A vár elképesztően szép természeti környezetben fekszik, a Zempléni-hegység nyugati oldalán a Zempléni Tájvédelmi Körzetben.
Tokaji lévén erősen elfogult vagyok a Zemplént illetően, szerintem Magyarország legszebb vidéke, mely a szlovák határtól a tokaji Kopasz hegyig terjed a Bodrogköz és Abaúj közé ékelve. A Zempléni-hegység déli oldalán található Tokaj-hegyalja, ahol a világhírű bor készül.
A hegység belső és északi területei változatos és gazdag élővilággal rendelkeznek, ahol a hazánkban megszokott erdei vadakon kívül nem csak vendég, hanem állandó lakos a muflon, a hiúz és a farkas is.
A tokaji bor erősen hozzájárult Regéc virágzásához, ugyanis a XVII. században a Lengyelország és Oroszország irányába felerősödő borkereskedelem rajta vezetett át és az út biztosításában kulcsszerepet kapott.
Ebből a szerepből persze mindenki ki akarta venni a pénzét, (akarom mondani: részét) ezért aztán a kor domináns főúri családjai küzdöttek is a várért és a hozzá tartozó uradalomért rendesen. Előbb persze jogászkodtak és a családi kapcsolatok és kutyabőrök felemlegetésével mindenki saját örökének tekintette, ám a meggyőző érvelés helyett hamar előkerült a kard is. De erről később….
Regéc szláv eredetű szó, szarvat jelent. Valószínűleg a várhegy formájáról kapta a nevét, amely keleti és nyugati irányból nézve szarvat formál mégpedig úgy, hogy a lapos hegytető két szélén egy-egy kimagasló sziklaorom van.
Erre a két sziklára, illetve azok közé épült a vár. Az a vár, amely ugyan meglehetősen erős védművekkel és magas falakkal rendelkezik, de inkább megerősített főúri rezidencia, mintsem elfoglalhatatlan erőd. A csupasz kőfalak jelenleg is erőt sugároznak, azonban tudni kell, hogy a regécihez hasonló várak fénykorukban vakoltak voltak. Ha az épületeket vakoltan, többnyire fehér vagy világos színben képzeljük el cseréptetővel, már nem is annyira komor a látvány.
Manapság a különböző animációknak köszönhetően már a képzelőerőnket sem kell megerőltetni, itt egyszerűen megnézhetjük, hogyan is nézett ki a vár egykoron.
Maga az erőd két község, Regéc és Mogyoróska között fekszik, mindkét településről megközelíthető. A legtöbben azonban Regéc felől ismerik a járást. A várhoz ugyan egészen jól karbantartott földúton teljesen fel lehet menni gépkocsival, de a szerpentines út keskeny és az alsó harmadánál rendszerint le is van zárva -helyesen.
A gépkocsikat egy füves réten lehet leállítani a várhegy alatt és onnan mintegy másfél kilométeres, végig emelkedő gyalogtúra vár a látogatóra, mely azonban nem meredek és kényelmesen teljesíthető.
Ritkán ugyan, de időnként találkozom olyan plázában szocializálódott luxusautóval érkező fuxos, dzsigoló vártúrázóval is, akinek a tűsarkú cipőben bukdácsoló, okostelefonját nyomkodó macájára tekintettel feltétlenül kocsival kell menni egészen a kapuig. Ilyenkor jut eszembe Zrínyi Ilona 1678-as jövőbe látó rendelete, amely itt olvasható.
Éveken keresztül látogattam a romot nyaranta és legnagyobb örömömre azt tapasztaltam, hogy a helyiek jó gazdái voltak a teljesen leromlott állapotú várnak.
Minden évben örömmel láttam, hogy a feltárás halad és az állagmegóvásra is költöttek. Aztán a helyiek mertek nagyot álmodni, amihez sikerült a megfelelő forrásokat is elnyerni. Nekiálltak a vár rekonstrukciójának, hiszen ismert, hogy az a fénykorában hogyan nézett ki.
2015-ben végeztek az első ütemmel, melynek során teljesen megújult a vár öregtornya, továbbá részlegesen a mellette lévő ágyútorony és a palota egy jelentős része is kinőtt a földből.
A képre kattintva újjáépítés előtti és utáni fotók láthatók.
A vár előtt csodaszép fogadóépületet létesítettek, melyben korszerű és tiszta mosdók, ajándékbolt és büfé kapott helyet. A fogadóépület fedett teraszán a Zempléni-hegységre nyíló fantasztikus panoráma mellett lehet elfogyasztani az elemózsiát, vagy meginni egy kávét.
A vár története
A vár pontos építési idejét nem ismerjük. A második tatárjárás idején, 1285-ben a hegy alatt elődeink megütköztek a tatárokkal, de ekkor még nem volt a hegyen vár.
