lakott egy kúriában. Az új tulajdonos lehetőségeihez mérten elkezdett helyreállítási munkálatokat végezni a várban. Felhúzták a leomlott falakat, és kijavították az épületeket. Bár sokat jelentett a vár megmaradása szempontjából tevékenysége, sokan kritizálják azért, mert a javítások közben jelentősebb változtatásokat is eszközölt, ezáltal nem tudjuk, a vár milyen volt eredeti állapotában.

Boldogkő 1890-ben a Zichy család birtokába került 1945-ig. Ezt követően államosították. Az épületegyüttes feltárása 1963-ban indult meg, melyet állagmegóvási munkálatok követtek.

A képre kattintva galéria nyílik. 

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!

Forrás:

https://boldogkovara.hu

A 460 méter magas Várhegyre épült Szádvár jelenleg Magyarország legészakabbra található középkori vára, amely az Aggteleki Nemzeti Park területén fekszik közvetlenül Szögliget település mellett.

A hatalmas kiterjedésű várat évtizedeken keresztül nem látogathatta senki, mivel 1920 után a magyar-csehszlovák határ közvetlen közelébe került, így tiltott zóna lett.

Akkoriban csak határőrök, meg a szlovákoktól gumicsizmát, bakancsot behozó, vagy szalonnára, fejkendőre cserélő csempészek fordultak meg a romok között. Pedig látnivaló lett volna bőven, hiszen nem sok hozzá hasonlóan nagy erődítmény található ilyen magasságban.

Napjainkban szerencsére egyre többen keresik fel Szádvárt, és lelkes várvédőknek köszönhetően megkezdődött állagának megóvása.

Az tekintélyes méretű erősség fénykorában, a XVI. század közepén impozáns látványt nyújthatott a hegytetőn. Alighanem Regéchez hasonlóan Szádvár is inkább erődített uradalmi központ volt, mint bevehetetlen végvár. Alátámasztja ezt harcokban nyújtott nem túlzottan dicsőséges múltja is, hiszen történetének viharosabb időszakaiban folyamatosan váltották egymást gazdái, az ostromok után rendszerint más zászlót tűztek ki tornyaira.

A legnagyobb ostromát 1567-ben élte át, amikor a császári csapatok tüzérsége négy nap alatt rommá lőtte a vár falait, minek következtében a védők megadásért cserébe szabad elvonulást kaptak.

Azonban az 1644-es Szádvárt ért támadás alkalmával fél éven át sikeresen tartották védői a várat és végül az ellenfél ment el a falai alól dolgavégezetlenül.

Manapság Szögligetről lehet felmenni a szlovák-magyar határon álló várba, a ménes patak mentén. A település szélétől földút vezet a kb. 1000 méterre lévő egykori határőr laktanyához, ami jelenleg a Szalamandra Ház.

Szádvár nem a lusta vártúrázók vágyálma, ugyanis a vendégháztól csak gyalog lehet továbbmenni a meredek hegycsúcson épített erőd romjaihoz. Aki könnyelműen, tűsarkú cipőben próbálja a hegyet megmászni, az jobb esetben a cipésznél, rosszabb esetben kifordult bokával a kórházban találhatja magát. Egy biztos: a várhoz nem jut fel.

A Salamandra ház előtt nagyméretű turista térkép igazít el, amely szerint az ösvényen jobbra, és balra elindulva is a várhoz érünk.

A térkép szemrevételezése után úgy döntöttünk, hogy a bal oldali út rövidebbnek tűnik, így azt választottuk.

Az út a várhoz kb. 2 km, melyben vannak meredekebb kaptatók is. A turistaút alsó 2/3 része zömében bükkerdőn halad keresztül, ahol más fafajták is megtalálhatók, leginkább a gyertyán, kőris. Ennélfogva nincs sűrű aljnövényzet és nyáron a legmelegebb időben is kellemesen hűvös van hegymászás közben.

A hegy teteje felé több helyen előbukkan a sziklás talaj és fák helyett inkább cserjék jellemzik a tájat.

A Várhegyet járja körül a Bükki Nemzeti Park tanösvénye is, mely szintén felkanyarodik a várhoz és összesen mintegy 4,5 km hosszú.

