A 460 méter magas Várhegyre épült Szádvár jelenleg Magyarország legészakabbra található középkori vára, amely az Aggteleki Nemzeti Park területén fekszik közvetlenül Szögliget település mellett.
A hatalmas kiterjedésű várat évtizedeken keresztül nem látogathatta senki, mivel 1920 után a magyar-csehszlovák határ közvetlen közelébe került, így tiltott zóna lett.
Akkoriban csak határőrök, meg a szlovákoktól gumicsizmát, bakancsot behozó, vagy szalonnára, fejkendőre cserélő csempészek fordultak meg a romok között. Pedig látnivaló lett volna bőven, hiszen nem sok hozzá hasonlóan nagy erődítmény található ilyen magasságban.
Napjainkban szerencsére egyre többen keresik fel Szádvárt, és lelkes várvédőknek köszönhetően megkezdődött állagának megóvása.
Az tekintélyes méretű erősség fénykorában, a XVI. század közepén impozáns látványt nyújthatott a hegytetőn. Alighanem Regéchez hasonlóan Szádvár is inkább erődített uradalmi központ volt, mint bevehetetlen végvár. Alátámasztja ezt harcokban nyújtott nem túlzottan dicsőséges múltja is, hiszen történetének viharosabb időszakaiban folyamatosan váltották egymást gazdái, az ostromok után rendszerint más zászlót tűztek ki tornyaira.
A legnagyobb ostromát 1567-ben élte át, amikor a császári csapatok tüzérsége négy nap alatt rommá lőtte a vár falait, minek következtében a védők megadásért cserébe szabad elvonulást kaptak.
Azonban az 1644-es Szádvárt ért támadás alkalmával fél éven át sikeresen tartották védői a várat és végül az ellenfél ment el a falai alól dolgavégezetlenül.
Manapság Szögligetről lehet felmenni a szlovák-magyar határon álló várba, a ménes patak mentén. A település szélétől földút vezet a kb. 1000 méterre lévő egykori határőr laktanyához, ami jelenleg a Szalamandra Ház.
Szádvár nem a lusta vártúrázók vágyálma, ugyanis a vendégháztól csak gyalog lehet továbbmenni a meredek hegycsúcson épített erőd romjaihoz. Aki könnyelműen, tűsarkú cipőben próbálja a hegyet megmászni, az jobb esetben a cipésznél, rosszabb esetben kifordult bokával a kórházban találhatja magát. Egy biztos: a várhoz nem jut fel.
A Salamandra ház előtt nagyméretű turista térkép igazít el, amely szerint az ösvényen jobbra, és balra elindulva is a várhoz érünk.
A térkép szemrevételezése után úgy döntöttünk, hogy a bal oldali út rövidebbnek tűnik, így azt választottuk.
Az út a várhoz kb. 2 km, melyben vannak meredekebb kaptatók is. A turistaút alsó 2/3 része zömében bükkerdőn halad keresztül, ahol más fafajták is megtalálhatók, leginkább a gyertyán, kőris. Ennélfogva nincs sűrű aljnövényzet és nyáron a legmelegebb időben is kellemesen hűvös van hegymászás közben.
A hegy teteje felé több helyen előbukkan a sziklás talaj és fák helyett inkább cserjék jellemzik a tájat.
A Várhegyet járja körül a Bükki Nemzeti Park tanösvénye is, mely szintén felkanyarodik a várhoz és összesen mintegy 4,5 km hosszú.
A felfelé vezető út különlegessége az a két nyomvályú a hegy sziklás talaján, amelyet évszázadok alatt az a megszámlálhatatlanul sok szekérkerék vésett bele, amely a várban megfordult.
A két nyomvályú annyira markánsan látható, hogy azokat nem kell keresgélni, hanem a párhuzamos mélyedések egyértelműen látszanak a várhoz vezető hegyi úton.
A terjedelmes vár 4 különálló udvarral rendelkezett és az egyik legnagyobb volt Magyarországon.
Az évszázadokon át elhagyatott állapotban lévő rom köveit jórészt a környékbeli lakosság elhordta, a maradványokat pedig ismét birtokba vette a természet. A megmaradt faldarabok, romok között erdő nőtt, így csak itt-ott tűnnek elő messziről a falak.
