Torna vára (szlovákul Turniansky hrad) Kassa közelében, a magyar határtól mindössze 4 km-re található egy 366 méter magas szabályos mészkőkúp tetején.
Kassa felől érkezve már nagyon messziről uralja a látképet a rom, mivel a várhegy a főúttal párhuzamosan húzódó mészkőfennsíkból úgy nyúlik ki az út felé, mint egy félsziget. Ennélfogva a hely szinte kínálta magát várépítésre, hiszen a Kassa és Rozsnyó közötti útszakasz megfigyelésére alkalmasabb hely nem is lehetett a középkorban.
A Várhegy a régi képek tanúsága szerint egykor teljesen kopár volt, mára azonban jelentős részét bokrok és cserjék fedik. A hegy tetején lévő egykori főúri rezidencia igencsak romos állapotban van, azonban megéri stílusosan megtornáztatni magunkat egy látogatás kedvéért, hiszen lepusztult állapota ellenére azonnal megérint benne a történelem.
A várat két irányból lehet megközelíteni. Vagy a 16-os út melletti étterem parkolójából egy gyalogösvényen, vagy közvetlenül a főúttól induló murvás úton át. Járművel ide sem lehet behajtani, mivel a földutat csak azok használhatják, akiknek telke van a hegy szoknyáján. Ezen túl felesleges is autóval próbálkozni, hiszen innen sem lehet a várig kocsikázni és csak gondot jelentene a parkolás a szűk, árokszerű zsákutcában. Én ez utóbbi megközelítést választottam.
A várhoz vezető út a telefon GPS adatai szerint pontosan 1500 méter hosszú, de ajánlott hozzá a túracipő, mert erősen köves, sziklás. A murvás út kb. 500 méter után véget ér, és onnan csak az egyenetlen talajú, sziklás gyalogösvényen lehet továbbmenni. Az alig egy méter széles gyalogút nem túlságosan meredek, mivel a hegy aljából előbb a Várhegyet a környező hegylánccal összekötő nyeregre vezet, majd onnan egy éles jobbkanyart véve lehet a romhoz jutni.
Az út valódi élményt jelent annak, aki szereti a természetet, mivel a kopár sziklák között lévő gyepen számtalan mezei virágot látni mindenfelé, a színpompás gyíkok sokaságáról nem is beszélve.
A szomszédos Szádvárhoz vezető úthoz hasonlóan itt is látható annak a sok ezer szekérnek a nyoma, amelyek évszázadokon keresztül egyértelmű nyomvályút mélyítettek a mészkőbe. Szádvárról bővebben itt olvashat.
A hegy nevezetessége a Tornai vértő nevű virág, amely elméletileg sehol máshol a világon nem fordul elő, csak ezen a sziklás hegyoldalon. Természetesen a virág fokozott környezetvédelmi oltalom alatt áll.
A hegytetőre felérve a szlovákiai várak látogatása során már megszokott, megnyugtató kép fogad: 6 ember szorgoskodott munkásruhában az állagmegóváson és azon, hogy a várat megőrizzék az utókornak és a turisták számára jobban élvezhetővé váljon a kirándulás.
Mivel a várhoz semmilyen járművel nem lehet feljutni, ezért a karbantartáshoz szükséges építőanyagot helikopterrel repítik fel. A vizet nagy tartályokban, a homokot és meszet pedig óriási zsákokban, bag-okban.
Azért van az építőanyagok feljuttatásának egy olcsóbb, és nagyon leleményes módja is. A várhoz vezető ösvény mellé a gondnokság minden nap lepakol néhány zsákot egyenként kb. 10 kg. homokkal, valamint vizeskannákat, és egy felirat segítségével megkérik a várba látogató kirándulókat, hogy ha segíteni szeretnének, akkor hozzanak fel valamit magukkal.
Természetesen én is fogtam egy zsákot és felérve megnyugodva tapasztaltam, hogy már legalább 10 db-ot vittek fel előttem.
A vár napjainkban
Torna sajnos meglehetősen romos állapotban van, hiszen 1683-as császári lerontását követően csak az idő vasfoga munkálkodott rajta.
Néhány évvel ezelőtt még megközelíteni is nehézkes volt, mert a romokat embermagas gaz uralta. Szerencsére néhány környékbeli lelkes várvédő 2015-ben megalapította a Castrum Thorna nevű civil alapítványt abból a célból, hogy a romokat megmentsék az utókor számára.