A felfelé vezető út különlegessége az a két nyomvályú a hegy sziklás talaján, amelyet évszázadok alatt az a megszámlálhatatlanul sok szekérkerék vésett bele, amely a várban megfordult.

A két nyomvályú annyira markánsan látható, hogy azokat nem kell keresgélni, hanem a párhuzamos mélyedések egyértelműen látszanak a várhoz vezető hegyi úton.

A terjedelmes vár 4 különálló udvarral rendelkezett és az egyik legnagyobb volt Magyarországon.

Az évszázadokon át elhagyatott állapotban lévő rom köveit jórészt a környékbeli lakosság elhordta, a maradványokat pedig ismét birtokba vette a természet. A megmaradt faldarabok, romok között erdő nőtt, így csak itt-ott tűnnek elő messziről a falak.

A vár hossztengelyének két végéből azonban lélegzetelállító panoráma nyílik a környező hegyekre.

Érdekesség, hogy a nehéz terhek feljuttatásához már a középkorban állati erővel mozgatott köteles felvonórendszert készítettek, melynek maradványai a hegyoldalban megtalálhatók.

A vár története

A hegyetető alakját követő, szabálytalan alaprajzú vár építési idejét nem ismerjük. „Szárd” várának első említése a XIII. század közepéről való, viszont a történészek szerint ez nem azonos a mai Szádvárral, hanem az erődítmény a Ménes patak völgyének másik oldalán található Óvár-tetőn lehetett. Nyomait ma már csak alig észrevehető sáncok maradványai őrzik. 

Szádvár a kiskirályok megerősödésének idején, 1301-ben került Aba Amádé birtokába, ahonnan 1319-ben szerzi vissza Károly Róbert és innentől kezdve sokáig királyi birtok maradt, amelyet a királyok megbízható emberei igazgattak.

1387 és 1392 között Zsigmond király a várat - a trónért folytatott harcban őt támogató - Bebek Györgynek adományozta örökbirtokként.

1440 és 1454 között a vár ideiglenesen kikerült a Bebek család birtokából, amikor az Erzsébet királyné által az országba behívott cseh huszitákkal szövetséges lengyel származású Komorowsky Péter rablólovag elfoglalta és birtokolta Szádvárt. Ezekben az években innen fosztogatták a környék lakosságát.

Amikor 1470-ben Szapolyai Imre szepesi gróf feleségül vette Bebek Orsolyát, Szádvár a befolyásos Szapolyai család birtokába került.

Az 1526-os mohácsi csatavesztést követően Magyarországon trónviszály alakult ki, ugyanis a nemesek egy része a Habsburg házból származó I. Ferdinándot látta volna szívesen a trónon, ezzel szemben a köznemesek Szapolyai János erdélyi vajdát választották királlyá a Szádvárhoz közeli Tokajban.

Megválasztását követően Szapolyai az őt támogató Werbőczy Istvánnak adományozta Szádvár és Torna váruradalmait. Werbőczy azonban nem tudott beköltözni Szádvárra, mert az akkori várkapitány, Trinnay Lengyel Gergely Szapolyai utasítása ellenére az éppen akkor Ferdinánd párti Bebek Ferenc kezére juttatta az erősséget.

A következő évtizedekben Bebek Ferenc  uralta a várat és eközben többször is pártot váltott, annak megfelelően, hogy a saját érdekei hogyan kívánták. A vár azonban ennek hasznát látta, ugyanis ez a köpönyegforgatás veszélyes játék és tudta ezt Bebek is. Ennek ismeretében folyamatosan erősítette és fejlesztette a várat.

Ekkor alakult ki a rondellák sorozatával megerősített tekintélyes kővár.

Ezekben az évtizedekben a Bebek család megerősödött, Szádváron kívül ők uralták Krasznahorka, Szendrő, Csorbakő és Torna várát is a hozzájuk tartozó uradalmakkal.

1562-ben Bebek György árulás révén a törökök fogságába került és onnan csak 3 év múlva tudott szabadulni oly módon, hogy az erdélyiek pártjára állt. Ezt azonban a császár nem nézte jó szemmel és 1567-ben Szádvár ellen küldte Schwendi Lázár kassai főkapitányt. Schwendi tapasztalt katona volt és a biztos siker érdekében váratlan húzásra szánta el magát.  Bebek György távollétét kihasználva, ostromra teljesen szokatlan időpontban, januárban vonult Szádvár ellen.

