castlerocker

A diósgyőri vár az ország legnagyobb adventi koszorúja

Advent 3. hétvégéje felé közeledve nincs aktuálisabb váras téma Diósgyőrnél, melynek 4 saroktornya kínálja magát, hogy Miskolc város gigantikus adventi dísze legyen. Az év egyéb napjain is gyönyörűen kivilágított várat karácsonyhoz közeledve ünnepi díszvilágítással látják el, melyet érdemes megnézni.

A 3. "gyertya" meggyújtására december 15-én 17:00 órakor kerül sor a Vásártéren. A program ingyenesen látogatható.  

De nézzük magát, a gigantikus koszorú alapját!

Az épület a gótikus várépítészet egyik remeke, azt minden valamirevaló vártúrázónak látnia kell. Annál is inkább, mivel Magyarország talán legdicsőbb korszakának lenyomata, hiszen fénykorát akkor élte, amikor a magyar királyság Európa egyik meghatározó állama volt.

A törökök terjeszkedésével, a nagyhatalmi státusz elvesztésével Diósgyőr is hanyatlani kezdett. Eger eleste után tagja lett a végvári rendszernek, de középkori védművei ebben az időszakban már elavultnak számítottak. 

A Bükk lábánál, a Szinva völgyében, egy mészkősziklán elhelyezkedő erődítmény csodálatos természeti környezetben fekszik, az esztétikai élményen manapság csak a környéken sorakozó panelházak rontanak valamelyest.

Voltam benne a felújítás előtt, közben, utána, nappal látogatási időben, és éjszakai túrán is. Mindenhogy lenyűgözött.

A vár megközelíthetősége

A várat a Nagy Lajos király úton át lehet megközelíteni, környezetében számtalan parkolót alakítottak ki mind személyautók, mind pedig buszok számára. Akik villamossal, vagy gyalog érkeznek, azok a nagyon hangulatos, sétálóvá alakított Vár utcán juthatnak el a romokhoz, amelyek ma már persze nem is annyira romok.

Nagy Lajos és a vár...

Az természetes, hogy Miskolc diósgyőri városrészében szinte minden Nagy Lajosról szól, aki a ma ismert vár megálmodója volt, és aki nagyon sok időt töltött itt.

I. Lajos, vagy Nagy Lajos (1326-1382) 40 éves uralkodása alatt az ország Európa egyik legjelentősebb hatalmává vált. A magyar mellett birtokolta a horvát és a lengyel koronát is, többször vezetett hadjáratot külföldre. Szent Lászlóhoz hasonlóan igazi lovagkirály volt, aki valamennyi lovagi erényt birtokolta és ha tehette, csatába maga vezette seregét. Termetével kimagaslott kortársai közül és nagyszerűen forgatta a fegyvert.

Közvetlenül a vár alatt helyezkedik el az újonnan épített Lovagi Tornák Tere és Vásártér. 

Az épület belső és külső várból, valamint az azt övező vizesárokból áll. Nem hiszem, hogy létezik olyan ember, aki a vár sziluettjét ne ismerné, hiszen a négy magas toronnyal ellátott és viszonylagos épségben ránk maradt, jellegzetes épület a Tv-torony mellett Miskolc egyik jelképe.

Felújítás előtt

is igen jelentős romnak számított, hiszen a sarkain elhelyezkedő magas tornyok közül csak az egyik volt csonka, a másik 3 viszonylag épen átvészelte az évszázadok viszontagságait. 

Szinte teljesen hiányoztak azonban a tornyokat összekötő paloták, és azok külső falai is csak részlegesen álltak. Miskolc városa tervbe vette a vár teljes felújítását, melynek az első üteme meg is valósult, és a belső vár jelentős részét helyreállították. Közte a lovagtermet, amely korában Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű helyisége volt.

A vár napjainkban

A mély, és jelenleg száraz várárkon hosszú betonhídon lehet a külső vár területére jutni, melynek fala közvetlenül a középkori castellumnak helyet adó mészkőszikla aljában fut végig. Egykoron 3 kapu állt rajta, melyet mindenhol dupla, négyszögletes torony védett. A külső falak és a tornyok, valamint a korábban felújított rondella a mai napig állnak hol romosabb, hol jobb állapotban. 

A külső vár falai mentén teljesen körül letet járni az épületet. A belső vár bejáratához magas betonlépcső vezet, a végében egy hosszú dufarton lehet az udvarra jutni.

A belső vár szabályos négyzet alakú, sarkain 4 db. egyforma bástya áll. A bástyákat 2 szintes palotaszárnyak kötik össze. Az alsó szinten van a mosdó, illetve itt vannak a különböző tematikus kiállítások. Vadászati, konyha, fegyver, fűszer, stb…

Az emeleten, a bejárat felőli oldalon van a már említett, felújított boltozatos lovagterem, a stadion felőli oldalon pedig a kápolna.  A középkorban nem sok uralkodó büszkélkedhetett ettől szebb, vagy nagyobb ilyen jellegű teremmel.