Az első bizonyíték a létezésére egy Aba Amádé által 1307-ben Regéc várában kiadott rendelet. A vár tehát a XIV. század elején az Aba család birtokában volt, valószínűleg ők is építették.
Az 1312-es rozgonyi csatavesztés után 1427-ig a vár királyi birtok lett, melyet a király hű alattvalóinak adott használatra. Regécet a XIV. század második felében vadászatok alkalmával többször is felkereste Nagy Lajos királyunk, melyet az itt kiállított oklevelei bizonyítanak.
Luxemburgi Zsigmond 1427-ben Brankovics szerb fejedelemnek adta, akitől 1459-ben visszaszállt a koronára.
Mátyás király 1464-ben a feltörekvő Szapolyai családnak adta Regécet, akik 1526-ig töretlenül birtokolták az uradalmat. A mohácsi csatavesztést követően kialakult hatalmi viszályban 1526 és 1541 között pontosan nem ismert a vár hovatartozása. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János közötti trónviszály során a várat többször is megostromolták és hol egyik, hol másik király birtokában volt.
A mohácsi vész utáni zűrzavaros állapot talán leginkább az országnak ezt a részét érintette, mivel Zemplén ütközőzóna volt a Magyar Királyság és Erdély között. És akkor még nem említettük a török hódoltság közelségét sem.
Végül 1541-ben a várat és a hozzá tartozó birtokot I. Ferdinánd Serédy Györgynek és Gáspárnak adta.
A XVII. században fellendült a tokaji borkereskedelem, így aztán a regéci uradalom is kapós lett a főúrak körében. Az 1600-as évek elején házasságaik révén mind Eszterházy Miklós, mind Rákóczi Zsigmond igényt formált Regécre.
I. Rákóczi György 1644-ben két alkalommal is megostromolta a várat és másodjára sikerült is elfoglalni Eszterházytól. Az 1645-ben megkötött linzi béke elismerte Rákóczi foglalását, így ettől fogva Regéc hivatalosan is Rákóczi birtok lett.
A Rákóczi család a várat egyik rezidenciájaként használta, meglehetősen sokat tartózkodtak benne. II. Rákóczi Ferenc gyermekkorában egy ideig a várban nevelkedett és itt tartózkodott vele anyja, Zrínyi Ilona is.
A Thököly- felkelés idején a vár a kurucok egyik legfontosabb támaszpontja, ide halmozták fel és itt tárolták a hadviseléshez szükséges ellátmányt. Ez lett a veszte is, ugyanis a várba 1685-ben bevonultak I. Lipót császár katonái, majd a következő évben, 1686 május 2-án az uralkodó utasítására előbb felgyújtották a várat, majd lerombolták a falakat.
A vár fejlődése
Regécet három, egymástól elkülönülő részre tagozódik. Ezek az Alsó-, Középső és Felsővár.
Az építmény legrégebbi eleme a Felsővár sziklacsúcsán álló öregtorony, mely a hegytető északi oldalán van. Kezdetben csak ez létezett, melyet déli irányban egy ovális alakú fal vett körül. Ezt később, a XV. sz. első felében teljesen átépítették úgy, hogy az ovális falat elbontották és helyette egy négyszög alakú várfalat húztak, melynek a belső oldalához épületeket ragasztottak.
A XV. század közepén a hegytetőn álló két sziklacsúcsot falakkal összekötötték, így a Középső vár területét lezárták. Valószínűleg ebben az időben kezdődött meg az Alsóvár, vagyis a déli sziklacsúcs beépítése falakkal és az első épületekkel.
Az 1540-es években a Felsővár épületeit megemelték és az Öregtorony északi oldalához egy kerek ágyútornyot építettek.
Végül a XVI-XVII. századokban az építkezések zöme a Középső vár területére helyeződött át, amikor is megépültek a főúri udvartartásnak helyet adó keleti és nyugati palotaszárnyak, melyek a Középső vár falai mentén helyezkedtek el.
Mivel a védelem is fontos volt, ebben az időszakban épült meg a Kút bástya, a keleti fal északi végén egy rondella, a középső szakaszon pedig a Kis bástya.
Látnivalók
A községben található a vadonatúj látogatóközpont, melyben a Rákóczi családot bemutató állandó kiállítás kapott helyet, kiemelt figyelmet fordítva II. Rákóczi Ferencre.
A vár öregtornyának 4 szintjén találunk állandó kiállításokat, melyekben vannak multimédiás alkalmazások és makettek is.
És hát maga a vár! Amikor először jártam Regécen, már akkor is fenséges volt, pedig igencsak romos állapotban találtam. A felújítást követően elvittük egy regéci vártúrára a vendégségben nálunk tartózkodó budapesti rokonainkat. A hatás természetesen nem maradt el és közölték velünk, hogy attól a naptól vártúrázóvá váltak.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is.
forrás: www.regecivar.hu
