.
Zólyom vára nem csak a történelmet kedvelők számára lehet ismerős, hanem az irodalom iránt elkötelezetteknek is. Egyrészt itt született a magyar reneszánsz irodalom jelentős alakja, Balassi Bálint, akinek az apja, Balassa János zólyomi főispán, és egyben a vár ura volt.
Másrészt szerepelt Jókai Mór, Szeretve mind a vérpadig című regényében is, hiszen Zólyom falai alatt vívott emlékezetes pisztolypárbajt egymással Bottyán János császári és Ocskay László kuruc hadvezér. Az összecsapás során mindketten „bekapták a darazsat”, és életveszélyes sérüléseket szereztek. A legenda szerint Ocskay 3 napig vért hányt, a 60 éves törökverő legenda, Bottyán is éppenhogy túlélte a kalandot.
A sors fintora, hogy felépülését követően Bottyán átállt a kurucok oldalára, Ocskay pedig később áruló lett, amiért a kurucok elfogták és 1710. január 3-án Érsekújváron lefejezték.
Építésének története
A várkastélyt I. (Anjou Nagy) Lajos királyunk építtette az 1300-as évek második felében, párhuzamosan a diósgyőri várral. Egyes források szerint helyén korábban egy kisebb kúria, más források alapján templom állt. Eredeti célja szerint a királyi udvar alkalmi székhelyeként szolgált, ezért aztán tervezésénél és építése során nem annyira a védelmi, mint inkább a kényelmi funkciókat részesítették előnyben.
A vár 1364-ben készült el, de a király már 1357-től egyre gyakrabban tartózkodott a falai között teljes udvartartásával együtt. Ennek oka, hogy Lajost 1370-ben lengyel királlyá választották, és haláláig (1382) viselte mindkét királyi címet.
A térképre pillantva azonnal érthetővé válik Zólyom és Diósgyőr központi szerepe ezekben az években. Ha ugyanis egy képzeletbeli vonallal összekötjük Budát (Visegrádot) és Krakkót, akkor Zólyom éppen középen, félúton helyezkedik el.
Mivel a két rezidencia ugyanakkor épült és a megrendelő is ugyanaz volt, szembetűnő a hasonlóság a zólyomi és a diósgyőri vár között. Történészek vitatkoznak arról, hogy a két vár építését I. Lajos itáliai hadjáratai ihlették, vagy tipikus korabeli, közép-európai királyi rezidenciák.
A XIV. században még nem léteztek a külső falak. A zárt belső udvart mindkét esetben kétszintes palota veszi teljesen körbe. A két épületben helyet kapott a külső fal síkjából kiálló várkápolna, valamint lovagterem. Az első emelet magasságában körbefutó külső folyosó tartópilonjai megszólalásig egyformák. Alapvető kölönbség csak abban van, hogy amígy a diósgyőri vár alaprajza szabályos négyzet, addig a zólyomi téglalap alakú, illetve a zólyomi várnak csak két sarkán volt a négy diósgyőrihez hasonlatos szögletes torony.
Mindenesetre a korabeli váraktól eltérően mindkét palota hatalmas belső tereket, tágas szobákat rejt magában.
Az épület a kasztel típusú várak közé sorolható. A szabályos téglalap alakú zárt udvart mind a négy irányból 2 emelet magas palotaszárny fogja közre. Az alsó szinten vannak a személyzet által használt helyiségek, mint a konyha, raktárak, stb. Az első emeleten volt a lovagterem, illetve a királyi család és az udvar tagjainak szobái.
A vár napjainkban
A zólyomi vár négy sarkán jelenleg 1-1 kisméretű megfigyelőtorony látható. Az építésének idején ez nem így volt. A nyugati oldal 2 sarkát magas, a diósgyőrihez hasonló tornyok zárták le külső gyilokjárókkal. A keleti oldalon nem voltak tornyok, hanem ott a kápolna csúcsos tetőszerkezete emelkedett a palota felé.
Az udvaron állva teljesen egyértelmű, hogy a vár a diósgyőri ikertestvére. A tornyokat leszámítva kísérteties a hasonlóság.
A bejárat az északi oldalon nyílik,és egy átjárón keresztül juthatunk a várudvarra.
A vár első jelentős átépítésére az 1500-as évek elején került sor, amikor az oszmán birodalom terjeszkedésével előtérbe kerültek a vár védelmi képességei is. Ekkor építették a külső falakat a tornyos bejárai kapuval, valamint a kerek sarokbástyákkal. A belső vár időközben megrongálódott két tornyát visszabontották, mert a tüzérség fejlődésével már inkább hátráltatták a védekezést, mintsem segítették volna. Attól tartottak ugyanis, hogy ha ágyútűz hatására az amúgy is felújításra szoruló tornyok leomlanak, sok embert temetnének maguk alá.
