A hely pedig nem más, mint Kőszeg, ahol 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megállította a Bécs ellen vonuló I. Szulejmán félelmetes hadseregét. Kőszeg ostromát és a thermopülai csatát nyilván nehéz összehasonlítani, azonban Jurisicsnek még akkora esélye sem volt a győzelemre, mint Leonidásznak.
Az i.e. 480-ban lezajlott görög-perzsa ütközetben a modern történészek a perzsa sereg nagyságát 20.000 főtől 250.000 főig saccolják. Ezzel szemben a görögök nem 300-an voltak, hanem különböző korabeli történetírók művei alapján létszámukat 5500-7000 főre taksálják, amiből Leonidász testőrsége volt a legendás 300 fő.
Azt is tudjuk, hogy Kőszeg ostroma előtt Jurisics Miklós várkapitánynak pontosan 28 könnyű- és 10 nehézlovasa volt, amely rettenetes haderőt mindössze 8 katonából álló gyalogos alakulat tett tekintélyessé. Ehhez jön még az a 700 fő iparos, kézműves, és jobbágy, akik a törökök elől a várba menekültek és akik egyébként a fegyver markolata helyett az eke szarvának szorongatásához voltak szokva. Vagyis a védelmet pontosan 46 katona és kb. 700 felfegyverzett civil jelentette.
Velük szemben állt a kor leghatalmasabb és talán legütőképesebb hadserege élén olyan kiváló hadvezérekkel, mint Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír. A törökök létszáma megközelítőleg 100.000 fő lehetett.
De nézzük előbb a várat!
Kőszeget nem lehet igazán klasszikus értelemben várnak nevezni, hanem inkább az erődített város a találó kifejezés. A kicsiny középkori várost ugyanis Károly Róbert idején falakkal vették körül, amelyet több ponton bástyákkal erősítettek meg. A belváros ma is egészen jól tükrözi a középkori állapotokat. Egy korabeli térképpel kezünkben sétálva napjainkban is látszik, hol húzódtak a városfalak, és sok helyen fel lehet ismerni az egykori falakat mai épületekbe ágyazva.
Óvár, vagy Felső vár
Kőszeg esetében két várról beszélünk. A régebbi maradványa a város felett húzódó 609 méter magas Óház-tetőn található és felújítva ma kilátóként funkcionál. Ennek első emléke még a honfoglalás előtti korból, 802-ből származik, Einhard krónikája említi castellum Guntionis néven.
Sok információ nincs róla, valószínűleg őrtorony, határvár lehetett. Ez képezhette az alapját a későbbi toronyvárnak. A kőszegi felső vár hatalmas lakótorony volt, melynek a bejárata az első emelet magasságában nyílt, az ajtóhoz vezető feljárót pedig a későbbiekben félkör alakú védőművel biztosították.
https://www.youtube.com/watch?v=xVu9KKk8Ij4
A tatárjárás után a várat IV. Béla a Kőszegi családnak adományozta. A torony Óvár, vagy felső vár néven 1248-ban szerepel először írott formában. Az erőddel azonban egy gond volt: igen messze esett a völgyben húzódó kereskedelmi utaktól.
A Kőszegiek az általuk behívott német lakosságot az út mentén, a völgyben telepítették le, ahol 1250 körül megalapították Kőszeg városát.
Itt építették fel az új várat, amelyet ebben az időben alsó vár néven emlegettek, és amely fokozatosan elhalványította a régi vár jelentőségét és átvette a szerepét.
1327-ben Károly Róbert hosszabb háborúskodás után elfoglalta mindkét várat.
1354-ben még javában használták a felső várat, mert abból a korból fennmaradt egy határleírás Kőszeg környékéről. Később azonban vélhetően az osztrákokkal vívott csatározások következtében a béke feltételeként lerombolták. Mivel elvesztette jelentőségét, többé nem újították fel.
A romok fölé 1896-ban kilátót építettek, mely nem sokkal később összedőlt. A maradványokat 1991 és 1995 között tárták fel, melynek során megállapították, hogy a torony 20x12 m alapterületű volt, az udvarra pedig egy kisebb kaputornyon át lehetett bejutni.
Alsó, vagy ahogyan a legtöbben ismerik Jurisics vár
Az alsó várat 1327-nem Károly Róbert elfoglalta, majd 1336-ban jelentős kiváltságokat adott a városnak elősegítve ezzel a fejlődését. A rendszeres határmenti osztrák betörések miatt ebben az időben kezdik meg a városfalak kiépítését. Ez azt jelentette, hogy a nem túl nagy méretű várost erős falakkal és bástyákkal vették körül, amelyet minden oldalról vizesárok védett.
Az erődített város egyik sarkában volt a tényleges vár, amely egy belső- és a bejárata előtt egy külső vagy inkább elővárból állt.
