A legészakibb magyar vár - Nedec

A viszonylag épen maradt nedeci vár páratlan természeti környezetben fekszik a Pieninek mészkőhegységet kettészelő Dunajec folyó partján, Lengyelországban. Az erősség többek között arról volt nevezetes, hogy évszázadokig a magyar királyság legészakabbra található határvára volt.

A Pieninek az Északnyugati-Kárpátokon belül a Keleti-Beszkidekhez tartozik, nem messze a Tátrától. A változatos felszíni formákat felvonultató mészkőhegység mindössze 30 km hosszú és 5 km széles, rajta egy fantasztikus szurdokvölgyön tör át a Dunajec folyó.

A sekély, de sebes sodrású Dunajec népszerű az ide látogató turisták körében, hiszen igazán nagy élményt jelent a zúgók közötti tutajozás.  

Tutajozás a Dunajecen, a vártól nem messze

A Dunajec ezen szakasza volt a határfolyó a történelmi Magyarország és Lengyelország között. A határ mentén mindkét oldalon kisebb határvárak sorakoztak, ezek egyike a magyar Nedec (Niedzica), vele szemben pedig a határ másik oldalán a lengyel Czorsztyn.

A Dunajec jelenleg is határt képez Lengyelország és Szlovákia között, azonban Trianon után Nedec és környéke népszavazás eredményeként lengyel terület lett.

Szemben a másik oldalon Czorsztyn vára

Nedec Czorstynból nézve

2004-ben kötött program során látogattam egy csoporttal Czorsztynba de akkor nem volt rá lehetőség, hogy a szemben lévő Nedecet is megnézzük. Azóta folyamatosan kerestem az alkalmat a látogatás bepótolására, mely idén egy zakopanei út alkalmával érkezett el.

A várak építése óta eltelt időszakban a környezet nagyon megváltozott. A folyamatos árvizek és elöntések miatt Czorsztynnál  az egyébként sekély és gyors sodrású Dunajecet egy dupla zsilippel (ami egyébként közelebb van Nedechez) elzárták és a vizét felduzzasztották, ezáltal a két vár között jelenleg egy víztározó található.

A két szomszédos vár, és az őket elválasztó víztározó

A duzzasztómű tetejéről azonban páratlan panoráma nyílik mindkét várra. A nedeci vár igencsak népszerű turistalátványosság, aminek egyik oka az, hogy viszonylag hitelesen, eredeti állapotban sikerült megőrizni az utókor számára. Ebben szerepet játszott, hogy a lengyel határon elkerülték a nagy hadmozdulatok, illetve a XX. század közepéig főnemesi családok lakták.

A vár előtt nagyméretű murvás parkoló fogadja a látogatókat, ahol étterem és ajándékárusok vannak. A parkolótól egy part menti sétányon el lehet sétálni a duzzasztóműig, amelyre rá is lehet menni. A sétány melletti kis faházakban ajándékárusok kínálják jellegzetes portékájukat. Az étterem mosdóját fogyasztás ellenében lehet használni, viszont a nyilvános mosdó is csak 2 Zloty-ba kerül és kifogástalanul tiszta.

A külső vár vakolt falai mellett elhaladva jutunk a kapuhoz, ahonnan jól látni a duzzasztott víz másik oldalán lévő Czorsztynt. Mivel a magyar várak többsége alig térdig érő rom, és a falak részleges helyreállítása során azokat nem szokták vakolni, a laikusok általában nincsenek azzal tisztában, hogy váraink szinte kivétel nélkül vakoltak voltak fénykorukban.

A vár alaprajza

A nedeci vár 3 részből áll. A legkorábban az öregtorony és a hozzá épült lakó- ès gazdasági épületek keletkeztek. A többi épületszárny lètrehozásában azonban van egy kronológiai bukfenc. A belső vár után keletkezett a külső vár, majd csak azt követően alakították ki a középvárat. A kapun belépve a külső vár udvarára jutunk, ahol a palota található és a falak mentén körbe lakóépületek vannak.

Ezek sajnos nem voltak látogathatók. A beslő és a középső vár termeiben szokásos kiállításokat találunk, melyek a várbörtönt mutatják be, illetve a középkori várak miliőjét elevenítik fel. A középvár lapos tetejéről csodálatos panoráma nyílik a környékre, valamint a külső vár udvarára. A vár tetőszerkezetét teljes egészében fazsindellyel borították. 

A vár története

A várat valamikor 1330 előtt építtette Drugeth Vilmos szepesi ispán, aki Károly Róbert hű embere volt. Ebben az időben az erősséget emlegetik – a folyóra utalva – Dunajec váraként is.

A hely különösen alkalmas volt védekezésre, mivel a szikla, amire építették 80 méterre emelkedett a folyó fölé. Ebben az időben készült el az öregtorony, a várkápolna, a különböző lakó- és gazdasági épületek és az udvar közepén a ciszterna.

A vár közben mint királyi birtok számos nemesi család kezén megfordult. 1470 és 1487 között a Szapolyaiak végezték rajta a legnagyobb átalakítást, amikor megépítették a külső várat. Ezzel az erődítmény alapterülete megduplázódott.

A Palocsay Horváth família háromszor is birtokolta a várat és a hozzá tartozó uradalmat. 1507-ben ők eszközöltek újabb jelentős bővítéseket, megépítve a középső várat és a palotát.

Várbeli mondák

A vendégek elfenekelése

A monda szerint 1776-tól már harmadik alkalommal kapta meg a várat a Palocsay Horváth család. Mivel azonban a vár leromlott állapotban volt, a birtokosaik inkább Palocsa várkastélyát lakták, mígnem egy baleset során az is leégett. Ekkor Palocsayék felújíttatták a nedeci várat és odaköltöztek. Az 1823-ban megtartott házszentelőn 200 vendég vett részt, akik 3 napig dorbézoltak. A vendégsereg búcsúztatásakor a helyi hagyományoknak megfelelően minden vendéget jelképesen eltángáltak egy lapáttal, hogy örökre emlékezzen rá, milyen szép napokat töltött a vár falai között.