A vár védelmét férje távollétében Patócsy Zsófia irányította, aki az óriási túlerővel szembeszállva hősiesen próbálta a védelmet megszervezni. A jelentős erőt képviselő császári csapatok azonban 4 nap alatt rommá lőtték az erődöt, amely így tarthatatlanná vált. A védők szabad elvonulás fejében átadták a várat.

Ezt követően a szádvári uradalom a király birtokába került, aki a 19 falu adóit lelkiismeretesen beszedette, de a vár felújításával nem törődött. 1557-ben a bécsi haditanács megállapította, hogy Krasznahorka és Szádvár „rozzantak”, de azt nem tudni, hogy felújították-e őket. Valószínűleg nem, mivel 1579-ben Rübert János kassai főkapitányt kötelezte a Kamara a vár felújítására.

1604-ben a vár kardcsapás nélkül lett Bocskai Istváné, miután Szendrőt a védői feladták. Szádvár nem túlzottan motivált védői a szomszédos Szendrő bukásának hírére elszöktek a várból.

Egy 1607-es zsoldlista alapján a vár katonaságát mindössze 50 gyalogos katona és két tüzér alkotta.

1608 és 1621 között a vár tulajdonjogáért a Csáky és a Pethe család pereskedett, azonban 1621-ben a nikolsburgi béke értelmében Szádvár visszaszállt a Habsburgok tulajdonába.

Az erdélyi csapatok újabb hadjárata idején ismét beveszik a várat, amely az 1626-os békekötés után visszakerül a császár tulajdonába.

A következő időszak kicsivel több dicsőséget hozott várnak. 1644. márciusában I. Rákóczi György vette ostrom alá, de a védők kemény harcok során kitartottak. Az erdélyi seregek egészen novemberig tartották körülzárva Szádvárt, ahonnan a kicsapásokkal bosszantották az ellenfelet. Mivel a blokád nem vezetett eredményre, az erdélyi hadak novemberben elvonultak a vár alól.

1675 tavaszán a császári zsoldosok már nem akartak meghalni a várban, ellenállás nélkül adták át Szádvárt a kurucoknak néhány hónapra, akiktől a nyár folyamatán Strassaldo császári generális foglalta vissza.

A császár sem örülhetett azonban sokáig, 1682-ben a törökökkel szövetséges Thököly Imre kurucai szállták meg az erődöt.

1683-ban a török ostrom alól Bécset felmentő lengyel hadsereg Felső-magyarországon, azon belül is a Bódva völgyén tért haza és nagy pusztítást végzett. Ennek során több napig a Szádvár közelében táboroztak a lengyel katonák, akikre a várat birtokló kurucok több ágyúlövést is leadtak a miheztartás végett.

Már meg sem lepődünk azon, hogy ez a kuruc korszak sem tartott sokáig, mert 1685 november 5-én a várnál seregei élén megjelenő Caprara császári generális előtt a kuruc őrség megnyitotta a kaput.

Caprara utasítására a sajnos ebben már nagy rutinnal rendelkező császári sereg aláaknázta a fontosabb védműveket, bástyákat és megkezdte a vár „lerontását”.

Ez a művelet olyannyira sikeres volt, hogy attól kezdve a vár védhetetlenné vált, a romokat pedig már nem a különböző hadak, hanem a természet foglalta vissza.

Az utolsó kegyelemdöfést azonban a környék lakossága adta meg, akik építkezésekhez elhordták a lerombolt falak köveit.

A várért sajnos évszázadokon át nem tettek semmit. Az sem segített Szádvár helyzetén, hogy Trianon után közvetlenül a határvonalra került, így tiltott zóna lett, a romokat a turisták sem látogathatták.

2006 őszén magyarországi várbarátok egy csoportja fogott össze a romok megmentéséért, amikor kiirtották a várfalakat elborító bozótos nagy részét, majd megalakították a Szádvárért Baráti Kört.