Az emelet további részében az uralkodó család szobáit és a középkori enteriőrt nézheti meg a látogató bepillantást nyerve az előkelőségek életébe. A tornyok közül az egyik látogatható, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a városra.

A vár története

Diósgyőr területén már a honfoglalás idejében is állt egy földvár, ami a tatárjárás idején elpusztult.

A tatárok dúlását követően IV. Béla Ernye bánnak adományozta a helyet, akinek a fia, István nádor épített egy ovális alakú kővárat a mai épületek helyén.

Diósgyőr felemelkedése Nagy Lajos idejében kezdődött, aki a várat birtokokkal látta el és egy pazar, fényűző várkastély építését rendelte el 4 óriási toronnyal és azok között palotaszárnyakkal.

Elkészültét követően a király és kísérete rengeteg időt töltött itt különösen azt követően, hogy megszerezte a lengyel trónt is. Diósgyőr ugyanis közelebb esett a két ország határához, mint a korábbi királyi székhelyek, Buda és Visegrád.

Az épület a korabeli Európa egyik legfényesebb várkastélya volt, melyet vadakban gazdag erdők vettek körül, ahol a Nagy Lajos hódolhatott kedvenc időtöltésének, a vadászatnak.

Lajos halála után a várkastély a királynők jegyajándéka lett, és vidéki rezidenciaként szolgált.

Második virágzását Mátyás idejében élte, amikor Beatrix királyné a várat reneszánsz stílusban építette át, díszítette.

A mohácsi csatavesztést követően Diósgyőr hanyatlásnak indult, jelentőségét elvesztette.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!

Döbrönte, vagy régebbi nevén Szarvaskő vára egy alacsony sziklaszirtre épült a Bakony belsejében, Pápa és Veszprém között. Az erősség nem játszott jelentős történelmi szerepet, fennállása alatt erődített földesúri birtokközpont volt. Leggyakrabban azonban rablólovagok fészkeként emlegetik. Kétes hírnevét azzal alapozta meg, hogy lecsúszott urai nem átallották olykor-olykor végigfosztogatni a környéket. Nem csak a jobbágyokat, hanem a környező birtokokat és az egyházat is...

Megvallom, lelkes várrajongóként sem tudtam róla sokat. A vár romjainál tett látogatást követően viszont nálam egyértelműen bekerült a kedvencek közé. Pedig nincs benne semmi különös - gondolhatnánk. Nem magas, csipkés sziklaoromra épült, és nem is éppen messziről hivalkodó építmény. A takaros kis falu névtáblájától alig venni észre az alacsony dombra épült erődítmény maradványait. Csak egy, a ránk maradt romok közül. 

Ennek ellenére a vár pazar élményt nyújt a látogatók számára. A romok egész egyszerűen harmóniában vannak a környezettel. Ahogy álltam a falu felett, nézve a füves domboldalon álló rondellát és az azon túl látható romokat, arra gondoltam, hogy ezt a festői képet vétek lenne elrontani egy felújítással.

Pedig én a várak rekreációja kapcsán kibontakozott általános vitában felújításpárti vagyok. 

Az igazi esztétikai élményt szerintem az adja, hogy a vár környékén található dombokat legelőként hasznosítják. Ebből adódóan nincs növényzet, ami elrejtené a romokat, szemben a hasonló romok 90 %-val. Így aztán a kilátás páratlan, és magát a várat sem takarja semmi. A vár környéki mezőt kaszálni, gondozni sem szükséges, hiszen azt elvégzik azok a juhok, amelyek látogatásunk alkalmával is szorgosan rágták rövidebbre a füvet a romok között.

A maradványok két csoportban állnak. Egyik része a sziklaszirten épült palota nyugati, 2 emelet magas vaskos fala, a másik pedig a külső, rombusz alakú vár déli oldalára, a kapu mellé épített rondella. Ezen kívül csak néhol töri át a legelő talaját a falak és a belső vár kaputornyának alapja.

A rondella olyan alacsony, kör alaprajzú mű, mely a XVI. század derekán terjedt el, és az ágyúk számára biztosított kilövési területet a leginkább veszélyeztetett irányokba. A köznyelv körbástyának is nevezi.

A rondella viszont pazar látványt nyújt, mivel meglehetősen ép állapotban maradt ránk és látszik rajta, hogy konzerválták, itt-ott kipótolták a hiányzó köveket. A bástya falának alsó fele enyhén döntött, majd a körbefutó övpárkány felett a talajra merőleges. A párkány felett találhatóak a nagyméretű ágyúnyílások, melyen keresztül pusztító tűz alatt tarthatták a falakat és a bejáratot támadó ellenséget. Az építmény belső oldala földdel van feltöltve, így nem szükséges gyilokjáró ahhoz, hogy a falak tetejéről szétnézzünk. 

A bástya tövében mindkét irányban megmaradt egy-egy rövid fal, de a kövek nagy részét a lakosság elhordta a faluban folyó építkezésekhez.

A belső várban lévő palota megmaradt falai nagyon masszívak, magasan állnak, azokat több ablak töri át. A falak tövében állva látni csak igazán, hogy a domb, amire a várat építették meglehetősen alacsony, de annál meredekebb.