A vár hossztengelyének két végéből azonban lélegzetelállító panoráma nyílik a környező hegyekre.
Érdekesség, hogy a nehéz terhek feljuttatásához már a középkorban állati erővel mozgatott köteles felvonórendszert készítettek, melynek maradványai a hegyoldalban megtalálhatók.
A vár története
A hegyetető alakját követő, szabálytalan alaprajzú vár építési idejét nem ismerjük. „Szárd” várának első említése a XIII. század közepéről való, viszont a történészek szerint ez nem azonos a mai Szádvárral, hanem az erődítmény a Ménes patak völgyének másik oldalán található Óvár-tetőn lehetett. Nyomait ma már csak alig észrevehető sáncok maradványai őrzik.
Szádvár a kiskirályok megerősödésének idején, 1301-ben került Aba Amádé birtokába, ahonnan 1319-ben szerzi vissza Károly Róbert és innentől kezdve sokáig királyi birtok maradt, amelyet a királyok megbízható emberei igazgattak.
1387 és 1392 között Zsigmond király a várat - a trónért folytatott harcban őt támogató - Bebek Györgynek adományozta örökbirtokként.
1440 és 1454 között a vár ideiglenesen kikerült a Bebek család birtokából, amikor az Erzsébet királyné által az országba behívott cseh huszitákkal szövetséges lengyel származású Komorowsky Péter rablólovag elfoglalta és birtokolta Szádvárt. Ezekben az években innen fosztogatták a környék lakosságát.
Amikor 1470-ben Szapolyai Imre szepesi gróf feleségül vette Bebek Orsolyát, Szádvár a befolyásos Szapolyai család birtokába került.
Az 1526-os mohácsi csatavesztést követően Magyarországon trónviszály alakult ki, ugyanis a nemesek egy része a Habsburg házból származó I. Ferdinándot látta volna szívesen a trónon, ezzel szemben a köznemesek Szapolyai János erdélyi vajdát választották királlyá a Szádvárhoz közeli Tokajban.
Megválasztását követően Szapolyai az őt támogató Werbőczy Istvánnak adományozta Szádvár és Torna váruradalmait. Werbőczy azonban nem tudott beköltözni Szádvárra, mert az akkori várkapitány, Trinnay Lengyel Gergely Szapolyai utasítása ellenére az éppen akkor Ferdinánd párti Bebek Ferenc kezére juttatta az erősséget.
A következő évtizedekben Bebek Ferenc uralta a várat és eközben többször is pártot váltott, annak megfelelően, hogy a saját érdekei hogyan kívánták. A vár azonban ennek hasznát látta, ugyanis ez a köpönyegforgatás veszélyes játék és tudta ezt Bebek is. Ennek ismeretében folyamatosan erősítette és fejlesztette a várat.
Ekkor alakult ki a rondellák sorozatával megerősített tekintélyes kővár.
Ezekben az évtizedekben a Bebek család megerősödött, Szádváron kívül ők uralták Krasznahorka, Szendrő, Csorbakő és Torna várát is a hozzájuk tartozó uradalmakkal.
1562-ben Bebek György árulás révén a törökök fogságába került és onnan csak 3 év múlva tudott szabadulni oly módon, hogy az erdélyiek pártjára állt. Ezt azonban a császár nem nézte jó szemmel és 1567-ben Szádvár ellen küldte Schwendi Lázár kassai főkapitányt. Schwendi tapasztalt katona volt és a biztos siker érdekében váratlan húzásra szánta el magát. Bebek György távollétét kihasználva, ostromra teljesen szokatlan időpontban, januárban vonult Szádvár ellen.
A vár védelmét férje távollétében Patócsy Zsófia irányította, aki az óriási túlerővel szembeszállva hősiesen próbálta a védelmet megszervezni. A jelentős erőt képviselő császári csapatok azonban 4 nap alatt rommá lőtték az erődöt, amely így tarthatatlanná vált. A védők szabad elvonulás fejében átadták a várat.