Mindkettőt vizesárok vette körül, amelybe a Gyöngyös patak vizét vezették. A vár a XV. század közepére a Habsburgoké lett, akiktől ugyan Hunyadi Mátyás 1482-ben elvette, de 1492-ben visszafoglalták.
https://www.youtube.com/watch?v=74WkDkpcubs
Kőszeget 1532-ben Jurisics Miklós birtokolta, aki Ferdinánd császár híve volt. Mint horvát bán számos alkalommal tett szolgálatot Ferdinándnak, többek között Szulejmánnál is járt követségben.
A város ostroma
1532-ben I. Szulejmán 80-120.000 fősre becsült seregével másodszor indult meg Bécs ellen, azonban ebben az évben nem a szokványos és mindenki által használt úton, vagyis a Duna mellett vonult, hanem a Dráva mentén, majd a Dunántúlon toronyirányt átvágva.
Mivel azonban az utak rosszak és keskenyek voltak, a hatalmas had csak augusztus 5-re ért Kőszeg alá. Történészek a mai napig találgatják, hogy ha Bécs volt a fő cél, és már az időjárást tekintve így is késésben volt, akkor a szultán miért állt meg egy jelentéktelen kis városnál, amelyikben mindössze 46 katona és pár száz civil volt?
Van aki szerint a várba felhalmozott élelem megszerzése volt a fő cél, a valószínűbb ok azonban az, hogy a törökök késedelmes és lassú felvonulása miatt Bécs alatt Ferdinándnak akkora európai sereget sikerült összetoborozni, ami nagyobb lehetett a török hadnál is.
Szulejmánnak pedig távol a hátországtól ezzel a komoly sereggel aligha volt kedve megütközni. 1532. augusztus 5-től az ostromot vezető Ibrahim napokig lövette ágyúkkal a várat, majd 13-tól egészen 27-ig összesen 19 török rohamot vertek vissza a védők melyekből az utolsó roham egy teljes napig tartott.
Az oszmán hadsereg a 25 napos küzdelem alatt a kor szinte összes ostromtechnikáját bevetette kezdve az ágyúktól a falak aláaknázásán át a különböző ostromszerkezetekig.
A törökök a 29-re tervezett végső roham előtt – melyet már aligha bírt volna el a 200 fősre apadt őrség – váratlan ajánlattal álltak elő. Ha a védők engedik kitűzni a lófarkas zászlókat a várra, akkor elvonulnak Kőszeg alól és felhagynak az elfoglalásával.
A helyzetet mérlegelve Jurisics belement a névleges megadásba, Szulejmán pedig tartotta a szavát és seregével elvonult a vár alól annak tényleges bevétele nélkül. A kapitány hősies helytállása miatt később bárói címet kapott. Mivel azonban fiú utód nélkül halt meg, Kőszeg királyi birtok lett.
A város 1695-től került az Eszterházy család birtokába, egészen 1931-ig. A XVIII. században több ostromot is átélt, hol a császári, hol a kuruc csapatok fosztották ki, 1777-ben pedig leégett. Ekkor bontották el a védműveinek nagyobb részét.
A várat kétszer is felújították. Először 1955 és 1963, majd 2011 és 2013 között.
Napjainkban
A közelmúlt felújításainak köszönhetően Kőszeg vára nagyon szép állapotban van. Az épület külső körbejárása során még jobban átéreztem a vár egykori védőinek hősiességét, ugyanis a vár még a nevezetes ostrom idején, a XVI. században sem volt korszerűnek mondható.
A képre kattintva galéria nyílik!
Nem áll megközelíthetetlen hegyormon, nincs egy olaszbástyája sem, nincsenek óriási, vastag falai, a négy sarkán álló, elavult körbástyák pedig alig nagyobbak egy jól megtermett vidéki kolbászfüstölőnél.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a fenébe tudott ez a vár ellenállni a Bécs ellen készülő teljes oszmán hadseregnek.
A vár megtekintéséhez a bejáratánál kell jegyet váltani, ahol akár korabeli jelmezeket is lehet bérelni, hogy a látogatók még jobban átéljék a középkori hangulatot.
Az udvaron a Kőszegi Várszínház szabadtéri színpada terpeszkedik, rontva az összképet.
A belső vár egyik szegletében gyógy- és fűszernövények kaptak helyet. Az emeleti termekben „a kőszegi vár évszázadai” címmel lehet állandó kiállítást megtekinteni, és természetesen van számottevő fegyvergyűjtemény is.
Vártúrázóknak kifejezetten ideális célpont lehet Kőszeg, ahol sok szálláslehetőséget találnak, és ahonnan kiindulva akár 7-8 másik várat is felkereshetnek.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
forrás:
www.koszeg.hu
www.jurisicsvar.hu
