Aki eredeti állapotban megőrzött középkori lovagvár romantikus hangulatára vágyik, annak mindenképp látnia kell a nyugati határszakasz egyik első magyar kővárát, Lékát.
A várat a XIII. században építették a folyamatos német betörések megakadályozása céljából. A sors fintora, hogy ma Ausztriában található, tehát mondhatnánk azt is, hogy nem jól végezte dolgát, azonban lovagvár lévén hadászati funkcióit gyakorlatilag már a XVI. században elvesztette.
Addig azonban meglehetősen jól teljesített, ugyanis nem tudták bevenni a tatárok és többször ellenállt a német-osztrák támadásoknak is. Mindössze 3 évig, 1406 és 1409 között volt idegen kézben.
A lovagvár a történelem során többször cserélt gazdát. Hosszabb ideig birtokolta Károly Róbert, majd a Kanizsay család.
1635-ben házasság révén Kanizsay Orsolya hozományaként jutott a vár a Nádasdy család birtokába.
Tipikus magaslatra épített erődítményként nem találunk körülötte későbbi korokból származó modernebb védműveket, a falak követik a magaslat formáját, amely meghatározza az építmény nagyságát is.
Maihoz hasonló alakját Nádasdy III. Ferenc idejében érte el, aki 1636-tól egy új szárnyat építtetett a régi épülethez a kapu felőli oldalon.
Végül azonban a Wesselényi-összeesküvésben betöltött szerepe miatt 1671-ban Nádasdy Ferencet kivégezték, az elkobzott vagyontárgyai közül Léka az Eszterházyakhoz került.
A várat 1968-ban vásárolta meg Paul Anton Keller osztrák író, aki teljes vagyonát az épület felújítására, fenntartására költötte.
A várat ma a Prof. Paul Anton Keller Alapítvány kezeli és tartja fenn.
Léka Kőszegtől mindössze 15 km-re található, közvetlenül a határ másik oldalán. A vár a Gyöngyös patak által 3 oldalról körülölelt 400 méter magas dombon áll, messziről kiszúrja az ide látogató idegen.
A külső palánk kapuján belépve egy tágas, parkosított udvar tárul elénk, amely szabadon látogatható és ahol mászókák, padok és mindenféle pihenőalkalmatosságok vannak, melyek egy kis délutáni pocolásra csábítanak.
Az alsó vár teljes egészében szállodaként üzemel, udvarán étterem működik. A bejárathoz egy meredek kapaszkodón lehet feljutni, a kapun belül van a pénztár. A vár látogatása felnőtteknek 8, gyermekeknek 4 Euro. A családi belépő 19 Euróba kerül és vannak természetesen mindenféle más kedvezmények is.
A belső udvarból egy, a sárospataki várban találhatóhoz nagyon hasonló árkádos lépcsősoron át juthatunk a kapubástya alatt a vár múzeumként funkcionáló felső részébe.
Az udvart az ötemeletes, ötszögletű öregtorony, a karcsúbb kápolnatorony és a palotaszárny övezi. A felső vár termei nagyon szépek, igazi kora-középkori hangulatot árasztanak. A vakolatlan falakból árad felénk a történelem, mintha az 1300-as évek óta nem változott volna semmi.
Érdemes benézni a konyhába, ahol az óriási nyitott kéményes tűzhelyen, és az ott található az edényeken látszik, hogy azt alkalomadtán manapság is szokták használni.
A működtető tájékoztatása alapján előre egyeztetett időpontokban csoportoknak lehet kérni magyar várvezetést. Ennek hiányában német nyelvismeretünkre vagyunk kénytelen hagyatkozni, ugyanis magyar felirattal nem nagyon találkoztunk annak ellenére sem, hogy a várban az összes látogató, akivel találkoztunk, magyar volt.
Így legalább az agyunkat is megtornáztattuk, amíg kisilabizáltuk, hogy az osztrákok által „kultuszteremnek” nevezett nagyon különleges helyiségben a templomos lovagok tarthatták titokzatos szertartásaikat.
A terem tényleg nagyon érdekes, a bejáraton kívül egyetlen nyílása a mennyezet közepén lévő kerek lyuk, ami az egyedüli fényforrás és ezáltal igazán sejtelmes hangulatot teremt. A kultuszterem egyébként pontosan a belső vár udvara alatt a sziklába van vájva, a kerek „ablak” pedig az udvar közelén található.