Inka kincsek és Nedec?

Igen, a kettő között lehet kapcsolat a szóbeszéd szerint.  Történt ugyanis, hogy 1532-ben a hódító Pizzaro foglyul ejtette az inka uralkodót és több hajórakományra való nemesfémért engedte volna el, ha hitszegő ember lévén meg nem ölte volna a királyt a kifizetett váltságdíj ellenében is. Az inkák állítása szerint azonban a spanyolok az összes aranyuknak csak a töredékét vitték el, a kincs feltalálási helyét pedig egy térképen jelölték meg, ami apáról fiúra szállt. 

A várat többek közöt a Berzeviczy család is birtokolta. A család tagja, Berzeviczy Sebestyén 1760-ban kalandvágyból Peruba utazott, ahol feleségül vette az egykori inka uralkodó család egyik nőtagját. A házasságból született egy lányuk, Umina, akit viszont az egyik inka herceg vett el. 

Közben Peruban 1780-ban II. Tupac Amaru felkelést robbantott ki a megszálló spanyolok ellen, akik azonban vérbe fojtották a lázadást és könyörtelen megtorlás következett, mely 70 000 ember életét követelte. 

A megtorlástól való félelmében Berzeviczy gróf a családjával Európába menekült, ahol Umina férjét a spanyol titkosszolgálat egy velencei sikátorban megölte. Ezt követően a gróf a család ősi fészkébe, Nedecre utazott lányával és unokájával.

A monda nem tér ki arra, hogy a kincset rejtő térképet eleve magukkal hozták Peruból, vagy azok a perui követek adták át a térképet, akik Nedecen felkeresték Uminát és közölték vele, hogy más nem lévén, őt tekintik az inka trón örökösének. Mindenesetre Umina a hagyaték egy részét a belső vár bejárati lépcsője alá rejtette el, a helyét jelölő térképet pedig a családi irattárba tette.

A spanyolok azonban folyamatosan figyelemmel kísérhették a menekülő családot, mert az inka követek távozása után a vár környékén sétáló Uminát 6 spanyol megtámadta. Umina nem volt hajlandó elárulni a kincs rejtekhelyét, és mivel a spanyolok valamiből arra a következtetésre jutottak, hogy a térképet a hercegnő lenyelte, szerencsétlent felkoncolták. Az esetet közben észrevette a vár őrsége, és a támadókat elűzték, de Umina életét már nem tudták megmenteni. 

A gyermekét a védelme érdekében más néven nevelték fel morva földön. 

1946-ban a várban megjelent Umina élő leszármazottja, Andrej Benesz, aki közölte, hogy ősei a lépcső alatt rejtették el hagyatékát. Ezután a városi elöljárók jelenlétében  a lépcső  megbontásával előkerült egy 18 cm-es, két végén elkalapált ólomcső, amelyben egy kipu, azaz perui csomóírás, valamint 3 db. aranyrög rejtőzött. A 3 aranyon 3 felirat volt: Titicaca, Vigo, Dunajecz. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a kincs 3 helyen van elrejtve, azonban a pontos helyét senki sem tudta meghatározni. 

Inka csomóírás, mely leginkább mennyiséget jelöl

   

A képre kattintva galéria nyílik:

https://www.youtube.com/watch?v=O0UJ2XyiHDo

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!

0 Tovább

Hamisítók vára Homonna felett - Jeszenő

Ha barkóba játékban várakat kellene kitalálni, és a feladvány során az lenne a segítség, hogy az adott várban a XVI. században pénzhamisítást folytattak, akkor joggal méltatlankodhatnánk, hogy a halmaz nem lett sokkal kisebb..... 

És valóban, a várak egy jelentős részében folytak hasonló üzelmek, az ország nemesurai mint valami nemzeti játékot, úgy űzték a pénzhamisítást.

Ideális volt erre az ország eldugott csücskében található jeszenői vár is, ahol azonban az igencsak befolyásos Homonnai Drugeth család űzte veszélyes üzelmeit. A mondák szerint a titkos pénzverdéről tudott a császár is, de nem merte a Drugeth családot bíróság elé hívni, mert túl befolyásosak voltak kiterjedt főnemesi rokonsággal.   

vár  vártúra várrom Jeszenő
pénzverés a középkorban

A vár napjainkban

Szlovákia keleti végében, az eperjesi járásban található Jeszenő vára, mely ugyan romos állapotban maradt ránk, de még jelenleg is impozáns épületről van szó. A romhoz Homonna (Humenné) településen, és a vele összeépült Várjeszenő (Jasenov) falun át juthatunk fel.

vár  vártúra várrom Jeszenő

Maga a vár a Vihorlát-hegység egyik északi, 392 méter magas csúcsán áll. Trianon előtt a vár Zemplén vármegye homonnai járásához tartozott.

A falu szélén található parkolóból 3 turistaösvényen lehet felmenni a várhoz, melyeket táblán jeleznek. A piros jelzésű nem meredek, de legalább hosszú. A kék rövid, de cserébe meredek, a sárga pedig színével is jelezve minden szempontból az arany középutat mutatja.

