Boldogkő vára a Hernád völgyében található, a Zempléni-hegység és Abaúj határán a vulkanikus eredetű Bodókő hegy tetején. A nyugatról nézve fekvő oroszlánhoz hasonlító, nem túl magas andezittufa sziklát koronázó vár nagyszerű látványt nyújt a 3-as főútról.
Közvetlenül a várhegy alatt fekszik Boldogkőváralja község.
A várat körülvevő táj változatos. Keletre a Zemplén hegyei magasodnak, melynek belső részén, nem messze innen található Regéc vára. Nyugatra a lankás abaúji táj terül el, rajta mindenfelé barackültetvényekkel, ahol a méltán híres gönci barackpálinka alapanyaga terem.
Az alkoholos italokat kedvelő ínyencek számára igazi csemege a hely: közvetlenül a vár alatt kiváló minőségű pálinkának való gyümölcs érik, néhány kilométerrel délebbre pedig Erdőbénye község már Tokaj-hegyalja része. A névadásnál azonban mégsem ez a két jelentős körülmény játszott szerepet, márcsak azért sem, mert a XIII. században még sem aszú, sem gyümölcspárlat nem volt errefelé.
És akkor még nem említettük a szomszédos Vizsolyt, ahol az első magyar nyelvű bibliát nyomtatták.
A kellő helyismeret, vagy GPS nélkül érkező óvatlan turista pedig a szomszédos Boldogkőújfalun könnyen úgy járhat mint én. Útbaigazítást akartam kérni egy helyi lakostól, és pechemre a kétes hírnévét beszédhibájával megalapozó celebet, Matisz nagypapát szólítottam le - akinek unokáját a „mitulátbáti hotta”. Mondanom sem kell, hogy a kapott útbaigazításon ugyan jól szórakoztam, de Matisz-magyar szótár nélkül a szükséges információhoz csak részben jutottam hozzá. És a hiba nem bennem volt.
A vár a könnyű kirándulások kedvelőinek ideális célpontja lehet, hiszen az alatta lévő parkolótól 5 perc séta a bejárat, melynek eléréséhez hegyet sem kell mászni.
A XVII-XVIII. század fordulóján ugyan többször megkísérelték Boldogkőt is lerombolni, mégis egészen jó állapotban maradt ránk.
A szikla, amire épült ovális alakú, szabálytalan formájú és a legmagasabb, déli vége egy keskeny nyúlványban végződik, akárcsak Veszprémben a várhegy. A különbség annyi, hogy itt sokkal kisebbek a méretek.
A vár a sziklaorom északi ¾ részét foglalja el, mivel a déli vége olyan pengevékony, hogy csak egy gyalogösvény fér el a tetején. A szikla legdélebbre fekvő, legmagasabb pontja viszont nagyszerűen alkalmas volt arra, hogy azon megfigyelőállást építsenek ki.
A várba a külső vár kaputornyán át lehet bemenni egy deszkahídon, ahol korábban felvonóhíd üzemelt. A belső vár talaja sziklás, sok helyen egyenetlen.
A keskeny külsővár falának tetején végig gyilokjáró van, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik az abaúji térség gyümölcsöseire.
A várnak az utóbbi időben nem csak az állagát óvták meg, de folyamatosan folytak építkezések is a falai között. Korábban a déli torony és a kapubástya kapott tetőszerkezetet, majd a palotaszárny került felújításra és azt is tetővel látták el.
Legkevesebb az öregtoronyból maradt az utókorra, annak csak a maradványai láthatók napjainkban is. A palota termeiben korábban turistaszálló üzemelt, majd ólomkatona-kiállítás kapott benne helyet.
A legnagyobb terepasztalon a muhi csatát ábrázoló dioráma volt, amelyben több száz ólomfigura és számtalan szekér, ló szerepelt. Én azon szerencsések közé tartozom, akik személyesen ismerték a katonák megformálóját, Hartmann Lászlót. Laci bácsi monumentális csatajeleneteit nem csak itt lehet megtekinteni, hanem az ország számos múzeumában.
A palota felújítását követően a makettek a tetőtéri kiállítóterembe kerültek és számuk jócskán kibővült. A helyüket a palota termeiben különböző kiállítások vették át.
És, hogy miért éppen a muhi csata kapott helyet a várban? Azért, mert a monda szerint Boldogkő úgy keletkezett, hogy a muhi csatavesztést követően a menekülő IV. Bélát Aszaló faluban egy Bodó nevű aszalómester rejtette el a tatárok elől. Amikor a tatárok Bodónál keresték a királyt, akkor ő süketnek tettette magát, így békén hagyták.
Később Bodó mester lányaival együtt felkereste Budán a királyt, aki nem felejtette el, mit tett érte. Hálából a mester birtokadományt kapott IV. Bélától azzal a feltétellel, hogy a birtokon várat épít a király védelmére. Így született meg tehát a legenda szerint Bodó hegyén Boldogkő vára. A nevét pedig nem a közelében termelt finom italok fogyasztása által kiváltott érzés ihlette, hanem Bodó mester 7 lányáról kapta, akik a monda szerint itt voltak a legboldogabbak.
A palotaszárnyat északról lezáró V alakú toronyba fel lehet menni, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik minden irányba. Ez azonban nagyon sok várról elmondható. Egyvalamiben azonban Boldogkő egyedülálló: a vár déli oldalán egy kis ajtón át ki lehet menni a sziklafal tetejére és egy fából ácsolt járdán kijuthatunk a déli sziklacsúcs őrhelyére. Innen 360°-ban lehet körülnézni és magát a várat is kívülről nézhetjük meg.
A legutóbbi felújítást követően a vár aljában lévő sziklába vájt pincében kialakítottak egy középkori éttermet, ahol kedvére jóllakhat az ide látogató.