Az egyesület előbb kitisztította a gazt a falak közül, majd pedig erőt és energiát nem kímélve igyekeznek az állagmegóvási munkákat is elvégezni. Ebben segítségükre van, hogy az ottani közfoglalkoztatási programnak megfelelő rendszer keretében az állam minden évben szezonálisan, a nyári időszakban felvesz a környékről olyan embereket, akik éppen állás nélkül vannak, de a szakmájuk alapján tudnak segíteni a várnál. Így találkoztunk a várban Lacival, Pistával, és a többiekkel….
Amikor ott jártam, akkor a Pistát éppen viccesen ugratták a többiek, mert állítólag „szokása szerint” felcsapott „idegenvezetőnek” egy kérdezősködő család mellé, miközben a kollégái kétszer fordultak vízért.
Nekem azonnal eszembe jutott a vinnai vár idős kovácsmestere, Misi bácsi, aki két éve, a várban tett látogatásunk alkalmával magyar szót hallván azonnal kiállt a kovácsfújtató mellől és szakszerűen végigvezetett minket a váron.
A munkásoktól megtudtuk, hogy omlásveszélyt hárítanak el, illetve pl. azokon a helyeken, ahol egyértelműen látszik az ablakok nagysága, íve, ott vissza is falaznak részeket. Ezt azonban csak olyan technikával teszik, ahogyan azt a vár építésének idejében is csinálták, vagyis cementet nem használnak. A habarcsot oltott mészből, durva homokból és kaolinból állítják elő, víz nélkül.
Maga a vár tipikus belsőtornyos középkori erődítmény, amelynek magja a legmagasabb ponton álló öregtorony. Ez a legrégebbi épület, bejárata valamikor az első emelet magasságában volt. Keleti oldala leomlott, a szintekre csak a gerendák fészke emlékeztet.
A tornyot később egy téglalap alakú kerítőfallal vették körül, ahol az udvar keleti végébe palotát, északi oldalára az északnyugati kapu mellé pedig gazdasági épületeket emeltek.
Később, az ágyúk megjelenésével ezt a tipikus középkori várat egészítették ki keleti irányban a sarkain két kisebb, dél felé a fal közepén egy nagyobb, és nyugat felé, a bajárat mellett egy hatalmas rondellával.
A nyugati ágyútorony egymaga akkora, hogy az a külső vár szerepét is betöltötte. A falak itt legalább 3 méter vastagok és viszonylag épségben állnak most is. Erre nyilvánvalóan azért volt szükség, mivel a vár eredményesen gyakorlatilag csak nyugatról, a nyereg felől volt támadható, minden más irányban meglehetősen meredek és járhatatlan a hegyoldal. Legjobb állapotban az északkeleti és a nyugati rondella maradt meg.
A palotának csak a keleti falai állnak két emelet magasan, rajta hatalmas, beomlott ablakokkal.
A várban dolgozó munkások és a Castrum Thorna tagjai a gazt minden évben lekaszálják a várban, körülötte azonban érintetlen a környezet. A várat kívülről csak hosszú szárú nadrágban érdemes megkerülni. Tapasztalatból mondom, mivel én ezt rövidnadrágban tettem meg, és a lábszáramat teljesen összevagdalta a szúrós cserjeszerű növényzet, és azok levelei.
A vár látogatása során találkoztunk a Castrum Thorna elnökasszonyával is, aki elmondta, hogy jelenleg a bürokrácia útvesztőiben azért küzdenek, hogy egy mosdót építsenek a várnál a látogatók, és nyilván a munkások számára is. Az egyesületnek csak támogatásokból és emléktárgyak árusításából van pénze, amiből alig futja az építőanyagokra.
A vár története
A hegycsúcson valószínűleg korábban is állhatott egy földvár, de oklevelek tanúsága szerint Nagy Lajos király 1357-ben adott engedélyt a Tekus nemzetség Tornai ágának egy kővár építésére.
Ezt követően épülhetett meg tehát Torna vára, mely előbb a Tekus család Tornai ágának lakóhelye és birtokközpontja lett, majd később a magyar királyság legkisebb vármegyéjének a központja.
A család tornai ága azonban 1406-ban kihalt, ezért a birtokot Luxemburgi Zsigmond lefoglalta és visszaszármaztatta a királyi kincstárba. A Tekus család többi ága azonban igényt tartott volna a birtokokra, és ezt szóvá is tették. Ekkor a király arra utasította őket, hogy a leszármazást igazoló iratokat vigyék elé és mutassák be neki.
