360 év
Ennyi ideig se a török, se a német igát nem nyögtük. A várat elzálogosító királyunk, Luxemburgi Zsigmond javára legyen írva, hogy sok más uralkodóval ellentétben nem a habzsi-dőzsi során felhalmozódott adósságot rendezte ilyen módon, hanem a megerősödő Velencét akarta megrendszabályozni a dalmát területek megtartása érdekében. A háborúhoz pedig mint tudjuk, pénz kell. Így adódott, hogy Zsigmond 1412 november 8-án 37000 cseh garasért – tervei szerint rövid időre - zaciba vágott II. Ulászló lengyel királynak 13 szepesi települést és 4 várat, várkastélyt.
A Dalmáciáért folytatott harcok elhúzódtak, a Zsigmond utáni uralkodóknak pedig javarészt a török elleni harc kötötte le minden figyelmét, így kevesebb energia jutott az elzálogosított terület visszaváltására annak ellenére, hogy uralkodóink sora lépett hatalomra úgy, hogy koronázási esküjének egyik alappillére volt a zálog kiváltására vagy visszaszerzésére tett ígéret.
De hát egyes uralkodóknak kisebb gondja is nagyobb volt ennél, mások pedig már akkor zászlajukra tűzték a politika egyik jelmondatát: szegény ember az, aki ígérni sem tud.
Így adódott, hogy a terület egészen 1772-ig, Lengyelország első felosztásáig lengyel fennhatóság alatt maradt, miközben jogilag a magyar koronához tartozott. Ekkor azonban Mária Terézia a kölcsön megfizetése nélkül csatolta vissza a területeket.
Lubló vára
Talán a fentebb említett különleges jogi státusz is hozzájárult ahhoz, hogy a zálogba adott területek székhelye, a lublói vár jelentősebb háborúskodás nélkül, sértetlenül vészelte át az évszázadokat és komolyabb károkat csak egy 1553-as tűzvész és a II. világháború alatt szenvedett.
Ezért aztán ha valaki a romos felvidéki várak helyett egy olyat szeretne megnézni, amelyik ép, és hellyel-közzel eredeti állapotában maradt meg, annak csak ajánlani tudom az 548 méteres magasságban található erődítményt.
A magasság ne tántorítson el senkit, a vár látogatásához nincs szükség hegymászásra, a parkolótól kényelmes sétával, kikövezett úton lehet a bejárathoz jutni.
Az épületegyüttes alaprajzára rápillantva azonnal látható, hogy egy tipikus, kicsit nagyobb méretű, háromszög alakú felvidéki várról van szó, amely 3 nagyobb ütemben nyerte el a mai kinézetét.
A domboldal csúcsán látható az erődítmény legrégebbi része, az öregtorony. Jellegzetes formáját az a három, méretes támpillér adja, amivel déli és nyugati irányból támasztották meg a keskeny, magas építményt.
Az öregtoronyban lőszer- és egyéb raktárak voltak, illetve a második emeleti börtönben raboskodott 1768-ban Benyovszky Móric, aki ugyan nem volt sem gyűrűsfarkú maki, sem állatkertből szökött oroszlán, mégis Madagaszkár királyaként került a történelemkönyvek lapjaira.
A híres rab egykori börtöncellájában jelenleg a Vivát Benyovszky című film kellékei, kosztümjei láthatók. A torony közepétől a többi középkori várhoz hasonlóan a falba épített lépcsőn át lehet a legfelső szintre jutni. A lépcső meglehetősen szűk, és sok helyen olyan alacsony, hogy lefelé csak háttal, négykézláb tudtam lejönni, mivel nem akartam végig limbó hintózni.
Persze azt tudni kell, hogy nem az én 2 méteres magasságom volt az etalon a vár építésének idején. Aki azonban hajlandó leküzdeni a klausztrofóbiáját és nincs lumbágója sem, azt igazán pazar panoráma fogadja a torony tetején.
Az öregtornyot a hozzá épült gótikus palota támasztja keletről. Ez ma a vár egyetlen romos állapotú része.
A tornyot és a palota romjait körülölelő kerítőfalat keletről a később, 1553-ban épült reneszánsz palota zárja le, melynek külső falai állnak, tetőszerkezetét felújították, azonban belső terének három szintjét csak részben állították helyre, így annak belsejében hatalmas egybefüggő tér alakult ki, mely különböző kiállításoknak ad helyet.