Kompromisszumra törekedvén a sárga jelzést követve kb. 1200 méteres gyalogtúrával jutottunk a hegytetőre, melyből 4-500 méter meglehetősen erős kaptató. Egy helyen volt megtévesztő a turistaút, ahol elágazáshoz érve sehol sem találtuk a sárga jelzést, ezért a valószínűbbnek tartott irányban indultunk el – tévesen. Rövid bokortúra után azonban rátaláltunk a megfelelő ösvényre.

vár  vártúra várrom Jeszenő
turista utak a várhoz

Vártúra előtt nem árt tájékozódni a megtekinteni kívánt célpontról, így a leírások alapján arra számítottam, hogy egy erdővel erősen benőtt, igencsak omladozó állapotban lévő, de jelentős romot találunk. Legalábbis erre utalt egy 2001-es bejárásról készült leírás. Ehhez képest kellemes meglepetés ért a hegytetőn, ugyanis a vár és környezete gondozott, szépen karban van tartva, a füvet kaszálták, a romok közül a bokrokat kiirtották.

Az épületen sokfelé látszottak friss faljavítások, állagmegóvó munkák nyomai.

vár  vártúra várrom Jeszenő

Maga a vár igen összetett épület, mely kis alapterületre koncentrálódik. Látszik rajta, hogy megépítésétől pusztulásáig végigment a magyar várakra jellemző fejlődési úton, mivel azonban nem állt a rendelkezésre nagy terület a hegy tetején, a különböző korok épületei szorosan egymás mellé épültek úgy, hogy udvar szinte egyáltalán nem maradt.

vár  vártúra várrom Jeszenő
Jeszenő várának rekonstruált rajza

A belső vár viszonylag szabályos háromszög alaprajzú, a legrégebbi épülete a déli oldalon álló öregtorony, amely a XIII. században épült. A torony 8x8 méter alapterületű, 2 méter vastag falakkal rendelkezik és 5-6 méter magasságig áll jelenleg is.

Erős, nyári napfényben csodás látványt nyújtanak a színpompás falak, melyeknek vöröses árnyalatát erősítik az itt-ott fellelhető égetett tégla építőelemek is.

vár  vártúra várrom Jeszenő

A belső vár magasan álló falai között hatalmas kupacban vannak a palota és a leomlott falrészek építőkövei. A kezdeti várat valószínűleg folyamatosan erősítették külső falakkal, ágyúrondellákkal, így épült meg a középső vár, amely szorosan öleli a beslő várat.  

Az ostromtechnika fejlődésével, a XVI. században aztán az erősséget 5 olaszbástyás külső várral látták el, mely azonban napjainkra erősen romos állapotban maradt fenn.

vár  vártúra várrom Jeszenő
A vár felülnézeti rajza, kékkel jelölve a meglévő falak

A külső vár délnyugati fala egyáltalán nem látható már, a többi része még kivehető. A turistaútvonalon megérkezve elsőnek a külső vár erdővel benőtt déli sarokbástyája tűnik fel. (a képen 18-as számmal jelölve)

A vár kapuja északnyugati irányból nyílik egy patkó alakú bástya mellett. A kapun belépve azonnal nekiütközünk egy nagy ágyúrondellának, melynek tövében, két fal közötti pár méteres szoroson lehet a belső vár udvarára jutni.

vár  vártúra várrom Jeszenő

Ez a kép teljesen jellemző az egész várra: a koronként egymást követő, kifelé terjeszkedő várfalak között csak néhány méter széles terek vannak, inkább csak folyosók. Ha abban a korban is ismerték volna a közlekedési táblákat, akkor a vár egész területén körforgalmat kellett volna kialakítani, mivel két szekér egymással szemben csak igen kevés helyen fért volna el.

Most is érezni a hely szűkösségét, amely a vár ép állapotában még inkább nyomasztó lehetett. Klausztrofóbiában szenvedő  vitéz nemigen szolgált a falai között.

A kaputól páratlan panoráma nyílik a várhegy alatt található Várjeszenő településre és a 30 000 fős Homonna városra.

vár  vártúra várrom Jeszenő

A vár története

Jeszenő vára nem tartozott a fontos erdődítmények közé, inkább csak magán földesúri várként, mint birtokközpont volt jelentős.

Első írásos említése 1277-ből való, de építésének pontos idejét nem ismerik. Mint oly sok várunk esetében, Károly Róbert megkoronázása megváltoztatta Jeszenő életét. A várat és a hozzá tartozó uradalmat a király honorbirtokként Drugeth Fülöp bárónak adományozta hűséges szolgálata elismeréséül.

Ettől fogva nálunk szokatlan módon évszázadokon keresztül a Drugeth család birtokolja. Ugyan 1342-től visszakerül a kamara kezelésébe, de a következő évben már Nagy Lajos király mint örökbirtokot adományozta azt a családnak más várakkal és birtokokkal együtt.

vár  vártúra várrom Jeszenő

A törökök Jeszenőig sohasem jutottak el, közvetve mégis nekik köszönhető a vár életének háborúkkal tarkított időszaka.

A mohácsi csatavesztést követően ugyanis Zemplén vármegye ütközőzóna lett és ez meghatározta az itt élők helyzetét. Az ország három részre szakadt, és Zemplén vármegye a hármas országhatár találkozópontjánál feküdt.

A XVI. század végén Homonnai Drugeth Bálint volt Zemplén vármagye főispánja, aki Bocskai István mellé állt a királlyal szemben. A szerencsi országgyűlésen országos főkapitánnyá is választották, azonban Bocskai halála után nem érte el a hőn áhított célját, mivel a rendek nem támogatták fejedelemmé választását.

Ezen megsértődve hűséget esküdött a királynak, amivel a zempléni mellé megkapta Máramaros megye ispáni hivatalát is az országbírói tisztséggel együtt.

vár  vártúra várrom Jeszenő

Ezt azonban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nem nézte jó szemmel és többször hadjáratot vezetett ellene, így Jeszenő várát is elfoglalta 1616-ban és 1619-ben is. Ebben az időszakban, iletve ezt megelőzően épült a külső vár az öt olaszbástyával.

Ennek ellenére a következő ostrom idején I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644 márciusában ismét elfoglalta a várat és ekkor a külső falakat felrobbantották, lerombolták.