Ezt a család meg is tette, Zsigmond pedig az iratokat átvette, majd azokat erőszakkal magánál tartotta, a követelőző urakat pedig hazazavarta. A pórul járt és átvert urak ezután már nem tudták igazolni a birtokhoz való jogukat, így azzal Zsigmond rendelkezhetett. Ezt az eljárást ma diplomatikusan úgy mondanánk, hogy a bíróság a bizonyítékokat szabadon értékelte.
A várat Zsigmond a Berencsy családnak juttatta, akik felvették a Tornay nevet, azonban ez a család is kihalt 1440-ben.
Ekkor Bebek Imre szerezte meg az uradalmat, aki 1448-ban, a II. rigómezei csatában elesett. Fia, Pál 1469-ben fiúutód nélkül halt meg, ezért a birtokot egy örökösödési szerződés alapján Orsolya lányának a férje, Szapolyai Imre kapta meg.
1526-ban az ország nemeseinek egy része Szapolyai Jánost választották királlyá. Ekkor Torna Szapolyai birtoka volt 72 másik várral és a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt.
A várat nem sokkal később Szapolyai hű emberének, Verbőczy Istvánnak adományozta, akinek a várnagya 1527-ben átjátssza azt a Ferdinánd párti Bebek Ferencnek. Bebek ekkor elfoglalta a szomszédos várakat is, vagyis Krasznahorkát, Szendrőt és Szádvárt.
Ebben az időben az országban két király uralkodott, a Bebekek pedig folyamatosan annak a pártjára álltak, aki pillanatnyi érdekeiknek jobban mefelelt, vagy aki éppen nyerésre állt a hatalmi játszmában. Így aztán az éppen János Zsigmond oldalán álló várat 1556-ban császári seregek ostromolták meg és foglalták el, de még ebben az évben visszavette Bebek György.
1567-ben Magócsy Gáspár császári serege foglalta el, és mivel ekkor kihalt a Bebek család, Tornát a Magócsyak kapták meg a bécsi udvartól.
1612-ben Bethlen Gábor hadai foglalták el, de a vár a háborút lezáró békeszerződés értelmében 1624-ben visszakerült II. Ferdinándhoz.
1652-ben és 1675-ben egri török portyázók dúlták fel a települést.
1678-ban erdélyi seregek érkeztek a vár alá, amikor az őrség magyar katonái felkoncolták a német zsoldosokat és átadták a várat az erdélyieknek.
1679-ben a bécsi udvar visszaszerezte Tornát, hogy aztán 1683-ban Thököly Imre török segítséggel ismét elfoglalja. Thököly azonban nem tartotta meg a várat, így azt még ebben az évben megszállta a császári Schultz generális, aki a fontosabb védműveket lőporral felrobbantotta és a várat sorsára hagyta.
A tornai vár legendája
A legenda szerint az egyik Bebek főúrnak két lánya volt, Katalin és Krisztina. A lányok egymás ellentétei voltak. Katalin jólelkű, segítőkész, míg Krisztina gőgös, hisztis, zsarnoki hajlammal.
Katalin és egy szádvári nemes, bizonyos Dessewffy Kelemen egymásba szerettek, de a férfi tetszett Krisztinának is. Mivel azonban Kelemen visszautasította Krisztina közeledését, az egy tőrrel leszúrta a férfit, majd az egészet fondorlatosan úgy állította be, mintha a gyilkosságot Katalin követte volna el.
A halott fiatalembert ezután a tornai vár lovagtermében ravatalozták fel, ahol a vár népének sorban kézbe kellett venni a gyilkos tőrt. Amikor a gyilkos eszköz Katalinhoz ért, nem történt semmi. Krisztina kezében viszont azonnal vér kezdett csepegni a tőrről.
Amikor a tettes ilyen módon lelepleződött, éktelen haragra gerjedt és előbb elátkozta Tornát, majd a tőrrel öngyilkos lett.
A monda szerint szeles időben hallani Krisztina sírását, és időnként visszajár kísérteni a helyieket és az ide tévedő idegeneket.
Látnivalók a közelben
A vár közvetlen közelében olyan természeti értékeket is meg lehet nézni, mint a Szádelői-völgyben található szurdok, vagy a várból is jól látható, csodálatos völgyben fekvő Áj falu, melynek végében számtalan vízesés van.
A várból is látszik Áj falu temetőjében az a monumentális (10 m magas) angyalt ábrázoló szobor, amelyet 2000-ben hagytak itt amerikai filmesek, akik a délszláv válságról forgattak a völgyben filmet.
A képre kattintva galéria nyílik!
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!