Szarvaskő várát igazából csak a déli irányból, a bejárat felől lehetett eredményesen támadni, ezért azt az oldalt erősítették meg a XVI. század elején egy külső várral és a nagy rondellával.

A vár története

Döbrönte és környéke a Csák nemzetség ősi birtoka volt, akiktől 1330 környékén a Himfy család szerezte meg. A család felemelkedése Himfy Benedek idejében kezdődött el, aki Nagy Lajos király udvari vitéze, majd udvari lovagja lett.

Himfy 1357-ben részt vett I. Lajos velencei hadjáratában, majd testvérével, Péterrel együtt nagy szerepet játszott a király balkáni bolgár és havasalföldi politikájában. Járt Avignonban is, követségben a pápánál.

A döbröntei uradalomban Nagy Lajos király engedélyezte hű emberének, Himfy Benedeknek egy vár építését. Amikor az erődítmény elkészült, azt 1367-ben a király Himfynek adományozta és Szarvaskőnek nevezte el. A név azonban a későbbiekben feledésbe merült.

Érdekes részlete Himfy Benedek életének, hogy lányát, Margitot 1375-ben a törökök elrabolták és Kréta szigetén rabszolgának adták el, mint olyan sok más magyar nőt abban az időben. Apja nem tudott belenyugodni Margit elvesztésébe és a következő évben szentföldi zarándoklat címén lánya keresésére indult, de nem járt sikerrel. A sors iróniája, hogy Himfy 1380-ben meghalt, lánya pedig 1405 körül visszakerült Magyarországra.

A család dicsőséges korszaka azonban hamar leáldozott és az utódok a XV. században hanyatlásba vitték az uradalmat. Ez odáig fajult, hogy a létfenntartás érdekében garázdálkodni kezdtek a környéken és rendszeresen fosztogatták a környező uradalmakat, városokat, kereskedőket. 

Ennek során a dicső emlékezetű és művelt lovag, Himfy Benedek utódja, Debrentei Tamás és társai 1464-ben felprédálták a pannonhalmi apátságot, jelentős károkat okozva.

Ezt már nem tűrhette Hunyadi Mátyás, aki a hír hallatán a Debrenteieket megfosztotta birtokaiktól és azokat Kanizsai Lászlónak adta. 1467-ben azonban a krónikák szerint már megint a Himfyeké volt a vár, majd amikor Himfy Imre lánya, Orsolya 1496-ban feleségül ment Essegvári Ferenchez, a vár a lány hozományaként Essegvárié lett. Vélhetően ekkor épült a külső vár a rondellával. 

Ezt követően annyit lehet tudni a várról, hogy egy 1555-ös összeírás alkalmával még úgy szerepelt, mint meglévő, ép erősség.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!

A Mecsek egyik keleti magaslatán, Komló és Szászvár között, Magyaregregy település határában található a parányi Máré-vár. A szabálytalan ötszög alakú erődítmény egy cipősdobozra, vagy még inkább egy régi faszenes vasalóra emlékeztet. Ép állapotában, legnagyobb kiterjedésének idején sem volt nagyobb, mint sok vár egyetlen bástyája.

Ennek ellenére a környező területek ellenőrzésében fontos szerepe lehetett, hiszen feltárása során számtalan III. századból való római lelet került elő, ami arra utal, hogy abban az időben ugyanitt már őrtorony állhatott. Az sem mellékes, hogy a török időkben 72 fős helyőrség állomásozott falai között, ami akkoriban igencsak jelentősnek volt mondható.

Megközelítése napjainkban

Az erődítményt kényelmes túrával vehetjük be, melynek során a séta hossza rajtunk áll. Komló felől közelítve Magyaregregy falu előtt található a Máré Vára Camping, ahol a várhoz vezető bekötőút kezdődik.

A kemping mögötti parkolótól a vár 2400 méterre van. Mi innen mentünk gyalog. Az út mindössze 34 percig tartott, pedig a fiam – akinek aznap nem volt kedve a túrázáshoz – az elképzelhető összes módszert és trükköt bevetette a kirándulás szabotálása érdekében. Ültünk az út szélén has- és lábfájás, általános végtaggyengeség, valamint heveny gyaloglásundor miatt is, mely tünetek a hegy tetejére felérve egy csapásra maguktól megszűntek, lefelé pedig mintha soha nem is léteztek volna…

A völgy mélyére vezető út azonban különösebb élményeket nem kínál, ezért célszerűbb a kocsit az országúttól 1 km-rel beljebb található Kadarka kulcsosház melletti parkolóban hagyni, ahonnan már tényleg csak gyalog lehet továbbindulni. A várig hátralévő 1400 méterből kb. 1 km-t egy nem túl meredeken emelkedő, kerékpárút szélességű aszfaltozott úton tettük meg az erdőben, majd innen egy balos visszafordító után jól követhető erdei turistaúton jutottunk fel célunkhoz.

