Ha barkóba játékban várakat kellene kitalálni, és a feladvány során az lenne a segítség, hogy az adott várban a XVI. században pénzhamisítást folytattak, akkor joggal méltatlankodhatnánk, hogy a halmaz nem lett sokkal kisebb.....
És valóban, a várak egy jelentős részében folytak hasonló üzelmek, az ország nemesurai mint valami nemzeti játékot, úgy űzték a pénzhamisítást.
Ideális volt erre az ország eldugott csücskében található jeszenői vár is, ahol azonban az igencsak befolyásos Homonnai Drugeth család űzte veszélyes üzelmeit. A mondák szerint a titkos pénzverdéről tudott a császár is, de nem merte a Drugeth családot bíróság elé hívni, mert túl befolyásosak voltak kiterjedt főnemesi rokonsággal.
A vár napjainkban
Szlovákia keleti végében, az eperjesi járásban található Jeszenő vára, mely ugyan romos állapotban maradt ránk, de még jelenleg is impozáns épületről van szó. A romhoz Homonna (Humenné) településen, és a vele összeépült Várjeszenő (Jasenov) falun át juthatunk fel.
Maga a vár a Vihorlát-hegység egyik északi, 392 méter magas csúcsán áll. Trianon előtt a vár Zemplén vármegye homonnai járásához tartozott.
A falu szélén található parkolóból 3 turistaösvényen lehet felmenni a várhoz, melyeket táblán jeleznek. A piros jelzésű nem meredek, de legalább hosszú. A kék rövid, de cserébe meredek, a sárga pedig színével is jelezve minden szempontból az arany középutat mutatja.
Kompromisszumra törekedvén a sárga jelzést követve kb. 1200 méteres gyalogtúrával jutottunk a hegytetőre, melyből 4-500 méter meglehetősen erős kaptató. Egy helyen volt megtévesztő a turistaút, ahol elágazáshoz érve sehol sem találtuk a sárga jelzést, ezért a valószínűbbnek tartott irányban indultunk el – tévesen. Rövid bokortúra után azonban rátaláltunk a megfelelő ösvényre.
Vártúra előtt nem árt tájékozódni a megtekinteni kívánt célpontról, így a leírások alapján arra számítottam, hogy egy erdővel erősen benőtt, igencsak omladozó állapotban lévő, de jelentős romot találunk. Legalábbis erre utalt egy 2001-es bejárásról készült leírás. Ehhez képest kellemes meglepetés ért a hegytetőn, ugyanis a vár és környezete gondozott, szépen karban van tartva, a füvet kaszálták, a romok közül a bokrokat kiirtották.
Az épületen sokfelé látszottak friss faljavítások, állagmegóvó munkák nyomai.
Maga a vár igen összetett épület, mely kis alapterületre koncentrálódik. Látszik rajta, hogy megépítésétől pusztulásáig végigment a magyar várakra jellemző fejlődési úton, mivel azonban nem állt a rendelkezésre nagy terület a hegy tetején, a különböző korok épületei szorosan egymás mellé épültek úgy, hogy udvar szinte egyáltalán nem maradt.
A belső vár viszonylag szabályos háromszög alaprajzú, a legrégebbi épülete a déli oldalon álló öregtorony, amely a XIII. században épült. A torony 8x8 méter alapterületű, 2 méter vastag falakkal rendelkezik és 5-6 méter magasságig áll jelenleg is.
Erős, nyári napfényben csodás látványt nyújtanak a színpompás falak, melyeknek vöröses árnyalatát erősítik az itt-ott fellelhető égetett tégla építőelemek is.
A belső vár magasan álló falai között hatalmas kupacban vannak a palota és a leomlott falrészek építőkövei. A kezdeti várat valószínűleg folyamatosan erősítették külső falakkal, ágyúrondellákkal, így épült meg a középső vár, amely szorosan öleli a beslő várat.
Az ostromtechnika fejlődésével, a XVI. században aztán az erősséget 5 olaszbástyás külső várral látták el, mely azonban napjainkra erősen romos állapotban maradt fenn.