A csoport tagjai azóta is minden évben két alkalommal, (tavasszal és ősszel) tábort szerveznek, ahol önkéntesek végeznek több napon át munkát a vár rendbetétele érdekében.

A vármentő hetek során  rengeteget tettek a maradványok megőrzéséért, uniós források bevonásával több szakasz állagvédelmét oldották meg.

Idén tavasszal március 16-17-én tartják a XXIV. vármentő napokat, melyre szeretettel várják a várromért tenni akaró önkénteseket.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is. Ha pedig kellőképpen tettrekésznek érzed magad, március közepén irány a vár.

Forrás:

www.szadvar.hu

Wikipedia

Sajnos nagyon kevés olyan magyarországi várral büszkélkedhetünk, amely nem esett áldozatul a XVIII. század várromboló tevékenységének. Ezek egyike Sárvár, a Nádasdy család ősi fészke.

Gazdái az elmúlt évszázadok során az adott kor követelményeinek megfelelően erősítették, alakították át a várat, de napjainkban is fel lehet ismerni több száz éves metszetek alapján.  

Sárvár tipikus síkságra épült, védelmi szempontokat előtérbe helyező, de azért egy főúri család számára a kényelmet is biztosító vár a maga hatalmas zárt udvaros palotájával és óolasz bástyákkal szegélyezett külső falaival.

A vár története:

Természetesen Sárvár is átesett a várak szokásos evolúciós fejlődésén. A kiskirályok időszakában Sárvár a Kőszegieké volt, akiktől 1327-ben foglalta vissza Károly Róbert, és királyi birtok is maradt egészen 1390-ig. Ekkor a várat Luxemburgi Zsigmond királyunk Kanizsai János esztergomi érseknek adta, akinek családja kisebb megszakításokkal egészen 1534-ig birtokolta.

A vár a XIII. században egy háromszintes toronyból és a köré épült falakból állt. A Kanizsaiak a XV-XVI. században több szakaszban bővítették a palotát, melyet várfal vett körül.

A vár azonban felemelkedését a Nádasdyaknak köszönheti, akik a XVI. században Sárvárt jelölték ki uradalmuk központjának. A család igen jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben, azonban főúri ága is csak Nádasdy Tamás (1498-1562) révén, a XVI. században vált igazán fontos tényezővé. Ő volt ugyanis az, aki először viselt országos, méghozzá nádori tisztséget.

Hasonló utat járt be az Eszterházy család is, amely szintén ebben a korszakban emelkedett fel.

A legfontosabb tisztségek és hivatalok betöltéséhez – melyeket ugyan tetteikkel és rátermettségükkel kiérdemeltek - létfontosságúvá vált a család eredetének minél ősibb és előkelőbb igazolása.

Így aztán eme családok által megbízott, ma leginkább családfakutatónak nevezhető krónikások nagy bizonyossággal megállapították, hogy a Nádasdyak őse Hitvalló Eduárd angol király fiával, még Szent István idejében Magyarországra költözött angol főurak egyikétől származik.

Az Eszterházyak – akik ugyancsak ekkortájt váltak az országban jelentős, ha nem a legjelentősebb tényezővé, a vérvonalat egészen Attiláig vezették vissza.

Végül is nincs ezzel semmi baj, ahogy szokták mondani, Ádámról és Éváról mindenki rokon.....

Nádasdy Tamás 1534-ben hozományként, Kanizsai Orsolya révén jutott hozzá a várhoz, amely attól kezdve komoly fejlődésen ment keresztül. Művelt, vagyonos ember volt, aki Sárvárt tette meg uradalmának központjává. A vár palotaszárnyát reneszánsz stílusban teljesen újjáépítették, azonban nem feledkezhettek meg a törökök fenyegető közelségéről sem. Ennek okán a palota építésével párhuzamosan a külső védműveket is megerősítették. A külső megjelenést manapság is erőteljesen meghatározó óolasz bástyák azonban csak később, 1588 és 1615 között készültek el.

Sárvár igazi fénykorát II. Nádasdy Ferenc (1555-1604) idejében élte, akit a törökök „erős fekete bég” néven emlegettek. Nádasdy sokoldalúan művelt ember volt, azonban a kor, amelyben élt meghatározta életútját. Ismerjük művelt, művészeteket pártoló reneszánsz főúrként is, de életét leginkább a három részre szakadt Magyarország védelme érdekében a törökök elleni hadakozásnak szentelte.