Ezt követően az épület folyamatosan romlott, és mint várat már nem tartották számon.

Később a vár az Andrássy főnemesi családhoz került, akik a belső várat felújítva vadászkastélyt akartak belőle kialakítani. A munkálatok 1895-ben el is kezdődtek, de az I. világháború félbeszakította azokat. A vár gazdátlan lett, állaga folyamatosan romlott, a területet birtokba vette a természet.

vár  vártúra várrom Jeszenő

A vár látogatása ingyenes, mivel romról van szó. A hegy tetején ennek megfelelően mosdót, vagy egyéb más kényelmi extrát ne keressünk. Maga a vár, illetve a kilátás azonban kárpótol mindenért és a hegy megmászása is kellemes fáradtsággal jár.  

Ha valakinek van néhány napja, és több várat is fel akar keresni, akkor jó szívvel ajánlom a Vihorlát hagységet és környékét, ahol néhány km-en belül több rom is elérhető. 

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!

0 Tovább

Felújításból példás - Tarna/Vinna vára

Miért is kell látni ezt a várat?

Nem csak azért, mert festőien szép környezetben fekszik a Vihorlat-hegység délnyugati oldalán a Vinnai tó közelében, hanem elsősorban annak okán, hogy állagának megóvása példaértékűen zajlik.

Sokakkal ellentétben lelkes híve vagyok a várrekonstrukciónak, amennyiben az szakmaisággal párosul.

A tarnai vár állagmegóvási munkálatai nagyon elnyerték a tetszésemet. A néhány évvel ezelőtti leírásokban az szerepelt a rommal kapcsolatban, hogy állapota sajnos rohamosan romlik, a vár területét teljes egészében birtokba vette az erdő és a sűrű növényzet, ami a maradványok átláthatóságát is megakadályozta.

Mivel a vár védett természeti területen fekszik, a falakat most is természetes állapotában meghagyott erdő veszi körül, udvarát azonban kitakarították, rendezett képet mutat. Jelenleg az épületek átláthatóságát a falakat övező sűrű állványerdő akadályozza, mely azonban alapvető szükséglete az állagmegóvó munkálatoknak, melyek már jó néhány éve tartanak.

…és hogy mitől is különleges Tarna?

Attól, hogy a várat eredeti középkori, kézműves technológiákat alkalmazva építgetik. Ennek következtében igazi élő várról beszélhetünk, hiszen az ide látogató turista az udvaron mindenféle mesterség művelőjével találkozik. Az udvar közepén kialakított kovácsműhelyben látogatásunk alkalmával is izzott a vas, csengett a kalapács és szuszogott a fújtató. A magyar származású Mihály bácsi, a vár kovácsa az ácsoknak és kőműveseknek szükséges szegeket, kapcsokat alakította ki nagy gonddal, középkori módszerekkel.

Kovácsműhely az udvar közepén, ahol a mester éppen dolgozott

A fal tövében egy kis tető alatt kőfaragó kalapált éppen egy sarokkövet a fal egyik részének felújításához. A palota állványain kőművesek, ácsok dolgoztak.

Kőfaragó munkában

Ilyen módszerekkel nyilván nagyon lassan halad a felújítás, azonban a 7-8 évvel ezelőtti képeket összehasonlítva a mostaniakkal igencsak szembeötlő a változás. Jól látszik, hogy az egyébként néhol viszonylag jelentős mértékben megmaradt falmaradványokat jelentősen kipótolták, megerősítették.

A felújítás eddig elsősorban a kétszintes, pincével ellátott palotaszárnyra terjedt ki, amelynek korábban csak a falai álltak, a pince egy része pedig be volt szakadva.

Most teljesen rendben van a pince, mindkét szintet és a tetőt is újjáépítették rajta, méghozzá példaértékűen.

A kijavított palota

A tetőt alkotó faanyag ugyanis láthatóan nem friss fűrészáru, hanem régi épületek bontásából beszerzett faanyag.

A kastélyban egyelőre nincs semmi kiállítás, egyszerűen csak állnak a falak, tető van rajta, mégis nagyszerű érzés végigmenni az épületen.

A vártúra ideje alatt a nagy hőségben igazán jólesett a pince 11 fokos hűvöse, ahol az egyik sarok homályában álló hordók felől nagyon kellemes borszag terjengett bizonyítva azt, hogy a vár valóban él.

Ottjártamkor a látogatók láthatóan nem zavarták a munkálatokat. Éppen ellenkezőleg, a vár gondnoka lelkesen magyarázott az érdeklődőknek, akik a nehéz megközelíthetőséget figyelembe véve meglehetősen sokan voltak. Amikor észrevette, hogy magyarok vagyunk, akkor odahívta hozzánk a magyar származású kovácsot, Mihály bácsit, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.

A palota emeleti helyisége, melynek tetőszerkezetét használt faanyagból ácsolták

Mihály bácsi pedig nem volt rest, és lelkesen végigvezetett minket az egész váron, még azokat a részeket is megnézhettük, ahova egyébként nincs bejárás.

Tőle tudtuk meg, hogy az itt dolgozó mesteremberek valamennyien munkanélküliek, és a környéken élnek. A helyi önkormányzat azonban minden évben tavasztól őszig felveszi ezeket az embereket a várba, ahol középkori módszerekkel, szakemberek irányítása mellett végzik a vár állagmegóvását.

Ehhez igénybe vesznek pályázati pénzeket is, de nem cél a teljes felújítás, hanem inkább csak a jelenlegi állapot konzerválása, amihez persze hozzátartozik a meggyengült falak megerősítése, a tető visszaépítése, illetve a falak kijavítása és az udvar rendbetétele.