A várat ma a Szalatna és a Garam folyótkól nem messze, egy kisebb domb tetején találjuk. A gyalogos és lovas kapu a vár északkeleti sarkán, a négyzet alaprajzú kaputoronynál nyílik. A kapu előtt egykoron szárazárok, illetve felvonóhíd volt. Maga az épület is magasabb volt egy emelettel, de azt a XIX. században lebontották.
A bejáraton belépve a külső várfalakat a királyi palotától elválasztó falszoros tárul elénk.
A külső várban két jelentősebb lakóépület van a bástyákon kívül. Az egyik a kaputoronyhoz a keleti oldalon hozzátoldott emeletes épület, mely a várőrség szállása volt egykoron. A másikban a várkapitány lakott, ez a ház pedig falszoros déli oldalán, a vasút felé található.
Maga a vár ingyenesen megtekinthető. Fizetnünk csak akkor kell, ha be akarunk menni a palota termeibe és szeretnénk megnézni a kiállításokat. Az árak barátságosak, a felnőtt jegy 2,7 Euro, a diákok, nyugdíjasok 1 Euróért, az általános iskolai tanulók pedig 70 Centért mehetnek be.
A recepciós hölgy – bár nem értett magyarul - kedvesen, mosolygósan viselte el értetlenkedésünket és viccelődéseinket. A jegyünk mellé kaptunk magyar nyelvű tájékoztatót.
Az első emelet teljes egészében körbejárható, azonban legnagyobb sajnálatomra abban szinte csak képtárat találtunk. Ami még hagyján, de zömében vallási tárgyú képek vannak kiállítva minden mennyiségben. Krisztus szenvedésének kb. 87. – és még csak néhány termen voltunk túl - ábrázolása után azért én már szívem szerint a világból is kiszaladtam volna.
Nagyon látványos volt ellenben a királyi fogadóterem, melynek mennyezetét királyok arcképei díszítették. Az északi oldal hatalmas termének teljes hosszában rajzlap volt leterítve a padlóra, ahova a több ezer képtől megihletett látogatók alkothattak - ha volt kedvük.
A vár története
Zólyom legkorábbi vára a ma Pusztavárként ismert rom, melynek két különálló részét a XIII. század második felében építhették.
Ez volt az ispánsági központ. Mivel Zólyom a lengyel és a magyar főváros között félúton helyezkedett el, alkalmas volt Nagy Lajos számára királyi rezidencia létrehozására. Erre azonban a már itt álló erődítmény – szűkösségénél fogva – nem volt alkalmas.
Ekkor építették fel a jelenleg ismert várat sík területen, a Szalatna és a Garam folyók összefolyásától nem messze.
A kényelmes várkastély 1364-ben készült el. Ekkor még csak a királyi palota épült fel két magas, négyzet alaprajzú toronnyal.
A falai között került sor a Nagy Lajos magyar király és IV. Vencel cseh és német uralkodó találkozójára 1379-ben.
1382-ben ide hívta össze Lajos a lengyel rendeket, akik lerótták kegyeletüket a halálán lévő király előtt.
A várat 1424-ben Luxemburgi Zsigmond a második feleségének, Cillei Borbálának adományozta. Habsburg Albert király szintén a feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek adta a várat, aki megözvegyülte után, fia és önmaga védelme érdekében a cseh huszitának, Giskrának juttatta.
Giskra seregei megszállták a felvidéket és sokáig fosztogatták azt. A husziták ellen Hunyadi János is vezetett hadjáratot, sikertelenül.
1451-ben a várral szemközti Strázsa-hegyen Hunyadi egy erődítményt építtetett, amelyből szemmel tarthatták a husztiták által elfoglalt zólyomi várat.
Végül a huszita uralomnak Mátyás vetett véget, aki 1462-ben megegyezett Giskrával és visszaszerezte az elfoglalt területeket.
Mivel Zólyom kényelmes főúri rezidencia volt, a későbbiekben Beatrix királyné is előszeretettel időzött falai között.
A XVI. században a Thurzó családé lett, akik a törökök közeledtével erődítménnyé alakították át, és megépítették a külső falakat. A várat a törökök sohasem támadták meg, ellenben több alkalommal volt a harcok középpontjában a későbbi évszázadokban.
A Habsburgok által irányított magyar királyság és az erdélyi fejedelemség közötti harcok során az erdélyi csapatok több alkalommal elfoglalták, de komoly ostrom egyszer sem bontakozott ki, mivel a vár hadászatilag ekkorra már elavultnak számított és a várvédők nagyobb hadak közeledtével többnyire harc nélkül engedték át a várost.
Így foglalta el 1606-ban Bocskai István, majd 1620-ban Bethlen Gábor. Végül 1644-ben I. Rákóczi György serege vonult be Zólyom falai közé.
1703. november 15-én a vár falai alatt futamította meg Bercsényi Miklós kuruc serege Forgách Simon császári hadait. Ezen ütközet előtt zajlott le a bevezetőben már említett híres párviadal Bottyán János és Ocskay László között.
A képre kattintva galéria nyílik!
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
A diósgyőri várról részletesebben itt olvashatsz.