A kis erődítménynek helyet adó hegycsúcs nem uralja a környéket, a szomszédos magaslatok szinte mind nagyobbak. A hegy tetején lévő tisztáson egy meglepően jó állapotban lévő középkori vár fogadott, mivel annak fő falait az 1960-as években felújították, illetve konzerválták. A vasaló alakot formázó vár falai jobbára teljes magasságukban állnak, így nagyszerű látványt nyújtanak.

Mivel a konzerválás csak a legkorábban épült, fő falakra korlátozódott, a későbbi építkezések nyomait csak alig, vagy egyáltalán nem látni.

Az épületet körüljárva látszik déli irányban az ötszög csúcsához épített masszív, félkör alakú bástya alapja, a keleti oldalon a falhoz ragasztott kis félkör alakú bástya maradványa, illetve az északkeleti sarkon álló őrház alapja.

A vár bejárata az északi oldalon nyílik tisztes magasságban, melyhez gerendákból ácsolt masszív falépcsőn lehet feljutni. Mivel a várfalak északi oldalára nem lehet felmenni, a lépcső tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a vártól északra fekvő hegyek irányába.

Szerencsések voltunk, hiszen a vár sokáig nem volt látogatható, viszont idén nyitva tartottak, a kiírás szerint április 15 és október 15 között.

A vár udvara szépen karbantartott, a talaja kőzúzalékos. A kapun belépve balra található a ciszterna, ahol egykor a vizet fogta fel a várnép. Mögötte, a bal oldali, keleti falsíkhoz egy emeletes téglaépületet építettek a felújítás során. Sajnos elég nyilvánvaló, hogy az épületnek nem sok köze van az eredeti várhoz.

A felújítást végző szakemberek ugyan a felhasznált anyagokkal jelezték, hogy meddig eredeti az épület, mégis idegennek hat az egész. Elvileg ebben kapott helyet annak idején egy kiállítás, illetve egyéb más helyiségek is, mint pl. a mosdó. Látogatásunk során viszont ezek zárva voltak.

A várudvar nyugati oldalán az egykori gazdasági épület alapja és falmaradványai vannak. A fal oldalában lévő gerendafészkek tanúskodnak arról, hogy annak idején ehhez a falszakaszhoz is emeletes épület volt illesztve.

A déli, hegyes sarokban nagyon magas, ácsolt lépcsősoron lehet felmászni a felújított, és a déli falak koronáján végigfutó gyilokjáróra, ahonnan csodás panoráma nyílik az udvarra és a vár környezetére is.

A várat működtető egyesület tagja a helyszínen arról tájékoztatott, hogy ha minden a tervek szerint alakul, akkor a nemzeti várprogram keretén belül ismét megújulhat Máré vára, melynek során vélhetően eltűntetik az udvarról a képbe nem illő emeletes téglaépületet, és úgy végeznek majd rekonstrukciós munkálatokat, hogy a végeredmény nem lesz tájidegen.

A vár legendája

A vár legendáját többféleképpen ismerik, de a történet alapja hasonló.

A monda főszereplője egy Máré, vagy Móré nevű lovag, aki a vár birtokosa volt és itt élt a szépséges feleségével együtt. Egy napon a vár urát háborúba hívta a király. A harcok azonban elhúzódtak, az ifjú feleség pedig a kezdeti időkben sokat bánkódott férje hosszú távolléte miatt.

Mígnem aztán a szomszédos vár empatikus ura, egy Miklós nevű lovag meg nem sajnálta a magányos szépasszonyt. A nagy sajnálkozásnak az lett az eredménye, hogy mind gyakrabban kereste fel, és persze vigasztalta meg egyre nagyobb sikerrel a fiatal nőt, aki végül a lovag önfeláldozó tevékenységének köszönhetően gyönyörű lánygyermeket szült.

A vár ura a hadakozásból hazatérve természetesen zokon vette a dolgok ilyentén alakulását, és éktelen haragjában elpusztította mindkét várat a hűtlen feleséggel és a csábítóval együtt.

A leány életben maradt, de anyja átokkal sújtotta, és azóta is a Mecsek megközelíthetetlen barlangjában raboskodik. A barlangból csak minden 77. év pünkösd hajnalán jöhet ki egy rövid fésülködésre a vár alatt csordogáló patak partjára, megadva a halvány esélyt az átok feloldására.  

Az átkot csak az a vadász törheti meg, aki e 77 évente megnyíló szűk időkapuban arra jár, és sorban megcsókol egy medvét, egy kígyót és egy varangyos békát.

A monda alapja az lehetett, hogy a vár ura, Várady István valóban hadba vonult a király kérésére, és 1526-ban Mohácsnál életét vesztette. Halálhírét hallva a testvére, Várady Mihály nem volt rest, és a friss özvegytől erőszakkal elvette a várat.

Várady István özvegye azonban nem nyugodhatott bele eme galádságba, és parancsára Bakics Pál ostrommal visszefoglalta az erősséget.

A vár története

Máré várának feltárása során a szakemberek rengeteg római kori, III. századból való leletet, illetve pénzt találtak, ami arra utal, hogy az erődítmény helyén akkor egy fából készült őrtorony állhatott.

