J8
Annak dacára, hogy írásaim rendhagyó módon várakról szólnak, most kivételesen egy kastély kerül terítékre. A marosvécsi várkastély mégsem lóg ki olyan nagyon a sorból, hiszen várnak „született”. Többszöri átépítését követően az eredeti erődítményből reneszánsz várkastély lett, de az épület robosztus, várszerű jellegét megtartotta.
A várkastélyt a II. világháborút követően államosították, a benne lakó Kemény családnak pedig útilaput kötöttek a talpára, és a hatalmas birtokon elhelyezkedő főúri kastély helyett kegyesen kaptak egy kétszobás lakást és jogot arra, hogy befoghassák a szájukat.
Az ezt követő időszakot nevezhetnénk a módszeres pusztítás korának is, hiszem a magyar történelemnek és leginkább a magyar irodalomnak emléket állító épületben javítóintézetet, illetve elmegyógyintézetet működtetett a román állam egészen a közelmúltig.
Egészségügyi intézmény lévén, a kastélynak csak az udvara volt látogatható évtizedeken keresztül. Ez változott meg a közelmúltban, amikor is a román visszaszolgáltatási törvény révén hosszas huzavonát követően a marosvécsi várkastélyt visszakapták az örökösök, nevezetesen Nagy Kemény Géza, aki Kemény János erdélyi fejedelem leszármazottja.
Mielőtt bárki megirigyelné a tulajdonost, meg kell említeni, hogy szigorúan csak a kastélyépületet és annak kertjét adták vissza, a korábban hozzá tartozó 38 000 ha erdőt és más birtokokat nem. Így aztán a gyönyörű, de lepukkant és erősen felújításra szoruló, kifosztott épület nem is annyira áldás, mint inkább fejfájásra okot adó körülmény.
Mindenesetre Nagy Kemény Géza becsületére legyen mondva, felvette a kesztyűt és próbálja a felszínen tartani az örökséget. Ennek érdekében megnyitotta a kastélyt, mely csoportok számára, előzetes egyeztetést követően a hétfői nap kivételével látogatható.
Az épület megtekintése minden tekintetben egyedi. Mivel a tulajdonos munkanélküli, és az óriási örökségből csak azt adták vissza, ami nyeli a pénzt, de a jövedelmet hozó részeket nem, a magad uram, ha szolgád nincs szemléletet követi.
Vagyis ő a karbantartó, a kertész, a biztonsági őr, az idegenvezető és a tulajdonos is egy személyben. Ebből mi, látogatók olyan módon profitálunk, hogy igazán autentikus tárlatvezetésen vehetünk részt, hiszen személyesen a gróf kalauzol minket körbe.
Aki azonban a gróf szó hallatán a 30-as évekbeli filmekből ismert, enyhén raccsoló, arisztokratikus megjelenésű főnemesre számít tweed zakóban, norvégmintás térdzokniban, az csalódni fog. A várúr egy őszülő, szakállas, pocakos rocker, aki rövidnadrágban és pólóban várt minket, kezében egy ketyegő motoros láncfűrésszel, merthogy vihar volt…
Nekem azonnal a szívembe lopta magát, mert ugye, aki a rockzenét szereti, az rossz ember nem lehet. A házigazda még rokonszenvesebb lett, amikor rövid, kötetlen – és meglehetősen szabadszájú - bemutatkozását követően egy-egy almapálinkával köszöntötte a vendégeket.
A kastélytúra alatt megtudtuk, hogy 1945-ben a falusiak fosztották ki javarészt az épületet, azt követően pedig a maradék értékeket is elvitték belőle, így aztán a várúrnak most azzal telik két csoport között az ideje, hogy a környékbeli falusiaktól visszavásárolgatja a kastély berendezési tárgyait, illetve igyekszik korabeli tárgyakat beszerezni az eredetiek helyett.
Ebben már több közismert személy a segítségére volt, akik antik bútorokkal ajándékozták meg.
Legjobb állapotban azok a Marosra néző első emeleti szobák maradtak, amelyekben az intézetek vezetőinek irodái voltak. Itt még látható 1-1 eredeti faragott famennyezet, vagy zsolnai cserépkályha, amelyek az egykori gazdag főúri pompára utalnak.