Tette ezt igencsak eredményesen, hiszen dunántúli főkapitányként nemcsak a hódoltság területein lévő, vagy a Magyar Királyság területére betörő török csapatokat támadta, hanem rendszeresen portyázott a hátországban is nyugtalanítva ezzel az ellenséget. A számára elérhető erővel a létező legereményesebb taktikát választotta: kisebb létszámú lovas seregeivel folyamatosan zaklatta, támadta a törökök utánpótlását, felvonulási útjait. 

Tevékenysége igen eredményes volt, hiszen csak elvétve hagyta el vesztesen a csatamezőt. A budai pasa írnokai ugyancsak erősen igénybe voltak véve ebben az időben, ugyanis a pasa folyamatosan panaszleveleket volt kénytelen küldözgetni Bécsbe, hogy békeidőben is hol itt, hol ott csapott le rájuk a "fekete bég". 

Pedig Nádasdyt nyilván csak a jószándék vezérelte, nehogy a törökök túlságosan elkényelmesedjenek nálunk.

A vár kialakításának utolsó, nagy fázisa III. Nádasdy Ferenc (1625-1671) országbíró idejében történt, amikor a kapunál található tornyot összekötötték a palotaszárnnyal és felette kialakították a teknőboltozatos dísztermet, ami Magyarország egyik legszebb barokk belső tere.

A terem mennyezetét és falait az elődök hőstetteit ábrázoló freskókkal díszítették. Ekkor alakult ki nagyjából a palotaszárny mai, egységes formája. Nádasdy Ferencet 1671-ben a Wesselényi féle összeesküvésben játszott szerepe miatt kivégezték. Az uradalmat I. Lipót császár 1677-ben Draskovich Miklósnak és feleségének, Nádasdy Krisztinának adta – természetesen teljesen kifosztva. A vár ebben az időszakban erősen leromlott.

Sárvár a mai épségét nem csak annak köszönheti, hogy folyamatosan valamelyik főúri család lakta, hanem annak is, hogy igazán nagy ostromot nem élt meg. A törökök egyszer próbálkoztak bevenni, sikertelenül.

Harcokban utoljára a Rákóczi szabadságharc idejében játszott szerepet a vár, melynek közvetlen környezetében 1704-től folyamatosan váltakozó sikerű hadműveletek zajlottak. Sárvár ezekben az években számtalanszor cserélt gazdát a hadviselő felek között.  

A meglehetősen leromlott állapotú várat 1803-ban a Habsburg-Estei család vásárolta meg, akik teljesen felújították és kialakult a mai képe. A felújítás során épült meg a téglahíd és feltöltötték a vizesárkot, parkot alakítva ki a helyén.

A vár utolsó tulajdonosa 1875-től III. Lajos (utolsó) bajor király és felesége, Estei Mária Terézia Dorottya voltak, akik egy erős uradalmi központot hoztak itt létre.

A II. világháborút követően a vár a település tulajdonába került, amikor is 60-as, 70-es évekbeli ismételt felújítást követően kulturális feladatokat látott és lát el a mai napig.

A vár napjainkban:

A vár manapság igazán impozáns látványt nyújt eredeti, szépen felújított, karbantartott épületeivel. Masszív, téglából épült híd vezet a vár főbejáratáig, melynek kaputornya 3 emeletes.

A torony ősszeépült a palotával, így a várkapun belépve egy dufart vezet egyenesen a tágas, ötszögletű belső udvarra, mely önmagában nagyobb, mint sok vár teljes alapterülete. Az udvar közepét 3 fa uralja, balra pedig mobil szabadtéri színpad van felállítva.

Az udvaron a palota falán találjuk Tinódi Lantos Sebestyén emléktábláját, mely szerint a török idők nagy krónikása itt töltötte utolsó napjait és a várban halt meg 1556-ban.

A kaputól jobbra lehet feljutni a várban található Nádasdy Múzeumba, amely páratlanul gazdag. Az emeleten rögtön rácsodálkozhatunk a díszteremre, melynek intarziás padlózata, freskói csodálatosak.