Már eleink is tudták, hogy mi a fontos: a pincében sörfőzde volt, az első szinten pékség, egyel feljebb a konyha és raktárak. Az épület legfelső, harmadik – pincével együtt a negyedik – szintjén volt a nagyterem és a hálószobák.
A középső várudvaron található a barokk kápolna, melyben a lengyel koronázási ékszerek másolatai vannak jelenleg. Az eredeti koronát a várban őrizték 1655 és 1661 között.
A kápolna az udvart két részre osztja. A nyugati oldalon hirtelen azt hittem, hogy a Doktor Bubó rajzfilm elevenedett meg, hiszen az udvaron megláttam egy baglyot és egy sólymot. De nem, mert a fal mellett több sólyom, egy bagoly és egy nagy, kifejlett réti sas szenvedett a napon, meglehetősen mostoha körülmények között, egy-egy rövid láncra kikötve.
A sassal látogatásunk alatt bemutatót tartottak, ami abból állt, hogy egyik idomár kezéről átrepült közvetlenül a nézők feje felett a másik idomár kezére a termetes madár. A bemutatót követően azonban a helyére közözték és úgy gunnyasztott ott szerencsétlen, mint vidéki baromfiudvarban egy beteg tyúk.
A biblia tanítása ellenére, bár a jobb sorsra érdemes madarak nyilvánvalóan lelki szegények voltak, mégsem látszottak boldognak.
A középső udvarról lehet a vár külsejét maghatározó, délnyugati sarokban található nyugati reneszánsz bástyát megközelíteni, amely a Felvidéken meglehetősen ritka ún. füles bástya, és amelyet olasz mesterek tervei alapján építettek a XVI. század közepén.
A bástya udvaráról két hosszú lépcsősoron tudunk az építmény aljában elhelyezkedő ágyúkazamatákba lemenni, ahol egykoron 4-4 ágyú nézett dél és nyugat felé. A felsőbb szinteken szintén 8 ágyú meredt az ellenségre, így ez a védmű volt a vár védelmének alapja.
A vár délkeleti sarkán, a másik oldalon egy kerek, nagyon vastag falazattal ellátott rondella védte a bejáratot, mely a későbbi korokban elvesztette a jelentőségét, hiszen ezt is egy szögletes bástyával építették körbe.
Itt található a bejárat, illetve a rondella tövében egy büfé és egy mosdó.
Története
A vár építése a XIII-XIV. század fordulóján kezdődött II. Endre uralkodása alatt, az ő utasítására. Első írásos említése 1311-ből maradt ránk.
A XIV. században jobbára a (Homonnai) Drugeth család birtokában volt, akik az ország északkeleti részén jelentős területeket uraltak.
A század végén Nagy Lajos jelentős kiváltságokat adott a városnak, majd 1392-ben Mária királynő maga is megfordult a várban.
1396-ban meglátogatta Lublót Luxemburgi Zsigmond is, majd a vár falai között kötött békét II. Ulászló lengyel királlyal 1412-ben és ekkor történt a környék zálogba adása is.
A lengyelek ideiglenes közigazgatást vezettek be, melynek vezetője a szaroszta, központja Lubló volt. Ekkor még ők sem gondolták, hogy ez a rendszer 360 évig fennmarad.
1494-ben János Albert lengyel király felkereste a várat.
Az 1553-as tűzvész után Zsigmond Ágost lengyel király elrendeli a vár felújítását, átépítését. (második ütem)
1591 és 1745 között a vár sztarosztái a lengyel Lubomirski család tagjai közül kerülnek ki, akik jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. (harmadik ütem)
1656-ban a várat felkereste János Kázmér lengyel király, majd 2 évvel később Lublót azon 6 vár közé emelte, melynek a fenntartása királyi feladat.
1683-ban a Bécset a török ostrom alól felmentő Szobienszki János lengyel király szintén megállt hazafelé Lublón.
1772 november 9-én Lubló és a zálogba adott települések ünnepélyes keretek között visszakerültek a Magyar Királysághoz.
1825 és 1880 között a várat Raisz György Félix magyar nemes vásárolta meg és birtokolta.
Ezt követően a vár 1945-ig a lengyel Zamoyski család birtokába került.
1945 után a várat átvette a csehszlovák állam, majd a 70-es évektől elkezdődött és a mai napig tart a felújítása.
A képre kattintva galéria nyílik:
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!
