Döbrönte, vagy régebbi nevén Szarvaskő vára egy alacsony sziklaszirtre épült a Bakony belsejében, Pápa és Veszprém között. Az erősség nem játszott jelentős történelmi szerepet, fennállása alatt erődített földesúri birtokközpont volt. Leggyakrabban azonban rablólovagok fészkeként emlegetik. Kétes hírnevét azzal alapozta meg, hogy lecsúszott urai nem átallották olykor-olykor végigfosztogatni a környéket. Nem csak a jobbágyokat, hanem a környező birtokokat és az egyházat is...
Megvallom, lelkes várrajongóként sem tudtam róla sokat. A vár romjainál tett látogatást követően viszont nálam egyértelműen bekerült a kedvencek közé. Pedig nincs benne semmi különös - gondolhatnánk. Nem magas, csipkés sziklaoromra épült, és nem is éppen messziről hivalkodó építmény. A takaros kis falu névtáblájától alig venni észre az alacsony dombra épült erődítmény maradványait. Csak egy, a ránk maradt romok közül.
Ennek ellenére a vár pazar élményt nyújt a látogatók számára. A romok egész egyszerűen harmóniában vannak a környezettel. Ahogy álltam a falu felett, nézve a füves domboldalon álló rondellát és az azon túl látható romokat, arra gondoltam, hogy ezt a festői képet vétek lenne elrontani egy felújítással.
Pedig én a várak rekreációja kapcsán kibontakozott általános vitában felújításpárti vagyok.
Az igazi esztétikai élményt szerintem az adja, hogy a vár környékén található dombokat legelőként hasznosítják. Ebből adódóan nincs növényzet, ami elrejtené a romokat, szemben a hasonló romok 90 %-val. Így aztán a kilátás páratlan, és magát a várat sem takarja semmi. A vár környéki mezőt kaszálni, gondozni sem szükséges, hiszen azt elvégzik azok a juhok, amelyek látogatásunk alkalmával is szorgosan rágták rövidebbre a füvet a romok között.
A maradványok két csoportban állnak. Egyik része a sziklaszirten épült palota nyugati, 2 emelet magas vaskos fala, a másik pedig a külső, rombusz alakú vár déli oldalára, a kapu mellé épített rondella. Ezen kívül csak néhol töri át a legelő talaját a falak és a belső vár kaputornyának alapja.
A rondella olyan alacsony, kör alaprajzú mű, mely a XVI. század derekán terjedt el, és az ágyúk számára biztosított kilövési területet a leginkább veszélyeztetett irányokba. A köznyelv körbástyának is nevezi.
A rondella viszont pazar látványt nyújt, mivel meglehetősen ép állapotban maradt ránk és látszik rajta, hogy konzerválták, itt-ott kipótolták a hiányzó köveket. A bástya falának alsó fele enyhén döntött, majd a körbefutó övpárkány felett a talajra merőleges. A párkány felett találhatóak a nagyméretű ágyúnyílások, melyen keresztül pusztító tűz alatt tarthatták a falakat és a bejáratot támadó ellenséget. Az építmény belső oldala földdel van feltöltve, így nem szükséges gyilokjáró ahhoz, hogy a falak tetejéről szétnézzünk.
A bástya tövében mindkét irányban megmaradt egy-egy rövid fal, de a kövek nagy részét a lakosság elhordta a faluban folyó építkezésekhez.
A belső várban lévő palota megmaradt falai nagyon masszívak, magasan állnak, azokat több ablak töri át. A falak tövében állva látni csak igazán, hogy a domb, amire a várat építették meglehetősen alacsony, de annál meredekebb.
Szarvaskő várát igazából csak a déli irányból, a bejárat felől lehetett eredményesen támadni, ezért azt az oldalt erősítették meg a XVI. század elején egy külső várral és a nagy rondellával.
A vár története
Döbrönte és környéke a Csák nemzetség ősi birtoka volt, akiktől 1330 környékén a Himfy család szerezte meg. A család felemelkedése Himfy Benedek idejében kezdődött el, aki Nagy Lajos király udvari vitéze, majd udvari lovagja lett.
Himfy 1357-ben részt vett I. Lajos velencei hadjáratában, majd testvérével, Péterrel együtt nagy szerepet játszott a király balkáni bolgár és havasalföldi politikájában. Járt Avignonban is, követségben a pápánál.
A döbröntei uradalomban Nagy Lajos király engedélyezte hű emberének, Himfy Benedeknek egy vár építését. Amikor az erődítmény elkészült, azt 1367-ben a király Himfynek adományozta és Szarvaskőnek nevezte el. A név azonban a későbbiekben feledésbe merült.
Érdekes részlete Himfy Benedek életének, hogy lányát, Margitot 1375-ben a törökök elrabolták és Kréta szigetén rabszolgának adták el, mint olyan sok más magyar nőt abban az időben. Apja nem tudott belenyugodni Margit elvesztésébe és a következő évben szentföldi zarándoklat címén lánya keresésére indult, de nem járt sikerrel. A sors iróniája, hogy Himfy 1380-ben meghalt, lánya pedig 1405 körül visszakerült Magyarországra.
A család dicsőséges korszaka azonban hamar leáldozott és az utódok a XV. században hanyatlásba vitték az uradalmat. Ez odáig fajult, hogy a létfenntartás érdekében garázdálkodni kezdtek a környéken és rendszeresen fosztogatták a környező uradalmakat, városokat, kereskedőket.
Ennek során a dicső emlékezetű és művelt lovag, Himfy Benedek utódja, Debrentei Tamás és társai 1464-ben felprédálták a pannonhalmi apátságot, jelentős károkat okozva.
Ezt már nem tűrhette Hunyadi Mátyás, aki a hír hallatán a Debrenteieket megfosztotta birtokaiktól és azokat Kanizsai Lászlónak adta. 1467-ben azonban a krónikák szerint már megint a Himfyeké volt a vár, majd amikor Himfy Imre lánya, Orsolya 1496-ban feleségül ment Essegvári Ferenchez, a vár a lány hozományaként Essegvárié lett. Vélhetően ekkor épült a külső vár a rondellával.
Ezt követően annyit lehet tudni a várról, hogy egy 1555-ös összeírás alkalmával még úgy szerepelt, mint meglévő, ép erősség.
A képre kattintva galéria nyílik!
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!
