Biztos nem vagyok egyedül azzal, hogy a siklósi vár hallatán azonnal megjelennek előttem A Tenkes kapitányának kezdő képsorai, ahogy Eke Máté bevágtat az erdei tisztásra, miközben szól a film fülbemászó főcímdala….
A karikás ostor iránti ifjúkori szenvedélyemet sem Indiana Jones, hanem jóval előbb, a filmbéli Buga Jakab alapozta meg az utcabeliek nem kis bosszúságára, ugyanis reggeltől estig ostort csattogtattam.
Gyermekkorom meghatározó élménye volt a történelmi sorozat, így hát természetes, hogy Siklós sem maradhatott ki a vártúrák közül.
Siklós vára napjainkban
Siklós, Magyarország legdélebbi városa, a Villányi-hegység déli oldalán helyezkedik el, közel a horvát határhoz. A hangulatos, mediterrán jellegű kisváros egy kisebb magaslatán található a filmből jól ismert, teljes épségében ránk maradt erődítmény.
A belső vár tágas, szabálytalan négyszög alakú udvarát minden irányból a palota kétemeletes, szépen felújított, fehér épülete övezi. A külső vár kő- és téglafala pedig olyannyira szorosan öleli körül a palotát, hogy északi és nyugati irányokból a két fal közötti pár méteres távolságot fel is töltötték, melynek révén egy széles, kényelmes terasz jött létre.
A két fal közötti szűk szoros ma már gyakorlatilag csak déli irányból övezi az építményt, helyet adva Kanizsai Dorottya rózsakertjének.
A vár talán legjellegzetesebb, leginkább ismert része maga a várkapu, mely elé hatalmas, a vár masszív épülettömbjétől elkülönülő, téglából épült címeres barbakánt emeltek. A díszes kapuhoz régebben csapóhíd vezetett, ma pedig enyhén emelkedő, boltozatos téglahíd ível át a várárkon. Maga a barbakán és a híd gyakorlatilag a jelképe várnak, hiszen leginkább ezt a részét ábrázolják.
A vár körül ovális alakban több hektáros park terül el, melyet az egykori mezőváros falai határolnak, többfelé igen jó állapotban. A falak az északi és keleti oldalon maradtak a leginkább ránk, de a nyomai minden irányból fellelhetők.
A vár kapujának közelében van a parkoló, illetve ott található a fogadóépület is, ahol a belépőjegyeket, ajándéktárgyakat lehet beszerezni.
Érdemes a várat kívülről is szemügyre venni, hiszen nagyon kevés helyen nyílik arra alkalom, hogy a várfalakat teljes hosszukban, eredeti állapotában megnézzük.
Leginkább északi irányból tűnik rettenetesen magasnak a fal. Nem lehetett egyszerű egy középkori ostrom, hiszen a vár falai ezen az oldalon olyan magasak, hogy elképzelhetetlennek tűnik a létrával történő megmászásuk.
A várkertben időnként szabadtéri színpad van felállítva, melynek nagyszerű hátteret képez maga a vár és a városfal is.
A híd, a kapu, a kör alakú barbakán, és a belső udvar is régi ismerősei a Tenkes kapitánya rajongóinak. A széles hídon át, a kapun belépve a tágas körbástya belső tere fogad lőrésekkel, téglaburkolattal. A barbakán gyilokjárójára a téglafalba épített lépcsősor vezet. Innen jobbra újabb hídon át lehet megközelíteni a belső várat egy dufarton keresztül.
A belső várba történő belépés előtt érdemes szemügyre venni a déli falszorosban található rózsakertet, illetve a déli külső várfal gyilokjáróján el lehet jutni a kapu melletti körbástyára és a várkápolna teraszáig. A belső várba lépve kővel burkolt tágas udvarra jutunk. Az épület alagsorában és felette a földszinten találunk minden várra jellemző kínzókamrát, és mellette természetesen bormúzeumot, ha már a siklós-villányi borvidéken járunk.