Az újjáépített gazdasági épületek, amelyet most a munkások foglaltak el 

Tarna, vagy Vinna

Nehéz eldönteni, hogy miképpen is nevezzük a várat, hiszen ismert mindkét elnevezéssel, ugyanis éppen a két település között lévő 325 méter magas hegy tetején található. A rom mindegyik településtől megközelítőleg egyforma távolságra van és mindkét irányból megközelíthető.

Vinna Sátoraljaújhelytől 63 km-re található Szlovákia keleti régiójában. A várból jó idő esetén látni a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyet, Ukrajnát és Misi bácsi szerint ha nincs pára, akkor Kassa felé tekintve kivehető a Szalánci vár tornya is.

Ha közigazgatásilag nézzük, akkor a vár a kassai és az eperjesi régió határán fekszik, de még az előbbihez tartozik. Más megközelítésben Tarna Zemplénhez, Vinna pedig Unghoz tartozik.

A vár megközelítése

Nagymihály településen át közelítettük meg Vinnát, amely közvetlenül a tó partján fekszik. A településen egyértelmű útmutató táblák irányítanak a vár felé a kereszteződésekhez érve.

Kiépített parkoló nincs, a várhegy tövében található füves területen lehet a kocsit letenni és innen a kék túraútvonalat követve juthatunk a várig. Tarna felől a sárga jelzést kell követni. A rom megközelítése igazi bakancsos túra, mivel a parkolótól 2,2 km-re található. Az út alsó fele egy vízmosásban, illetve annak partján vezet, majd egy gyalogösvényen érünk a várat övező dupla árokrendszert megmászva a falakhoz.

Tarna tipikus példája háromszög alaprajzú, kisméretű magán földesúri váraknak. Az erődítmény északi sarkában állt az öregtorony, amely napjainkban meglehetősen romos állapotban van.

Ez a legrégebbi épület, konzerválása folyamatban, erről a köré húzott állványrendszer árulkodik. A vár keleti sarkában található a kapu, melynek tornya néhány évtizede omlott össze. Az öregtornyot a kapuval összekötő, ma is 3 szint magasságban álló várfalak belső oldalához építették később a három részre tagolható reneszánsz palotát, melyet az elmúlt években nagyon szépen helyreállítottak a már említett módszerekkel.

Kilátás a várból

A palota érdekessége az udvar felől hozzáépített lépcsőtorony, melyben egykor kőből készült csigalépcsőn lehetett a szintekre feljutni. A torony belsejében ma fából ácsolt csigalépcsőt találunk.

A palota pincéje, valamint két szintje is 3 egyforma részre osztható. A palotaszárnyhoz a kapu felé teljesen felújított gazdasági épületek kapcsolódnak. Ezekben van a konyha, illetve a felújításon dolgozó munkások ezekbe a helyiségekbe rendezkedtek be, itt vannak a tárolóhelyiségek.

A lépcsőt rejtő torony

A kapun belépve a magasan megmaradt déli falak mentén egy kilátóponthoz jutunk, ahonnan pazar látvány tárul elénk a várhegyről déli irányban. Alkalmi idegenvezetőnk, Misi bácsi szerint innen látni tiszta időben a szalánci várat.

Az udvar közepén felállított, földbe süllyesztet, félereszes kovácsműhelyben látogatásunk alkalmával is folyt a munka, mint ahogy a köveket is faragták a mesterek.

Az elképzelések szerint a vár délnyugati csücskében is gazdasági épületek, istállók lehettek, amelyek ma már nem látszanak.

A várról készült, nem túl hiteles rekonstrukciós rajz

A vár története:

A várat különböző források nem csak Vinna, vagy Tarna néven említik, hanem Nagymihályként is.

Létrejöttét kedvező fekvésének köszönheti, mivel fontos kereskedelmi utak húzódtak a közelében. Első írásos említése 1336-ból való, de valószínű, hogy a XIII. században épült a tatárjárást követően.

Annyi biztos, hogy építtetői az Árpád ház kihalását követő trónviszályban az Anjou Károly Róbert pártjára álltak, ezért a kiskirályokkal vívott csatározásaik során az Amadé nemzetségbeliek megostromolták és lerombolták.

Egy 1449-ből maradt dokumentum alapján azonban későbbi urai a várat újjáépítették és valószínűleg ebben az időszakban alakították ki a reneszánsz palotaszárnyat is. Ekkor említik azt meg, hogy a palotához kapcsolódott az ács háza, valamint a nagy toronyban 3 lakás és egy tetőtéri lakás volt.

Mátyás és IV. Kázmér lengyel király között kitört háborúskodás következtében 1466-ban a vár jelentősen megrongálódott, azonban később gótikus stílusban helyreállították.

A vár az 1500-as évek közepén a nagymihályi nemesek birtokközpontja lett, akik az újabb, Mohácsot követő trónviszály során I. Ferdinánddal helyezkedtek szembe.

Ennek következményeként 1594-ben a császári sereg megostromolta és felgyújtotta a várat, mely azonban később visszakerült korábbi urai tulajdonába, akik ismételten újjáépítették.

Utoljára a Rákóczi szabadságharcban játszott szerepet, melynek leverését követően, 1715 környékén a császári csapatok lerombolták az erődöt.

Régebbi kép a romról

Tarna/Vinna várát jó szívvel ajánlom minden várbarátnak, aki nem ijed meg egy kis hegymászástól annak érdekében, hogy csodát lásson. 

Külön öröm volt, hogy a műemléket nagy gonddal ápolják a helyiek, akik a látogatás alkalmával nagyon barátságosan viselkedtek az egyébként szép számú túristával. Az már csak hab a tortán, hogy számos helyi mesterembernek nyújt bevételi forrást a rom. Külön köszönet jár Mihály bácsinak, aki nagyon nagy lelkesedéssel és barátsággal mutatta be a várban folyó munkákat és magát a várat is.