Ezt követően a szádvári uradalom a király birtokába került, aki a 19 falu adóit lelkiismeretesen beszedette, de a vár felújításával nem törődött. 1557-ben a bécsi haditanács megállapította, hogy Krasznahorka és Szádvár „rozzantak”, de azt nem tudni, hogy felújították-e őket. Valószínűleg nem, mivel 1579-ben Rübert János kassai főkapitányt kötelezte a Kamara a vár felújítására.
1604-ben a vár kardcsapás nélkül lett Bocskai Istváné, miután Szendrőt a védői feladták. Szádvár nem túlzottan motivált védői a szomszédos Szendrő bukásának hírére elszöktek a várból.
Egy 1607-es zsoldlista alapján a vár katonaságát mindössze 50 gyalogos katona és két tüzér alkotta.
1608 és 1621 között a vár tulajdonjogáért a Csáky és a Pethe család pereskedett, azonban 1621-ben a nikolsburgi béke értelmében Szádvár visszaszállt a Habsburgok tulajdonába.
Az erdélyi csapatok újabb hadjárata idején ismét beveszik a várat, amely az 1626-os békekötés után visszakerül a császár tulajdonába.
A következő időszak kicsivel több dicsőséget hozott várnak. 1644. márciusában I. Rákóczi György vette ostrom alá, de a védők kemény harcok során kitartottak. Az erdélyi seregek egészen novemberig tartották körülzárva Szádvárt, ahonnan a kicsapásokkal bosszantották az ellenfelet. Mivel a blokád nem vezetett eredményre, az erdélyi hadak novemberben elvonultak a vár alól.
1675 tavaszán a császári zsoldosok már nem akartak meghalni a várban, ellenállás nélkül adták át Szádvárt a kurucoknak néhány hónapra, akiktől a nyár folyamatán Strassaldo császári generális foglalta vissza.
A császár sem örülhetett azonban sokáig, 1682-ben a törökökkel szövetséges Thököly Imre kurucai szállták meg az erődöt.
1683-ban a török ostrom alól Bécset felmentő lengyel hadsereg Felső-magyarországon, azon belül is a Bódva völgyén tért haza és nagy pusztítást végzett. Ennek során több napig a Szádvár közelében táboroztak a lengyel katonák, akikre a várat birtokló kurucok több ágyúlövést is leadtak a miheztartás végett.
Már meg sem lepődünk azon, hogy ez a kuruc korszak sem tartott sokáig, mert 1685 november 5-én a várnál seregei élén megjelenő Caprara császári generális előtt a kuruc őrség megnyitotta a kaput.
Caprara utasítására a sajnos ebben már nagy rutinnal rendelkező császári sereg aláaknázta a fontosabb védműveket, bástyákat és megkezdte a vár „lerontását”.
Ez a művelet olyannyira sikeres volt, hogy attól kezdve a vár védhetetlenné vált, a romokat pedig már nem a különböző hadak, hanem a természet foglalta vissza.
Az utolsó kegyelemdöfést azonban a környék lakossága adta meg, akik építkezésekhez elhordták a lerombolt falak köveit.
A várért sajnos évszázadokon át nem tettek semmit. Az sem segített Szádvár helyzetén, hogy Trianon után közvetlenül a határvonalra került, így tiltott zóna lett, a romokat a turisták sem látogathatták.
2006 őszén magyarországi várbarátok egy csoportja fogott össze a romok megmentéséért, amikor kiirtották a várfalakat elborító bozótos nagy részét, majd megalakították a Szádvárért Baráti Kört.
A csoport tagjai azóta is minden évben két alkalommal, (tavasszal és ősszel) tábort szerveznek, ahol önkéntesek végeznek több napon át munkát a vár rendbetétele érdekében.
A vármentő hetek során rengeteget tettek a maradványok megőrzéséért, uniós források bevonásával több szakasz állagvédelmét oldották meg.
Idén tavasszal március 16-17-én tartják a XXIV. vármentő napokat, melyre szeretettel várják a várromért tenni akaró önkénteseket.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is. Ha pedig kellőképpen tettrekésznek érzed magad, március közepén irány a vár.
Forrás:
www.szadvar.hu
Wikipedia