Mint Magyarországon a várak nagy többségét, Magyaregregy várát is valamikor a XIII. században, a tatárjárást követően építhették. A vár építtetője nem ismert, valószínűleg magánvár lehetett, amely valahogy a királyhoz került. Az első írásos említése 1316-ból való, amikor Károly Róbert Bogár Istvánnak adományozta.

A vár birtoklásért ezt követően nagyon sokáig a Gunyafi és a Töttös család pereskedett. Az uradalom hol egyik, hol másik család birtoka volt, időnként pedig felosztották egymás között.

Végül 1505 körül a Várady család szerezte meg Máré várát és az uradalmat. A vár birtokosai közül Váradi Ferenc – aki itáliai iskolákba járt – reneszánsz módon építtette át a lakóépületeket.

1526-ban a mohácsi csatában elesett a vár akkori tulajdonosa, Váradi István, (néhol Jánosnak említik) akinek halálát a saját testvére, Várady Mihály kihasználta és elfoglalta a családi fészket. Az özvegy azonban nem tétlenkedett és parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette a várat és birtokolta is egészen 1533-ig.

Valószínűleg ebben az időben keletkezett az erődítmény déli masszív rondellája, ahonnan komoly ágyútűz alatt tarthatták az ellenséget.

A törökök 1543-ban elfoglalták Pécset, ezért a kis lovagvár harc nélkül megadta magát és az ellenség kezére került. Ezt követően a törökök meglehetősen nagy létszámú (72 fő) várőrséget állomásoztattak benne. Az utolsó építkezések is az ő nevükhöz fűződnek, ugyanis a kaput észak felől három tornyos palánkvárral erősítették meg.

Érdekesség még a várral kapcsolatban, hogy arra 1956-ban egy orosz tank tüzet nyitott, mivel ellenséget feltételezett a falai között.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!

A legnagyobb magyar várakról az alábbi linkeken olvashatsz!

Szepes

Sáros

Lánzsér - Landsee

Biztos nem vagyok egyedül azzal, hogy a siklósi vár hallatán azonnal megjelennek előttem A Tenkes kapitányának kezdő képsorai, ahogy Eke Máté bevágtat az erdei tisztásra, miközben szól a film fülbemászó főcímdala….

A karikás ostor iránti ifjúkori szenvedélyemet sem Indiana Jones, hanem jóval előbb, a filmbéli Buga Jakab alapozta meg az utcabeliek nem kis bosszúságára, ugyanis reggeltől estig ostort csattogtattam.

Gyermekkorom meghatározó élménye volt a történelmi sorozat, így hát természetes, hogy Siklós sem maradhatott ki a vártúrák közül.

Siklós vára napjainkban

Siklós, Magyarország legdélebbi városa, a Villányi-hegység déli oldalán helyezkedik el, közel a horvát határhoz. A hangulatos, mediterrán jellegű kisváros egy kisebb magaslatán található a filmből jól ismert, teljes épségében ránk maradt erődítmény.

A belső vár tágas, szabálytalan négyszög alakú udvarát minden irányból a palota kétemeletes, szépen felújított, fehér épülete övezi. A külső vár kő- és téglafala pedig olyannyira szorosan öleli körül a palotát, hogy északi és nyugati irányokból a két fal közötti pár méteres távolságot fel is töltötték, melynek révén egy széles, kényelmes terasz jött létre.

A két fal közötti szűk szoros ma már gyakorlatilag csak déli irányból övezi az építményt, helyet adva Kanizsai Dorottya rózsakertjének.

A vár talán legjellegzetesebb, leginkább ismert része maga a várkapu, mely elé hatalmas, a vár masszív épülettömbjétől elkülönülő, téglából épült címeres barbakánt emeltek. A díszes kapuhoz régebben csapóhíd vezetett, ma pedig enyhén emelkedő, boltozatos téglahíd ível át a várárkon. Maga a barbakán és a híd gyakorlatilag a jelképe várnak, hiszen leginkább ezt a részét ábrázolják.

A vár körül ovális alakban több hektáros park terül el, melyet az egykori mezőváros falai határolnak, többfelé igen jó állapotban. A falak az északi és keleti oldalon maradtak a leginkább ránk, de a nyomai minden irányból fellelhetők.

A vár kapujának közelében van a parkoló, illetve ott található a fogadóépület is, ahol a belépőjegyeket, ajándéktárgyakat lehet beszerezni.

Érdemes a várat kívülről is szemügyre venni, hiszen nagyon kevés helyen nyílik arra alkalom, hogy a várfalakat teljes hosszukban, eredeti állapotában megnézzük.

Leginkább északi irányból tűnik rettenetesen magasnak a fal. Nem lehetett egyszerű egy középkori ostrom, hiszen a vár falai ezen az oldalon olyan magasak, hogy elképzelhetetlennek tűnik a létrával történő megmászásuk.

A várkertben időnként szabadtéri színpad van felállítva, melynek nagyszerű hátteret képez maga a vár és a városfal is.