A vár története
A vár pontos keletkezési idejét nem tudják, de ahogy az a mondából is kiderült, valamikor a tatárjárást követő várépítési hullám idején létesült a Kassára vezető út védelmezésére és ellenőrzése céljából. Első írásos említése 1282-ből származik.
Az Árpád-ház kihalását követően az Aba nemzetségbeli Amadé „kiskirály” birtokába került, aki az ország északkeleti részének az ura volt. Az évekig tartó és bohózatba illő, törvénytelen koronázásokkal tarkított trónviszály közepette az Abák előbb Károly Róbert pártját fogták a többi királyjelölt ellenében. Hatalomra kerülését követően azonban elpártoltak tőle, így aztán a király győzelmével véget érő rozgonyi csatában áldozott le a család csillaga.
Károly Róbert hatalomra kerülését követően ugyan jellemzően nem osztogatott birtokokat, Boldogkőt és a hozzá tartozó uradalmat mégis a pártján álló Drugeth családnak adományozta, de a várban saját várnagyot tartott.
Ekkor még csak az öregtorony létezhetett és a Drugeth család toldotta hozzá észak felé a palotát, valamint az azt lezáró háromszög alakú északi tornyot.
A vár később visszaszállt a király birtokába és Zsigmond 1427-1453 között az őt támogató Brankovics György szerb despotának adta több más észak-magyarországi várral együtt. (Munkács, Tokaj, Regéc)
A XV. század végén a vár hol királyi birtok volt, hol valamelyik nemesi család használta. Ebben az időszakban jelenik meg a tulajdonosok között a Szapolyai család.
A XV. században több alkalommal is bővítették a várat. Előbb a déli oldalon építettek egy szabálytalan négyszög alakú tornyot, amelyhez a nyugati oldalon palánkfalat is toldottak. Később megépült a patkó alakú kaputorony, és a keleti oldalról a palotát övező fal, ezzel kialakult a külső vár.
1526-ban Szapolyai János tulajdonában volt Boldogkő, azonban a Mohács utáni trónviszály során számtalan alkalommal gazdát cserélt Ferdinánd és Szapolyai között.
A várat 1527-ben a Ferdinánd párti Báthori István szerezte meg, de egy évvel később Szapolyai ostrommal visszavette Regéccel együtt. Ferdinánd ebbe nem nyugodott bele és még ugyancsak 1528-ban visszafoglalta, de 1530-ban már megint Szapolyai birtokában találjuk. 1530 augusztusában Serédi Gáspár és Bebek Ferenc Szapolyai hadait megverte, de Boldogkő várát 6 heti ostrom után sem tudták elfoglalni.
1537-ben ismét Ferdinándhoz kerül a vár, aki 1542-ben Gyula váráért elcserélte Patóchy Ferenccel. Az ő Patóchy Zsófia nevű lánya ment hozzá Bebek Györgyhöz, ezáltal Boldogkő a Bebek család birtokába került.
Patóchy Zsófia később arról vált híressé, hogy férje távollétében hősiesen védelmezte lányaival együtt a túlerőben lévő császári csapatok ellen Szádvárt.
A Bebek név azonban nem csengett valami jól abban az időben Észak-magyarországon. A család férfitagjai meglehetősen rossz hírnévnek örvendtek, annak ellenére, hogy sokat harcoltak és jó katonák voltak. Ahogy ma mondanák, semmiféle sefteléstől sem riadtak vissza a vagyon gyarapítását illetően és köztudomású volt róluk, hogy mindig annak a pártjára álltak, akihez éppen valamilyen érdek fűzte őket.
Boldogkő várában sem hazudtolták meg a magukat és pénzhamisítással foglalkoztak.
A XVII. században a vár számtalan alkalommal cserélt gazdát. Leghosszabb ideig (1612-től 1671-ig) a Palochay család birtokolta, de közben ideig-óráig más család is szerepel a tulajdonosok között.
1671 és 1685 között Szelepcsényi György esztergomi érsek birtoka volt Boldogkő. Ezen időszak alatt a várat többször is érte támadás, de minden ostromot visszavertek.
Boldogkő vára hadászati szempontból ebben az időben már nem játszott fontos szerepet. Az 1600-as évek végén a vár porkolábja, Vatay Péter 1 tizedessel és 9 hajdúval látta el a védelmet. A fentiek miatt a császár 1676-ban Füzér, Szerencs és Kisvárda mellett Boldogkő lerombolását is elrendelte. Szerencsére nem érhetett annyit a vár, hogy sok puskaport pazaroljanak el rá, ezért inkább az valószínűsíthető, hogy felgyújtották.
Boldogkő túlélte a rombolást és kicsit később újra használták a várat, 1678-ban Thököly Imre kezére kerül. Az osztrák csapatok 1701-1702 között felrobbantották és lakhatatlanná tették, amelynek épen maradt helyiségeiben ezt követően a jezsuiták gabonát tároltak.
A jezsuitáktól vette meg a várat 1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos, aki a faluban lakott egy kúriában. Az új tulajdonos lehetőségeihez mérten elkezdett helyreállítási munkálatokat végezni a várban. Felhúzták a leomlott falakat, és kijavították az épületeket. Bár sokat jelentett a vár megmaradása szempontjából tevékenysége, sokan kritizálják azért, mert a javítások közben jelentősebb változtatásokat is eszközölt, ezáltal nem tudjuk, a vár milyen volt eredeti állapotában.
Boldogkő 1890-ben a Zichy család birtokába került 1945-ig. Ezt követően államosították. Az épületegyüttes feltárása 1963-ban indult meg, melyet állagmegóvási munkálatok követtek.
A képre kattintva galéria nyílik.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
Forrás:
https://boldogkovara.hu