Egy hosszú hétvége alkalmával az igazi vártúrázó pegig a mennyekben érezheti magát a környéken, hiszen egymást érik a várak.  Nagyon rövid autózásra vannak Várjeszenő, Barkó és Telekháza romjai.  Kicsit távolabb ugyan, de jó időben látni a szalánci várat és 40 perc autózásra van Nagykövesd is.  

A képre kattintva galéria nyílik.

Ha tetszett az írás, kérlek oszdd meg másokkal is, hogy minél többen megismerjék ezt a várat!

0 Tovább

A Bodrogköz egyetlen vára - Nagykövesd

Nagykövesd (szlovákul Velky Kamenec) a Bodrogköz egyetlen fennmaradt vára, mely a tájegység legmagasabb hegye, a Tarbucka keleti oldala mellett áll egy meredek, fűvel borított domb tetején.

Az erősség soha nem volt országos jelentőségű, de a kis földesúri magánvár romjai túlélték a történelmet és napjainkban is dacolnak a természettel úgy, hogy közben igazi romantikus, középkori hangulatot árasztanak. Én személy szerint rekonstukciópárti vagyok, de ennek a romnak így, jelen állapotban is megvan a maga varázsa. Ennek ellenére egy konzerválás ráférne, hogy ne romoljon tovább.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

Mivel a rom a falu feletti kopasz magaslat tetején áll, megtalálása nem jelenthet problémát, messziről hivalkodik. Mindezek ellenére indulás előtt alaposan belőttem a helyet, mert nem akartam úgy járni, mint 2 éve, amikor szintén Szlovákiában vártúráztunk. Akkor Bacskó romját nem találtuk, holott tudtam, hogy a jelentéktelen kis falmaradványnak ott kell valahol lennie a településen. Végül különböző kalandok révén mégiscsak megtaláltuk, de ez egy másik történet.....

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

A határt Sátoraljaújhelynél átlépve alig 16 km-t kell autózni a várig. Borsit elhagyva Szőlőske településtől dél felé tekintve messziről látszik a várrom, amely első ránézésre is kísérteties hasonlóságot mutat a magyarországi Szarvaskő várával Döbrönte mellett.

Nagykövesdet meg lehet közelíteni a Bodrogköz magyarországi szakasza felől is, hiszen alig néhány kilométerre fekszik tőle a határ innenső oldalán Karcsa és Pácin.

Az egykori, kisméretű családi vár egy kopár, fűvel borított domb tetején áll, melynek déli és keleti oldala meglehetősen meredek, helyenként kisebb sziklafalakkal tarkított. A dombtető az északi és a keleti oldalról lankásabb, azonban néhol itt is erősen kapaszkodni kell felfelé.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

A domb körül található Nagykövesd település, ahol a lakosság zöme még napjainkban is magyar. Az egykori, háromszög alakú kis családi magánvárnak már csak a sarkait erősítő bástyái törnek az ég felé, a közöttük húzódó falak régen a múlt ködébe vesztek.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

A vár délnyugati sarokbástyája viszont ma is masszívan áll 3 emelet magasságban. Az a romok alapján is megállapítható, hogy az erősség valamikor jól megépített, igencsak masszív építmény lehetett kis alapterülete ellenére.

A várhoz közeledve teljesen egyértelműen megfigyelhető a nyugati és északi oldalakat körülvevő egykori sánc helye, amely mintegy elővárként szolgált a kevésbé meredek hegyoldal felől. A délnyugati bástya előtt ez a sánc akkora, hogy egy magasabb embert is teljesen elfed.

A vár udvara egykoron nagyon apró lehetett, az udvar közepén egy, a sziklába vájt ciszterna található, amely legalább 4 méter átmérőjű és 6-7 méter mély. A ciszterna aljából bokrok, fák nőttek ki, és sajnos tele van dobálva szeméttel.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

A domb tetejéről Pazar látvány tárul elénk a környező tájra. Fentről úgy látszik, hogy a várhegyet közúton is körül lehet járni, azonban ez nem így van. Az iskolától, vagyis a főúttól elindulva ugyanis mindkét irányból zsákutcába jutunk.

A környéken barangolva teljesen egyértelművé válik a kiránduló számára, hogy hová tűntek a hiányzó falak. Nemcsak a domb aljában található iskola és templom készült a vár építőköveinek felhasználásával, hanem régi házak omladozó vakolata alól kikandikáló falak is arról árulkodnak, hogy az egykori tulajdonosok oly sok magyar várhoz hasonlóan itt is a vár falait használták építőanyag gyanánt.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

Annak ellenére, hogy a romok fantasztikus hangulatot árasztanak és a megközelíteni sem nehéz őket, a túra alatt végig egyedül voltunk a várban, holott elég sokáig időztünk a nagyszerű időjárást és a csodálatos panorámát élvezve.

A vár története röviden

A vár pontos keletkezésének kora nem ismert, de valószínű, hogy a tatárjárást követően, annak tapasztalatai alapján kezdték el építeni. Első írásos említése 1283-ból való, azonban Nagykövesd néven 1358-tól tüntetik fel.

A várat valószínűleg a Baksa nemzetség építette és legtöbbször e nemzetség leszármazottai, a Soós és a Szerdahelyi családok birtokolták, állandó pereskedések és viszályok közepette. Korabeli iratok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az említett családok folyamatosan pörlekedtek egymással hol komoly ügyek, hol pedig apróságok miatt.

