Mitől különleges?
A Zempléni-hegység egyik 426 méter magas vulkanikus csúcsán, Komlóska település felett magasodó Sólymos vára Magyarország talán legkülönlegesebb, de mindenképpen egyedülálló erődítménye. Rendkívüliségét az adja, hogy nem sokkal építését követően elhagyták, vagyis mindössze kb. 100 évet élt, ami várak esetében igen alacsony életkor.
Viszont éppen e tény miatt megmaradt „eredeti” állapotában, mivel a haditechnika fejlődésével nem építették át és bővítették újra, és újra. A várat ért ostromról nem tudunk, ezért lehet, hogy egy tűznek esett áldozatul, vagy egyszerűen csak sorsára hagyták birtokosai.
A többi magyarországi romtól eltérően itt a lakosság sem hordta el a köveket, vagyis az épületben más nem tett kárt, "csak" az elmúlt 600 év. Ez az idő azonban elég volt ahhoz, hogy még a neve is feledésbe merüljön: a helyiek elhagyatottságára utalva egyszerűen Pusztavárként emlegették.
A közelmúltban végzett kutatások alapján sikerült beazonosítani, miszerint Komlóska várát építésének idején Sólymosnak hívták.
Megközelíthetősége
Komlóska a Zempléni-hegység belsejében található takaros kis falu, jelentős idegenforgalommal. Aki nyugalmat, csendet szeretne, az jobb helyet keresve sem talál.
A faluban és a túra során a Vodafone szolgáltatása úgy eltűnt, mintha soha nem is létezett volna, egyedül gps jel volt a telefonomon, de szolgáltatás hiányában térképet nem tudtam alá húzni.
A településre beérve (csak Erdőhorvátiból közelíthető meg közúton) egy helyi férfitól azt a tájékoztatást kaptam, hogy a romhoz vezető út meglehetősen „sportos”. A Sólyomvár panzió mellett toronyiránt lehet felmenni a Pusztavár-tetőre, de a sportpályától induló erdei úton egy darabig kocsival is meg lehet közelíteni a várat.
A sportos jelző miatt ez utóbbi mellett döntöttem, de megbántam és nem ajánlom senkinek. Az utat kb. annyira lehet használhatónak jellemezni, mint sportra alkalmasnak a két kapuval ellátott, sportpályának csúfolt grundot, amely mellől indul.
A földutat ugyanis a fakitermelést végzők használják leginkább, vagyis egy normál személygépkocsival nehezen járható, a magasabb építésű családi járgány alját is odakoppintottam vagy kétszer.
Mint utóbb kiderült, összesen kb. 500 métert spóroltunk ezzel a manőverrel, ami nem érte meg, mivel ez még emelkedővel együtt sem akkora távolság, amibe gyalog bele kellene halni.
A hegyre vezető turistaút viszont jól járható és megfelelően ki van jelölve, a hegyi úttól pontosan 1 km távolságra van a rom. Az út valóban sportos, végig meglehetősen meredeken emelkedik.
A nyári rekkenő melegben a sűrű erdőn át vezető ösvény legalább hűvös, de azért nem annyira, hogy a hátamra fagyott volna a mindenhol patakokban csorgó izzadtság.
A hegytetőre felérve pazar látványban volt részünk, hiszen gyakorlatilag 360°-os panoráma tárult elénk. Az északi toronyból jól látható Komlóska, míg délnyugati irányba a Tokaji-hegy az, amit legtávolabbiként azonosítani lehet.
A vár napjainkban
Maga a hegytető nagyon hasonlít a regéci várhegyre, ugyanis az ovális alakú tető két szélén van egy-egy kiemelkedés. Őseink mindkét dombra építettek egy tornyot, melyeket a hegytető szélén szabálytalan alakú, a tető szélét követő fallal öveztek. Az erősen lepusztult falakat javarészt konzerválták és kijavították néhány éve, így a rom kellemes meglepetést okozott a néhol 3 méter magasan álló falakkal.
Az északi torony tetejére jelenleg telekommunikációs torony van szerelve. A torony kb. 4 méter belső átmérőjű lehet, a talajból kiálló falai kb. 1 méter vastagak.
A vár északi végénél lévő kis csapáson a hegyoldalra leereszkedve nagyon különös alakú, hatalmas sziklákat találunk a hegytetőre jellemtő kőtenger között.
A hegytetőt középen egy természetes árok választotta ketté, amelyet az építők egy fallal is megerősítettek. Ez a fal ma már nem látható, csak az árokban találunk rengeteg követ.
A déli udvar dombja magasabb, melyen szintén kör alakú torony alapja látható. A déli torony kerítőfala meglehetősen jó állapotban van.
Ezt kívülről is le szerettem volna fényképezni, ezért a középen lévő résen kimásztam a falon kívülre, ahol viszont sikerült közelebbi ismertséget kötnöm a sziklás talaj valamennyi istenverte szúrós növényével.
A vár története:
A vár történetét rengeteg homály fedi, mindössze két írásos nyomára bukkantak kutatás során a szakemberek.
Ebből adódóan az építésének pontos ideje nem ismert. Valószínű azonban, hogy a Tolcsva nemzetség tagjai építették a várat a tatárjárást követő várépítési hullám idejében valamikor a XIII. század utolsó harmadában.
Sólymos várának első írásos említése 1379-ből származik, amikor feljegyezték, hogy a Tolcsva nemzetség tagjai megosztoztak a rajta.
A második, és egyben utolsó oklevélben történő említése 1398-ból való, ahol már elpusztult várként említik.
Korai pusztulása miatt a vár a XIII. századi állapotában konzerválódott, vagyis lakó-vagy öregtornyokból és kerítőfalból áll.
A többi 1200-as években épült várunk is hasonló lehetett, csak azokat a további évszázadokban folyamatosan bővítették, korszerűsítették.
Sólymos vára mindezektől függetlenül nagyon különös, hiszen egyedülálló módon nem egy lakótornya van, hanem kettő, melyek az ovális udvart kettéválasztó fal két oldalán, a két teljesen egyforma udvar közepén helyezkednek el. A vár két udvara majdhogynem teljesen szimmetrikus.
Vagyis a váron belül volt két, egymásra mind méretben, mind külsőre nagyon hasonlító kisebb vár. A különbség annyi, hogy a déli torony alja a kutatások szerint szögletes, illetve épült mellé egy 4x12 méter alapterületű épület. Az épület és a torony találkozásánál egy külső lépcsőház vezetett a torony+épület bejáratához.
Az északi toronyhoz nem építettek más épületet. A vár gyalogos kapuja a délkeleti oldalon volt.
A vár furcsa kialakításának lehetett egyszerűen csak védelmi szerepe is. Nevezetesen, ha valahol betört volna az ellenség a várba, akkor a védők a másik udvarba húzódva tovább küzdhettek.
A másik, hogy a Tolcsva nemzetség két ága megosztotta egymás között a várat, melyre az 1379-es oklevél utal. Ha ez utóbbi az igaz, akkor vélhetően ez lett a vár veszte is.
A képre kattintva galéria nyílik:
A nem mindennapi várat érdemes felkeresni, mert csodálatos, érintetlen természeti környezetben fekszik, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a Zemplénre.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is.