Van nemesi börtön is, melynek leghíresebb lakója 1401-ben Luxemburgi Zsigmond királyunk volt, akit az elégedetlen főurak elfogtak és januártól októberig a siklósi várba zártak. Akkor még megeshetett ilyen csúfság azzal az uralkodóval, aki Ferenc József után a második leghosszabb ideig ült a magyar trónon, és aki később a magyar mellé megszerezte a német és a cseh koronát is, valamint elérte, hogy idős korában német-római császárrá koronázzák Rómában.
Az emeleti részeket lovagkori, valamint reneszánsz bútorkiállítás uralja, de időszaki kiállítások is vannak a palotában. Természetesen emléket állítottak a Tenkes kapitányának is, hiszen a vár panoptikumában kialakított kocsmában az egykori szereplőkkel találkozhatunk életnagyságban. Van itt Eke Máté, Buga Jakab és Siklósi bácsi is. Vagy legalábbis olyasmi, mert azért láttam már élethűbb viaszfigurákat is.
A legnagyobb élményt számomra az északi és keleti oldalon található széles terasz jelentette a fal tetején, ahonnan pazar panoráma tárult elénk a hegyekre, magára a városra, és az egykori városfalakra. Igazán jó ötlet volt ezen a részen kialakítani a várkávézót, amely nagyon igényes belülről, de az igazi élményt a teraszon való kávézás és nézelődés jelentette.
Siklós különlegessége még az a furcsa formájú bástya, amelyik az északi, viszonylag egyenes falszakaszból nyúlik ki középen úgy, mintha egy gigantikus, hosszában a falhoz ragasztott tégla lenne.
Csaták
1315
A XIV. század elején a várat birtokló Siklósi család összetűzésbe keveredett a Köszegiekkel, akik akkoriban emelkedtek fel és tettek szert egyre nagyobb befolyásra a Dunántúlon. Kőszegi Henrik fia, János 1315-ben meg is ostromolta Siklós várát, de Beremendi Péter várnagy sikerrel megvédte azt.
Az ostromról részleteket nem tudni, viszont a győztes várkapitánnyal a diadal ellenére vitája támadt a vár birtokosának, Siklósi Péternek, mivel a dicső kapitány nem tudott elszámolni a várban hagyott 1000 márka értékű nemesfémmel. A pereskedés a birtokúr és a kapitány között sokáig zajlott, melyet Köcski Sándor országbíró végül gyakorlatilag döntetlennek hirdetett ki, mivel 1326-ban elrendelte a vita párbaj útján történő rendezését.
A kor szokásainak megfelelően ezek lehettek fogadott bajvívók is. Az eredmény nem ismert, csak következtetni lehet a Siklósiak győzelmére.
1441
1441-ben a várat birtokló Garai László Bátaszék mellett megütközött Hunyadi János és Újlaki Miklós egyesített seregeivel és vereséget szenvedett tőlük. A csatát követően Hunyadi hadai megostromolták Siklóst, és bár a részletekről nem sokat tudunk, bevenni nekik sem sikerült.
1543
1543-ban I. Szulejmán szultán újabb hadjáratot vezetett Magyarországra, melynek során megostromolta Siklós várát is. Az ostrom június 29-én, vagy 30-án kezdődött, természetesen a megadásra való felhívással. A védőknek néhány napi elkeseredett, reménytelen küzdelem után sikerült kialkudni a szabad elvonulást, így a vár 143 évre török uralom alá került.
1686
A várat 8 napi ostromot követően 1686 október 28-án foglalta vissza Bádeni Lajos őrgróf a 300 főt számláló török őrségtől.
1687
A következő évben ugyan nem a várat ostromolták meg, de Siklós közvetlen közelében volt a II. Mohácsként is emlegetett sorsdöntő csata, melyben az egyesített európai csapatok Lotharingiai Károly vezetésével döntő csapást mértek Villány és Siklós között a szultán seregére. Az összecsapás 1687 augusztus 12-én volt, melynek következtében a Dunántúl végleg felszabadult a török uralom alól. Az ütközetnek emblematikus jelképe volt, hogy oda a keresztény hadak a mohácsi táborból érkezte.