Erre a viszálykodásra jellemző, hogy 1449-ben Hunyadi János, Magyarország kormányzója Szerdahelyi Miklós és János özvegyeitől a várat elvette, mivel nem voltak képesek fenntartani azt. Hunyadi a várat Soós Györgynek és Miklósnak adta át, akik azonban szintén képtelenek voltak megtartani, mert alig 2 év múlva, 1451-ben Giskra János elfoglalta tőlük.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

Nyolc évnyi huszita uralom után Mátyás hadai foglalták vissza Nagykövesdet 1459-ben. Ha már Mátyás, akkor természetesen a helyi legendárium szerint itt is megjelent álruhában az igazságos király és jól helyretette az egyik környékbeli rablógyilkos fogadóst. A helyretétel ebben az esetben konkrétan a bűnös kivégzése volt.

Az 1500-as évek elején Nagykövesd Tokaj várától függött, mert a szokásos Soós-Szerdahelyi torzsalkodásokban többször is Literáti György tokaji várkapitány tett igazságot.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

A mohácsi csatavesztést követően a vár sorsára erősen rányomta a bélyegét a Habsburg és a Szapolyai család közötti trónviszály. Ennek a harcnak egyébként is ütközőzónája volt a Zemplén, hiszen Szapolyait is a közeli Tokajban jelölték királynak.

A harcok során 1556-ban a várat a Szapolyai pártján álló Németi Ferenc tokaji várkapitány foglalta el. Németi közel 10 éven keresztül erősítette a tokaji várat, amely ebben az időben az ország egyik legerősebb erődítménye lett. Tokaj környékén Németi elfoglalta és megerősítette a kisebb várakat, mintegy elővédként használva azokat. Megtartani azonban nem tudta Nagykövesdet, mert 1568-ban Telekessy Imre felsőmagyarországi főkapitány, II. Ferdinánd híve visszafoglalta.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

Ezt követően ismét a Baksa nemzetségbelieké lett a vár egészen 1672-ig a már megszokott vitákkal, pereskedésekkel együtt. Ekkor azonban Soós György belekeveredett a Wesselényi féle összeesküvésbe, aminek az lett az eredménye, hogy a várat megszállták a császáriak és a tetőzetét felrobbantották.

vártúra Nagykövesd Velky Kamenec Bodrogköz várrom

A várrom környezete rendezett, egyedül a ciszterna állapota hagy némi kivetnivalót a körülményeket illetően.  Mivel romról van szó, belépőt nem szednek, viszont 1-2 tájékoztató táblát ki lehetne tenni az ide tévedő turistáknak összefoglalva néhány mondatban, amit a várról tudni kell. 

A fentiekből adódóan mosdót sem találni a környéken. Vártúráim során egyedül Ausztriában tapasztaltam, hogy még az ennyire romos állapotban lévő műemlékek mellé is építenek illemhelyet, nem is akármilyet. 

A várat minden vártúrázónak ajánlom, mivel romos mivolta ellenére van benne valami, ami megérintett. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is.

0 Tovább

A rom, amelyik lőporfelhőbe hanyatlott

"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom 

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;"

Arany János balladája nyomán a legtöbb embernek ezek a sorok jutnak eszébe Drégelyről, amely napjainkban meglehetősen romos állapotban van annak ellenére, hogy az utóbbi években nagyon sokat tettek lelkes várvédők a megmentése érdekében. Remélhetőleg a Nemzeti Várprogramnak köszönhetően ez a történelmi emlékhelyünk is megújul, hiszen védői nem akármilyen hőstettet vittek véghez 1552. július 6 és 9 között, amikor az ellenségnek érzékeny veszteséget okozva a vár falai között haltak hősi halált.

Grafika: Pazirik Informatikai Kft. 

A vár napjainkban

A vár romjai Nógrád megyében, Nagyoroszi és Drégelypalánk községek között a Börzsöny hegység 444 méter magas vulkanikus csúcsán állnak. Legkönnyebben Drégelypalánk felől megközelíthető, ahol a Schaffer kútnál található kis ligetig lehet gépkocsival eljutni. A várhoz kiépített út nem vezet, így aki fel szeretne hozzá mászni, annak 2 kilométeres gyalogtúrával kell számolni. Az út néhol meglehetősen erős kaptatókkal teszi felejthetetlenné a kirándulást.

A hegy teteje felé közeledve az út kettéágazik és egy faragott tábla állítja választás elé a túrázót.  Egyenesen továbbhaladva még 750 méter a vár, balra viszont csak 280. A hosszabb lankásabb, a rövidebb út viszont cserébe legalább jó meredek. Nem kicsit, nagyon.

A rövidebb utat inkább csak az válassza, aki túracipőben vágott neki a kirándulásnak, mert az út tényleg meredek és poros, amitől még csúszik is.

A hegytetőre érve azonnal elénk tárul a vár, mely ugyan sohasem volt nagy, de romos állapota ellenére tekintélyt parancsoló és fenséges. A rövidebb úton a vár északi falához, a hosszabbikon pedig átellenben a kapuhoz jutunk.

A romok nagyon szép, konzervált állapotban vannak. Látszik, hogy az utóbbi években több száz m3 falat állítottak helyre és a műemléket a szűkös lehetőségekhez mérten megvédték a teljes pusztulástól.

A várból ragyogó, 360°-os panoráma nyílik a Börzsöny hegyeire. Az épület különlegessége, hogy a felső várból egy kis, sziklába vájt alagúton lehet lejutni a kapubástyához.

A vár története

Drégelyt valószínűleg a tatárjárást követő években építették, 1285-ben már valószínűsítik a létezését. 1311 és 1321 között az északnyugati országrész „kiskirályának”, Csák Máténak a birtoka volt, akitől Károly Róbert elvette és az Anjouk uralkodása alatt a kincstár rendelkezett vele.

Zsigmond hatalomra kerülését követően a várat hű embereinek adományozta, végül azonban 1438-től Pálóczy Gergely esztergomi érsek tulajdonába került. Ebben az időben Drégely az egyházi méltóságok pihenő- és vadászkastélya volt.

Grafika: Pazirik Informatikai Kft.