A híd, a kapu, a kör alakú barbakán, és a belső udvar is régi ismerősei a Tenkes kapitánya rajongóinak. A széles hídon át, a kapun belépve a tágas körbástya belső tere fogad lőrésekkel, téglaburkolattal. A barbakán gyilokjárójára a téglafalba épített lépcsősor vezet. Innen jobbra újabb hídon át lehet megközelíteni a belső várat egy dufarton keresztül.  

A belső várba történő belépés előtt érdemes szemügyre venni a déli falszorosban található rózsakertet, illetve a déli külső várfal gyilokjáróján el lehet jutni a kapu melletti körbástyára és a várkápolna teraszáig. A belső várba lépve kővel burkolt tágas udvarra jutunk. Az épület alagsorában és felette a földszinten találunk minden várra jellemző kínzókamrát, és mellette természetesen bormúzeumot, ha már a siklós-villányi borvidéken járunk.

Van nemesi börtön is, melynek leghíresebb lakója 1401-ben Luxemburgi Zsigmond királyunk volt, akit az elégedetlen főurak elfogtak és januártól októberig a siklósi várba zártak. Akkor még megeshetett ilyen csúfság azzal az uralkodóval, aki Ferenc József után a második leghosszabb ideig ült a magyar trónon, és aki később a magyar mellé megszerezte a német és a cseh koronát is, valamint elérte, hogy idős korában német-római császárrá koronázzák Rómában.

Az emeleti részeket lovagkori, valamint reneszánsz bútorkiállítás uralja, de időszaki kiállítások is vannak a palotában. Természetesen emléket állítottak a Tenkes kapitányának is, hiszen a vár panoptikumában kialakított kocsmában az egykori szereplőkkel találkozhatunk életnagyságban. Van itt Eke Máté, Buga Jakab és Siklósi bácsi is. Vagy legalábbis olyasmi, mert azért láttam már élethűbb viaszfigurákat is.

A legnagyobb élményt számomra az északi és keleti oldalon található széles terasz jelentette a fal tetején, ahonnan pazar panoráma tárult elénk a hegyekre, magára a városra, és az egykori városfalakra. Igazán jó ötlet volt ezen a részen kialakítani a várkávézót, amely nagyon igényes belülről, de az igazi élményt a teraszon való kávézás és nézelődés jelentette.

Siklós különlegessége még az a furcsa formájú bástya, amelyik az északi, viszonylag egyenes falszakaszból nyúlik ki középen úgy, mintha egy gigantikus, hosszában a falhoz ragasztott tégla lenne.

Csaták

1315

A XIV. század elején a várat birtokló Siklósi család összetűzésbe keveredett a Köszegiekkel, akik akkoriban emelkedtek fel és tettek szert egyre nagyobb befolyásra a Dunántúlon. Kőszegi Henrik fia, János 1315-ben meg is ostromolta Siklós várát, de Beremendi Péter várnagy sikerrel megvédte azt.

Az ostromról részleteket nem tudni, viszont a győztes várkapitánnyal a diadal ellenére vitája támadt a vár birtokosának, Siklósi Péternek, mivel a dicső kapitány nem tudott elszámolni a várban hagyott 1000 márka értékű nemesfémmel. A pereskedés a birtokúr és a kapitány között sokáig zajlott, melyet Köcski Sándor országbíró végül gyakorlatilag döntetlennek hirdetett ki, mivel 1326-ban elrendelte a vita párbaj útján történő rendezését.

A kor szokásainak megfelelően ezek lehettek fogadott bajvívók is. Az eredmény nem ismert, csak következtetni lehet a Siklósiak győzelmére.

1441

1441-ben a várat birtokló Garai László Bátaszék mellett megütközött Hunyadi János és Újlaki Miklós egyesített seregeivel és vereséget szenvedett tőlük. A csatát követően Hunyadi hadai megostromolták Siklóst, és bár a részletekről nem sokat tudunk, bevenni nekik sem sikerült.

1543

1543-ban I. Szulejmán szultán újabb hadjáratot vezetett Magyarországra, melynek során megostromolta Siklós várát is. Az ostrom június 29-én, vagy 30-án kezdődött, természetesen a megadásra való felhívással. A védőknek néhány napi elkeseredett, reménytelen küzdelem után sikerült kialkudni a szabad elvonulást, így a vár 143 évre török uralom alá került.

1686

A várat 8 napi ostromot követően 1686 október 28-án foglalta vissza Bádeni Lajos őrgróf a 300 főt számláló török őrségtől.

1687

A következő évben ugyan nem a várat ostromolták meg, de Siklós közvetlen közelében volt a II. Mohácsként is emlegetett sorsdöntő csata, melyben az egyesített európai csapatok Lotharingiai Károly vezetésével döntő csapást mértek Villány és Siklós között a szultán seregére. Az összecsapás 1687 augusztus 12-én volt, melynek következtében a Dunántúl végleg felszabadult a török uralom alól. Az ütközetnek emblematikus jelképe volt, hogy oda a keresztény hadak a mohácsi táborból érkezte.