Innen kétfelé lehet továbbmenni. Egyrészt felmehetünk a kaputoronyba, annak mindhárom szintjére. Igazán kár hogy a legfelső szinten a vastag falak és kis ablakok élvezhetetlenné teszik az amúgy fenséges panorámát. 

A kiállítás egy részében a korabeli főúri enteriőr látható bútorokkal, használati tárgyakkal.

Számomra a legérdekesebb azonban a Nádasdy huszárezredet bemutató kiállítás volt, amely rendkívül gazdag gyűjtemény.

Megjegyzem, hogy a huszárezredet folyamatosan annak tulajdonosáról (ezredparancsnokáról) nevezték el, így volt Pálffy, Ebergényi, Csáky huszárezred is. Természetesen Sárváron Nádasdy ezredként emlegetik. 

A huszárság a magyar hadtörténelem egyik védjegye. A Nádasdy huszárezred pedig a lagnagyobb hagyományokkal rendelkező, leghosszabb ideig folyamatosan létező katonai egységünk volt.

A huszárok a XVI-XVII. században megjelenő könnyűlovas egységek voltak, melyeknek a magyar történelemben nagy hagyományai vannak. A huszár szó hallatán az emberek többségének az 1848-as díszes egyenruha jut eszébe, azonban már huszárnak nevezték a végvárak könnyűlovas katonáit is. Az 1700-as évek huszárainak egyenruhája átmenetet képezett a végváriak öltözéke és a későbbi nyalka huszárruha között. Az hadászat drasztikus változásaival pedig az 1900-as évek huszárainak a ruhája is beszürkült,  rejtőszínre váltott. A galériára kattintva láthatók a különböző korok egyenruhái. (a képek forrása: www.vilagbiztonsag.hu)

A huszárezred katonái harcoltak a törökök ellen, a Habsburg ház harcaiban, illetve a világháborúkban is. Nyilván az évszázadok alatt a lovakat felváltották a harcjárművek, a lándzsát és a kardot pedig a tűzfegyverek.

A várban több gyűjteményből származó anyagot lehet megcsodálni, rengeteg eredeti fegyverrel. Végigkísérhető a huszárság talán legjelképesebb fegyverének, a szablyának a fejlődése, melynek során a fegyverkészítőkre hatással voltak pl. a török fegyverek is.

A huszárezredet 1688-ban alapította I. Lipót osztrák császár és magyar király. Az ezred története során 66 híres ütközetben vett részt, melynek során 13 tiszt Mária Terézia-rendet kapott, 24 huszárt pedig vitézségi éremmel tüntettek ki.

A Mária Terézia-rend első magyar adományozottja maga Nádasdy Ferenc volt, aki 1757-ben a Prága melletti Kolinnál huszáraival megállította II. Frigyes előrenyomuló porosz seregeit. 

Érdekesség, hogy a Rákóczi szabadságharc alatt az ezred tulajdonosa Ebergényi László volt, aki annyira hű volt császárához, hogy amikor a felkelés kitörését követően az ezredét Itáliából hazarendelték, végig a szabadságharc ellen harcolt a császár oldalán, hiába próbálták Rákócziék meggyőzni, álljon át.

1848-ban az ezred Galíciában tartózkodott, ahonnan a hívó szóra hazajött és részt vett a szabadságharc szinte összes jelentősebb ütközetében, többek között a dicsőséges tavaszi hadjáratban. A huszárezred Világosnál tette le a fegyvert.

Az I. világháború hadszínterei közül az ezred katonái megjárták az orosz és az olasz frontot is.

A Nádasdy vár méltó emléket állít a magyar huszárságnak. 

A vár palotaszárnyában a büfé mellett található mosdó, illetve a bejárat mellett van egy tiszta, nyilvános wc. 

A sárvári Nádasdy várat csak ajánlani tudom mindenkinek. A vár nem helyreállított, hanem eredeti állapotú, a benne található múzeum kiállítási anyaga pedig gazdag, érdekes. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is!

https://www.youtube.com/watch?v=1C5qAjq2sDI

A vár honlapja: nadasdymuzeum.hu

Források:

www.sarvar.hu

www.huszarmuzeum.hu

www.nadasdymuzeum.hu