Mellette van a kínzókamra, amely nélkül manapság már szinte egyetlen kiállítással rendelkező vár sem létezhet. Hiába no, az emberek szeretnek borzongani és ezt az igényüket ki kell elégíteni. Erre a célra szolgál egy nagyon míves kialakítású „vasszűz”, mely a középkor kegyetlenségét és embertelenségét hivatott bemutatni.
Nekem kapásból más ugrik be ennek a kínzóeszköznek a láttán, hiszen az nem mellesleg a rock/metál zene egyik klasszikusának, az Iron Maiden-nek a névadója.
Az eszköz nem más, mint egy női alakot formázó, ajtóval ellátott szekrény, melynek belső oldalát különböző hosszúságú vastüskék borítják. Ebbe kerül be a szerencsétlen áldozat, akire módszeresen rázárják az ajtót, ezáltal elősegítve a lélek távozását a testből egyszerre több helyen is.
Egy dolog azonban biztosnak látszik. Mégpedig az, hogy bármilyen kegyetlen és sötét is volt a középkor, ilyen eszközt eleink nem használtak. Volt ettől számtalan kegyetlenebb és betegebb kínzóeszköz is, azonban egyes történészek úgy vélik, hogy az első vasszüzet egy erősen hiányos, vagy inkább sokféleképpen értelmezhető leírás alapján az 1800-as évek végén készítették és Nürnbergben állították ki.
Hiteles középkori forrásokban sehol sem írtak le ilyen szerkezetet és nem is maradt fenn egy sem.
A várban található másik igen erős csúsztatás Báthori Erzsébettel kapcsolatos, akinek vérfagyasztó történeteit és "vámpír" mivoltát tényként tárják elénk, kegyetlenkedéseinek történetét több termen át is olvashatjuk és láthatjuk.
Hogyan jön ide Báthori Erzsébet? Természetesen úgy, hogy a vár családi birtok volt és sokat tartózkodott a falai között. Az állítólagos hálószobájában bemutatják a kádat, amelyben a környék szűz lányainak a vérét fogták fel, hogy abban fürödhessen korabeli wellness gyanánt.
Ezzel megint csak egy nagy hiba van, mégpedig az, hogy valószínűleg nem igaz.
Báthori Erzsébet férje a rettegett törökverő Nádasdy II. Ferenc volt, akit a történelemben fekete bégként emlegetnek. Férje 1604-es halálát követően Báthori Erzsébet mérhetetlen vagyon örököse lett, amelyet irigyei koholt vádak alapján, kínzókamrákban (nem vasszűzzel) kierőszakolt tanúvallomások alapján igyekeztek megkaparintani.
Ezen alaptalan vádak miatt a nagyasszonyt elfogták és élete végéig a csejtei várban őrizték bezárva.
A falakon található tájékoztató feliratok egyikén azt írták, hogy a magyarok ugyan koncepciós per emlegetésével kétségbe vonják a vár úrnőjének vérszomjas tetteit, ettől azonban azok még valóban megtörténtek.
Nyilván a vár üzemeltetőjének érdeke a velejéig romlott Bátori Erzsébet mítoszának fenntartása, mely egyébként nagyon jól összecseng a vár másik nevezetességével, a nagyon gazdag itt élő denevérpopulációval, melynek külön interaktív kiállítást szenteltek.
Ezek után nem véletlen, hogy a nyári programok egy része a szórólapok alapján a vámpírok, denevérek téma köré szerveződik, aminek jó alapot nyújt a középkori vár és egykori úrnőjének rettegett mítosza.
Meg kell még említeni a vár palotaszárnyában kialakított hangversenytermet, amely olyan szép, hogy percekig csak forogtam benne rácsodálkozva minden részére.
Ugyancsak igen látványos a gótikus lovagterem, amelynek méretei tekintélyesek. A várban kisebb méretű fegyverkiállítás is helyet kapott.
A történelmi hűségében megkérdőjelezhető kiállításoktól eltekintve nagyszerű program a lékai lovagvár megtekintése, hiszen nálunk nem nagyon lehet ilyen épségben maradt, jórészt érintetlen középkori lovagvárat találni.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is!
A vár honlapja: www.ritterburg.at