A külső vár délnyugati fala egyáltalán nem látható már, a többi része még kivehető. A turistaútvonalon megérkezve elsőnek a külső vár erdővel benőtt déli sarokbástyája tűnik fel. (a képen 18-as számmal jelölve)
A vár kapuja északnyugati irányból nyílik egy patkó alakú bástya mellett. A kapun belépve azonnal nekiütközünk egy nagy ágyúrondellának, melynek tövében, két fal közötti pár méteres szoroson lehet a belső vár udvarára jutni.
Ez a kép teljesen jellemző az egész várra: a koronként egymást követő, kifelé terjeszkedő várfalak között csak néhány méter széles terek vannak, inkább csak folyosók. Ha abban a korban is ismerték volna a közlekedési táblákat, akkor a vár egész területén körforgalmat kellett volna kialakítani, mivel két szekér egymással szemben csak igen kevés helyen fért volna el.
Most is érezni a hely szűkösségét, amely a vár ép állapotában még inkább nyomasztó lehetett. Klausztrofóbiában szenvedő vitéz nemigen szolgált a falai között.
A kaputól páratlan panoráma nyílik a várhegy alatt található Várjeszenő településre és a 30 000 fős Homonna városra.
A vár története
Jeszenő vára nem tartozott a fontos erdődítmények közé, inkább csak magán földesúri várként, mint birtokközpont volt jelentős.
Első írásos említése 1277-ből való, de építésének pontos idejét nem ismerik. Mint oly sok várunk esetében, Károly Róbert megkoronázása megváltoztatta Jeszenő életét. A várat és a hozzá tartozó uradalmat a király honorbirtokként Drugeth Fülöp bárónak adományozta hűséges szolgálata elismeréséül.
Ettől fogva nálunk szokatlan módon évszázadokon keresztül a Drugeth család birtokolja. Ugyan 1342-től visszakerül a kamara kezelésébe, de a következő évben már Nagy Lajos király mint örökbirtokot adományozta azt a családnak más várakkal és birtokokkal együtt.
A törökök Jeszenőig sohasem jutottak el, közvetve mégis nekik köszönhető a vár életének háborúkkal tarkított időszaka.
A mohácsi csatavesztést követően ugyanis Zemplén vármegye ütközőzóna lett és ez meghatározta az itt élők helyzetét. Az ország három részre szakadt, és Zemplén vármegye a hármas országhatár találkozópontjánál feküdt.
A XVI. század végén Homonnai Drugeth Bálint volt Zemplén vármagye főispánja, aki Bocskai István mellé állt a királlyal szemben. A szerencsi országgyűlésen országos főkapitánnyá is választották, azonban Bocskai halála után nem érte el a hőn áhított célját, mivel a rendek nem támogatták fejedelemmé választását.
Ezen megsértődve hűséget esküdött a királynak, amivel a zempléni mellé megkapta Máramaros megye ispáni hivatalát is az országbírói tisztséggel együtt.
Ezt azonban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nem nézte jó szemmel és többször hadjáratot vezetett ellene, így Jeszenő várát is elfoglalta 1616-ban és 1619-ben is. Ebben az időszakban, iletve ezt megelőzően épült a külső vár az öt olaszbástyával.
Ennek ellenére a következő ostrom idején I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644 márciusában ismét elfoglalta a várat és ekkor a külső falakat felrobbantották, lerombolták.
Ezt követően az épület folyamatosan romlott, és mint várat már nem tartották számon.
Később a vár az Andrássy főnemesi családhoz került, akik a belső várat felújítva vadászkastélyt akartak belőle kialakítani. A munkálatok 1895-ben el is kezdődtek, de az I. világháború félbeszakította azokat. A vár gazdátlan lett, állaga folyamatosan romlott, a területet birtokba vette a természet.
A vár látogatása ingyenes, mivel romról van szó. A hegy tetején ennek megfelelően mosdót, vagy egyéb más kényelmi extrát ne keressünk. Maga a vár, illetve a kilátás azonban kárpótol mindenért és a hegy megmászása is kellemes fáradtsággal jár.
Ha valakinek van néhány napja, és több várat is fel akar keresni, akkor jó szívvel ajánlom a Vihorlát hagységet és környékét, ahol néhány km-en belül több rom is elérhető.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