Az addig komoly szerepet nem játszó vár a törökök előretörésével vált jelentős tényezővé.

Buda, Esztergom, Nógrád várainak eleste után szerepe igencsak felértékelődött, mivel más erősség nem maradt, aki a gazdag északi bányavárosokat védte volna.

Széchy Dénes bíboros-érsek 1545-ben Szondi Györgyöt nevezte ki Drégely várkapitányává, aki azonnal igyekezett a várat megerősíteni, mivel sejteni lehetett, hogy belátható időn belül útjában lesz a törököknek.

Szondi, aki részt vett a mohácsi ütközetben, nem volt nemesi származású, pozícióját eszével, bátorságával érdemelte ki.

A védművek igen rossz állapotban voltak ekkoriban, mivel az amúgy sem túl erős várkastélyt egy villám megrongálta és az állandó őrsége is csak 80 katonából állt. Közvetlenül a támadás előtt ezt a létszámot egészítette ki a király 40 zsoldosa és Selmecbánya 26 katonája, vagyis a várban összesen 146 katona tartózkodott az ostrom idején.

Grafika: Pazirik Informatikai Kft.

A várható támadás ellenére Szondi hiába sürgette a királyt a vár megerősítésével kapcsolatban, mindössze annyi eredményt ért el, hogy Ferdinánd ugyan ágyút és kőművest nem küldött, de elrendelte a katonák zsoldjának pontos fizetését és a vár hadianyaggal való feltöltését.

Mivel azonban a bürokrácia nem újkeletű találmány és már a XVI. században is minden szentnek maga felé hajlott a keze, a királyi akarat ellenére a hadianyag is vékonyan csordogált. A várba útba indított ellátmány és pénz a hosszú út során kézen-közön megcsappant.

1552 tavaszán aztán a törökök két irányból törtek a Magyar Királyságra.  Kara Ahmed a nagyobb létszámú seregével Erdélyt támadta meg és június 27-én Temesvárt vette ostrom alá. Közben Hadim Ali budai pasa 12.000 fős seregével Drégely ellen vonult és a vár ostromát július 6-án kezdte meg.

A két török hadseregnek az volt a terve, hogy gyors győzelmeket aratva, az útbaeső várakat lerombolva Eger alatt egyesülnjenek, és megnyissák az utat észak felé. Mint tudjuk, ez a terv Egernél elbukott, a végső kudarchoz azonban hozzájárult az is, hogy Temesvár hosszan kitartott, illetve bár a törökök bevették Temesvárt, Szolnokot és Drégelyt is, közben érzékeny veszteségeket szenvedtek.

Drégellyel kapcsolatban Ali pasa úgy képzelte, hogy villámgyorsan beveszi a kis, gyenge várat, azonban meglepődött, amikor 3 napos lövetés és több roham után a védők kitartottak, pedig a tüzérség munkájának köszönhetően falak több helyen is leomlottak. 

Látva a várvédők reménytelen helyzetét, ugyanakkor rendíthetetlen elszántságát, a pasa a további saját veszteségek elkerülése érdekében tárgyalni akart Szondival.  Ajánlatával a várba küldte a közeli Oroszi község papját. Szondi azonban nem adta meg magát.

A hős várkapitány a halálra készülve 2 apródját a fogságában lévő törökökkel együtt elküldte Ali táborába azzal a kéréssel, hogy gondoskodjon az ifjak felneveléséről. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy utolsó erejéig küzdeni fog és felkészült a halálra.

Ezt követően Szondi minden értéket felgyújtott a várban, majd az ostrom negyedik napján megmaradt katonáival a várra törő törökökre rontott megölve a lehető legtöbb ellenséget.

Hősiességét a törökök is értékelték, a csata után a pasa méltó temetést rendezett a rendíthetetlen várkapitánynak.

A rommá lőtt várat a megszállók nem építették újjá, hanem helyette a hegy alatt található Drégely faluban a templom köré sáncot ástak, majd erős palánkvárat emeltek, amelyben 2000 lovas állomásozott.

Az erődöt Palánknak nevezték el. Az ostromban erősen megrongálódott kővár újjáépítése, illetve kijavítása nyilvánvalóan nem állt a törökök érdekében, hiszen az kicsi, és fekvésénél fogva alkalmatlan lett volna ilyen létszámú, főképpen szpáhi katonaság állomásoztatására. 

A palánkvárat aztán 1593 december 6-án sikerült Pálffy Miklósnak elfoglalni a töröktől.

1595-ben a visszavétel reményében nagyobb török sereg támadta meg, azonban az erőd védői visszaverték őket, mint ahogyan a következő évek egyre sűrűsödő támadásait is.

Drégelypalánk többszöri török támadás ellenére egészen 1663-ig kitartott, amikor egy nagyobb létszámú sereggel szemben a vár védői nem mertek kiállni, ezért felgyújtották és elhagyták az erődöt, de előtte az ágyúkat elásták a határban, hogy az ne kerüljön az ellenség kezére.

Drégely 1684-ben szabadult fel végleg a török uralom alól, de a hegytetőn álló várat soha nem építették újjá, a lerombolt falak köveit pedig a környékbeli lakosság elhordta építkezésekhez.

A vár ideális túracélpont lehet a természetet és a történelmet kedvelők számára egyaránt. A vártúrázóknak vonzó ajánlat, hogy a közeli Nógrád várát is kényelmesen meg lehet nézni egy nap alatt.  

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is. 

0 Tovább
«
1234

castlerocker

blogavatar

Magyarország a térdig érő várak országa, ahol a romoknak igazán gazdag múltja van, de a történelem jórészt megfosztott minket, utódokat attól, hogy ezeket a büszke építményeket eredeti állapotukban a saját szemünkkel láthassuk. "Csak annak szabad rombolnia, aki építeni is tud." Carl Gustav Jung

Utolsó kommentek