A kastély kiállításának jelentős része foglalkozik az erdélyi Helikon írói közösséggel, mely a XX. század első felében a legjelentősebb magyar irodalmi csoport volt. Az irodalmi találkozóknak évente egy alkalommal a várkastély adott otthont.
A Helikon közösség az erdélyi magyar írók szervezete volt, melynek Kemény János adott otthont 1926 és 1944 között a marosvécsi várkastélyban megrendezett találkozók során. Összesen 55 író volt ezen évek alatt tagja a társaságnak, közöttük olyan neves személyek, mint Áprily Lajos, Kós Károly, Makkai Sándor, Nyírő József, Reményik Sándor, Tamási Áron, Dsida Jenő, vagy Vass Albert.
Maga a várkastély szabályos négyzet alakú, 2 emeletes, a négy sarkán egy-egy toronnyal. A maros felé néző keleti oldal két tornya magasabb, a nyugati tornyok kisebb méretűek.
A régi metszeteken látható, hogy a bejárattól jobbra található torony helyén korábban egy nyitott terasz volt, azt a XIX században alakították át, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a Maros völgyére, amíg el nem takarták a magas fák.
A belső udvar 20x20 méter alapterületű, melyet minden oldalról a 2 emelet magas palotaépület fog közre. Sajnos a nyugati oldal termei még olyanok, mintha tegnap költözött volna ki belőle az elmegyógyintézet. Elég bepillantani az egyes helyiségekhez tartozó fürdőszobákba, hogy el tudjuk képzelni az intézet nyomasztó világát és meggyőződésünké váljon, hogy itt a normális ember is megőrült volna pár hét alatt.
Azt csak remélni lehet, hogy előbb-utóbb sikerül valamilyen forrást találni az épület felújítására és végérvényesen eltüntetni az elmúlt évtizedek nyomasztó maradványait.
A kertben óriási, több száz éves tölgyfákat láthatunk, alatta a Kemény család és Vass Albert sírjával, melyen halomban állnak a nemzeti színű szalaggal átkötött koszorúk.
A vár története
A Maros partján már a római időkben erődítmény állhatott, melynek köveit a későbbi építkezéseknél felhasználták.
A mai épület helyén álló várat a tatárjárás előtt építették, mert egy oklevél már 1228-ban említést tesz róla, azonban 1241-42-ben elpusztulhatott,
A mai várkastély elődjeként létező erődítményt valamikor a XV. század közepén a Dezsőfi család építette újjá, akiktől azonban az ellene való szervezkedés miatt Hunyadi Mátyás elvette és saját rokonainak juttatta.
A hagyomány szerint a marosvécsi várban fejezte be Werbőczy István a Tripartitiumot.
A vár életében jelentős változást hozott, amikor Werbőczy 6000 aranyért elzálogosította Kendy Ferencnek, aki 1537 és 1555 között jelentősen átépíti az egész erődítményt és kialakítja a ma ismert reneszánsz várkastély alapjait.
Ekkor azonban még egy száraz várárok vette körül az épületet a kapu felől felvonóhíddal, illetve körülötte palánk- és kőfalakkal.
Kendy Ferencet azonban – Izabella királyné elleni összeesküvés vádjával – 1558-ban meggyilkolták, és a várkastély ezt követően jellemzően az erdélyi fejedelmek birtokában maradt.
Az 1648-ban fejedelemmé választott II. Rákóczi György végül a kastélyt és a hozzá tartozó 5 falut kedvenc hadvezérének, Kemény Jánosnak adományozta, aki 1661-62-ben maga is Erdély fejedelme volt. Innentől kezdve, egészen 1945-ig a Kemény család birtokában volt Marosvécs.
Az utolsó nagy átalakítást a XIX. század végén Kemény János gróf végezte el az épületen, kialakítva annak ma ismert formáját.
A vár meglátogatása igazán nagy élményt jelenthet mind a várbarátoknak, mind az irodalom kedvelőinek egyaránt.
Végezetül, ha már rockzene és erdélyi magyar írók, akkor..
Vass Albert: Záróvers (Kormorán - Kalapács József)
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