A vár története

 A várat a tatárjárást követően, valamikor az 1260-as években kezdhették el építeni, mivel első írásos említése 1294-ből származik. Ekkor még csak a várdomb déli oldalán álltak épületek, a két szélén valószínűleg toronnyal. Ez a mai palotaszárny déli oldala.

A vár a Siklósi (Soklyósi) család birtokában volt egészen 1387-ig, amikor az ifjú uralkodónál, Luxemburgi Zsigmondnál kegyvesztettek lettek és megfosztotta őket minden vagyonuktól.

Siklós nagyon rövid ideig a Kakas és a Pásztói családok birtokába került, majd hosszabb időre, 1395-től 1481-ig a Garai család tudta magáénak. A Garaiak felemelkedésével Siklós is jelentősen átépült.

1401-ben az ország főnemesei fellázadtak a király ellen és elfogták Zsigmondot. Garai Miklós azonban a siklósi várba hozatta, ahol tisztes ellátásban volt része fogsága hónapjai alatt. Kiszabadulása után Zsigmond Garait nevezte ki az ország nádorává, mely tisztséget több évtizedig töltötte be. A Garaiak uralma alatt Siklós óriási változáson ment keresztül. A meglévő palotát U alakúvá építtette át úgy, hogy keletről és északról újabb, gótikus épületet emeltetett a régi palota mellé egy kápolnával együtt.

Így kialakult egy belső vár, melyet külső fallal öveztetett, rajta kör alakú bástyákkal. A vár akkor egyedülálló volt Magyarországon. Amellett, hogy a hatalmas gótikus palota kényelmes főúri székhelyül is szolgált, az épületet korszerű és nagyon erős, magas falakkal övezett vár vette körül. Ez a kettősség csak nagyon kevés épületre volt jellemző akkoriban. Siklós ekkor az ország egyik legerősebb, egyben legkényelmesebb erődítménye volt.

Mivel 1481-ben a Garai család férfiágon kihalt, a vár visszaszállt a koronára. A vár ura 1481 és 1494 között Hunyadi Mátyás fia, Korvin János volt, aki előszeretettel tartózkodott falai között. Korvin János 1494-ben a várat eladta Both Andrásnak, akitől végül Perényi Imre nádor vette el 1507-ben. A Perényiek idejében ismét virágkorát élte Siklós. Újabb építkezések következtek, melynek során a palotát reneszánsz várkastéllyá alakították. Fejlesztettek a védműveken is, a várkápolna elé ötszögletű, korszerű bástyát húztak, illetve ebben az időben épült meg a rondella a bejárat elé a híddal és a csapóhíddal.

A képre kattintva galéria nyílik

Ezt követően 143 évre megállt az idő. A törökök 1543-ban elfoglalták a várat és a következő másfél évszázadban nem igazán fejlesztették. A kezdeti időkben nagy létszámú őrséget állomásoztattak benne, de Szigetvár elfoglalásával veszített jelentőségéből és már csak kisebb őrsége maradt, elsősorban raktárnak használták. 

 A képre kattintva galéria nyílik

A felszabadító harcokban végzett tevékenysége miatt Siklós várát a hozzá tartozó birtokkal az itáliai származású Caprara tábornagy kapta jutalmul 1698-ban, azonban néhány év múlva meghalt. Örökösei 1728-ban a magyar Battyhyány családnak adták el, akik 1873-ig birtokolták.

Ekkor történt az utolsó nagyobb módosítás a váron, ugyanis a reneszánsz palotát a ma ismert barokk stílusúra építették át. Új építkezés is történt, hiszen az U alakú épületet nyugati irányból ekkor zárták be. A vár védműveihez nem nyúltak, mivel ekkor azoknak már nem volt létjogosultsága.

1873 és 1944 között a vár a Benyovszky család birtokában volt, akik benne is laktak és tagjai fontos tisztségeket töltöttek be Baranya megyében. Végül a várat 1944-ben eladták a Honvéd Kincstárnak.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mássokkal is!

A legdélebbi magyar vár után az alábbi helyeken olvashatsz a legészakabbra fekvőkről!

Szádvár

Füzér

Napjainkban a földből alig kiemelkedő, néhány méternyi romos falszakasz (az egykori Merítő bástya) emlékeztet csupán a tokaji várra, amely a XVI-XVII. században az ország egyik legjelentősebb, stratégiailag fontos erőssége volt.

Tokaj azonban nem maradt vár nélkül, a településen sétálva lépten-nyomon a vár, vagy a hozzá kapcsolódó történelmi személyek emlékébe botlunk.

Az eredeti erődítmény

A Szapolyai/Rákóczi vár a Tisza, a Bodrog, és egy mesterséges várárok által határolt szigeten épült fel a Tokaj óvárosával szemközti oldalon, a tiszai átkelő védelmére. Napjainkban mindössze 3 elem emlékeztet létezésére: közvetlenül a Bodrog partján a bevezetőben említett néhány méteres falszakasz, a Kis-Bodrogként ismert várárok, és a belső várat övező vizesárok maradványa egy tavacska formájában.