A vár története
A várat a tatárjárást követően, valamikor az 1260-as években kezdhették el építeni, mivel első írásos említése 1294-ből származik. Ekkor még csak a várdomb déli oldalán álltak épületek, a két szélén valószínűleg toronnyal. Ez a mai palotaszárny déli oldala.
A vár a Siklósi (Soklyósi) család birtokában volt egészen 1387-ig, amikor az ifjú uralkodónál, Luxemburgi Zsigmondnál kegyvesztettek lettek és megfosztotta őket minden vagyonuktól.
Siklós nagyon rövid ideig a Kakas és a Pásztói családok birtokába került, majd hosszabb időre, 1395-től 1481-ig a Garai család tudta magáénak. A Garaiak felemelkedésével Siklós is jelentősen átépült.
1401-ben az ország főnemesei fellázadtak a király ellen és elfogták Zsigmondot. Garai Miklós azonban a siklósi várba hozatta, ahol tisztes ellátásban volt része fogsága hónapjai alatt. Kiszabadulása után Zsigmond Garait nevezte ki az ország nádorává, mely tisztséget több évtizedig töltötte be. A Garaiak uralma alatt Siklós óriási változáson ment keresztül. A meglévő palotát U alakúvá építtette át úgy, hogy keletről és északról újabb, gótikus épületet emeltetett a régi palota mellé egy kápolnával együtt.
Így kialakult egy belső vár, melyet külső fallal öveztetett, rajta kör alakú bástyákkal. A vár akkor egyedülálló volt Magyarországon. Amellett, hogy a hatalmas gótikus palota kényelmes főúri székhelyül is szolgált, az épületet korszerű és nagyon erős, magas falakkal övezett vár vette körül. Ez a kettősség csak nagyon kevés épületre volt jellemző akkoriban. Siklós ekkor az ország egyik legerősebb, egyben legkényelmesebb erődítménye volt.
Mivel 1481-ben a Garai család férfiágon kihalt, a vár visszaszállt a koronára. A vár ura 1481 és 1494 között Hunyadi Mátyás fia, Korvin János volt, aki előszeretettel tartózkodott falai között. Korvin János 1494-ben a várat eladta Both Andrásnak, akitől végül Perényi Imre nádor vette el 1507-ben. A Perényiek idejében ismét virágkorát élte Siklós. Újabb építkezések következtek, melynek során a palotát reneszánsz várkastéllyá alakították. Fejlesztettek a védműveken is, a várkápolna elé ötszögletű, korszerű bástyát húztak, illetve ebben az időben épült meg a rondella a bejárat elé a híddal és a csapóhíddal.
A képre kattintva galéria nyílik
Ezt követően 143 évre megállt az idő. A törökök 1543-ban elfoglalták a várat és a következő másfél évszázadban nem igazán fejlesztették. A kezdeti időkben nagy létszámú őrséget állomásoztattak benne, de Szigetvár elfoglalásával veszített jelentőségéből és már csak kisebb őrsége maradt, elsősorban raktárnak használták.
A képre kattintva galéria nyílik
A felszabadító harcokban végzett tevékenysége miatt Siklós várát a hozzá tartozó birtokkal az itáliai származású Caprara tábornagy kapta jutalmul 1698-ban, azonban néhány év múlva meghalt. Örökösei 1728-ban a magyar Battyhyány családnak adták el, akik 1873-ig birtokolták.
Ekkor történt az utolsó nagyobb módosítás a váron, ugyanis a reneszánsz palotát a ma ismert barokk stílusúra építették át. Új építkezés is történt, hiszen az U alakú épületet nyugati irányból ekkor zárták be. A vár védműveihez nem nyúltak, mivel ekkor azoknak már nem volt létjogosultsága.
1873 és 1944 között a vár a Benyovszky család birtokában volt, akik benne is laktak és tagjai fontos tisztségeket töltöttek be Baranya megyében. Végül a várat 1944-ben eladták a Honvéd Kincstárnak.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mássokkal is!
A legdélebbi magyar vár után az alábbi helyeken olvashatsz a legészakabbra fekvőkről!