A kb. 150x150 méteres területen elhelyezkedő várat az évszázadok alatt számtalanszor átépítették. Elpusztulását közvetlenül megelőzően egy kőből épített 4 saroktornyos belső várból, és az azt övező külső, zömében fa-föld alapú, de helyenként a korábbi kőfal egyes elemeit is magába foglaló palánkvárból állt. Tokaj várát 1704-es elfoglalását követően, II. Rákóczi Ferenc utasítására rombolták le. 

A végső pusztulást a tiszalöki vízlépcső megépítése jelentette. A duzzasztógát a  folyók vízszintjét 4,5 méterrel megemelte Tokajnál, így a hordalék végleg eltüntette a nyomokat is. Mivel a vár restaurálása, feltárása szinte lehetetlen a megemelkedett vízszint miatt, a tokaji emberek más módját találták annak, hogy megemlékezzenek büszke várukról.

Tokaji Ferenc Gimnázium

Megállva a helyi gimnázium épülete előtt, nem véletlenül van olyan érzésünk, hogy egy modernebb köntösbe bújtatott középkori várat látunk. Az 1996-ban átadott épület megrendelői, tervezői ugyanis szándékosan akartak emléket állítani a tokaji várnak.

A főépület masszív tömbjének 4 sarkán egy-egy bástyaszerű torony idézi meg az egykori belső várat. A főbejáratot a két első torony közötti nyitott „gyilokjáróról” lehet „védeni”. Az épületet tervező Bodonyi Csaba Ybl díjas építész az anyagok terén is törekedett a hasonlóságra. A főépület tornyai mészkőtégla, a bajárat pedig kőborítást kapott. Az épület két hosszanti oldalán a faelemek dominálnak.

Hogy lehet-e fokozni az erőd feelinget? Még szép! Az épület ökológiai szárnyában ugyanis a külső palánkvár kel életre. Ez ugyan nem öleli körül a főépületet, de kívülről teljesen úgy néz ki, mint egy földvár. A hegy felől csak egy meredek füves sáncot látunk, azonban ennek belsejében tantermek vannak. A földszintes épületek egy belső udvart fognak közre. Akárcsak az eredeti vár esetében, itt is a föld és fa elemek dominálnak, a belsejükben kővel....

Az itt található osztálytermeket földdel fedték, az ablakok a belső udvar, és az ég felé nyílnak. A még tökéletesebb illúzió kedvéért az ökológiai szárny két külső sarkára is került egy-egy bástya. A kör alaprajzú és körkörös felső megvilágítással rendelkező rajzterem, valamint a szögletes fizikaterem. Az ökológiai szárny egyébként formáját, elrendezését tekintve kísértetiesen hasonlít a 20 km-re lévő szerencsi huszárvár külső várához.

Ha pedig már hagyományőrzésnél tartunk, az 1952-ben alapított gimnázium 1962-ben felvette a várhoz ezer szállal kötődő, 1697-es hegyaljai felkelés egyik kirobbantójának, Tokaji Ferenc kuruc vezérnek a nevét. A névadó mellszobra az iskola bejárata mellett látható. Szintén a kuruc vezérről nevezték el a város egyetlen lakótelepét is.

TokajVár hotel

A gimnáziumtól nem messze, az út másik oldalán van Tokaj legfiatalabb szállodája, a néhány éve átadott TokajVár. Azt nem lehet tudni, hogy tervezéskor is szempont volt-e a várhoz való hasonlóság, vagy a megépítést követően lett nyilvánvaló, hogy az épület olyan, mint az egykori belső várban található palota.  

Az egy emeletes épület teljesen körülöleli a belső udvart, ahova egy várkapu-szerű dufarton át lehet bejutni.  A homlokzat csupa kő- és téglaborítást kapott. Az utcafront alsó ablakai mélyek, lőrésszerűek.

Némethi Ferenc

Tokaj leghíresebb kapitányának két műalkotás is emléket állít a városban. Nyíregyháza felől érkezve a Tiszán átívelő közúti híd tokaji hídfőjénél található egy teljes alakos szobra. A Gönczi utcában mellszobrot állítottak a várat jelentősen megerősítő, annak védelme közben elesett kapitánynak.

Tokaj vára Némethi idejében élte virágkorát, ekkor kezdték el jelentősen kiépíteni a kis középkori erődítményt. Némethi Ferencről kapta nevét a városi könyvtár és egy utca is.

II. Rákóczi Ferenc

A tokaji várat utoljára megvívó, majd azt leromboltató fejedelemről nevezték el a helyi általános iskolát, valamint azt a sétáló utcát, melynek közepén a fejedelem lovas szobra áll.

Kiss Albert

A Serház utcában található a Hegyaljai felkelés egyik szervezőjének és vezetőjének, Kiss Albert kuruc ezredesnek a teljes alakos lovasszobra.

A képre kattintva galéria nyílik:

Külön köszönet Hanák Tibornak a csodálatos légifotókért! 

Amennyiben tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!