castlerocker

Napjainkban a földből alig kiemelkedő, néhány méternyi romos falszakasz (az egykori Merítő bástya) emlékeztet csupán a tokaji várra, amely a XVI-XVII. században az ország egyik legjelentősebb, stratégiailag fontos erőssége volt.

Tokaj azonban nem maradt vár nélkül, a településen sétálva lépten-nyomon a vár, vagy a hozzá kapcsolódó történelmi személyek emlékébe botlunk.

Az eredeti erődítmény

A Szapolyai/Rákóczi vár a Tisza, a Bodrog, és egy mesterséges várárok által határolt szigeten épült fel a Tokaj óvárosával szemközti oldalon, a tiszai átkelő védelmére. Napjainkban mindössze 3 elem emlékeztet létezésére: közvetlenül a Bodrog partján a bevezetőben említett néhány méteres falszakasz, a Kis-Bodrogként ismert várárok, és a belső várat övező vizesárok maradványa egy tavacska formájában.

A kb. 150x150 méteres területen elhelyezkedő várat az évszázadok alatt számtalanszor átépítették. Elpusztulását közvetlenül megelőzően egy kőből épített 4 saroktornyos belső várból, és az azt övező külső, zömében fa-föld alapú, de helyenként a korábbi kőfal egyes elemeit is magába foglaló palánkvárból állt. Tokaj várát 1704-es elfoglalását követően, II. Rákóczi Ferenc utasítására rombolták le. 

A végső pusztulást a tiszalöki vízlépcső megépítése jelentette. A duzzasztógát a  folyók vízszintjét 4,5 méterrel megemelte Tokajnál, így a hordalék végleg eltüntette a nyomokat is. Mivel a vár restaurálása, feltárása szinte lehetetlen a megemelkedett vízszint miatt, a tokaji emberek más módját találták annak, hogy megemlékezzenek büszke várukról.

Tokaji Ferenc Gimnázium

Megállva a helyi gimnázium épülete előtt, nem véletlenül van olyan érzésünk, hogy egy modernebb köntösbe bújtatott középkori várat látunk. Az 1996-ban átadott épület megrendelői, tervezői ugyanis szándékosan akartak emléket állítani a tokaji várnak.

A főépület masszív tömbjének 4 sarkán egy-egy bástyaszerű torony idézi meg az egykori belső várat. A főbejáratot a két első torony közötti nyitott „gyilokjáróról” lehet „védeni”. Az épületet tervező Bodonyi Csaba Ybl díjas építész az anyagok terén is törekedett a hasonlóságra. A főépület tornyai mészkőtégla, a bajárat pedig kőborítást kapott. Az épület két hosszanti oldalán a faelemek dominálnak.

Hogy lehet-e fokozni az erőd feelinget? Még szép! Az épület ökológiai szárnyában ugyanis a külső palánkvár kel életre. Ez ugyan nem öleli körül a főépületet, de kívülről teljesen úgy néz ki, mint egy földvár. A hegy felől csak egy meredek füves sáncot látunk, azonban ennek belsejében tantermek vannak. A földszintes épületek egy belső udvart fognak közre. Akárcsak az eredeti vár esetében, itt is a föld és fa elemek dominálnak, a belsejükben kővel....

Az itt található osztálytermeket földdel fedték, az ablakok a belső udvar, és az ég felé nyílnak. A még tökéletesebb illúzió kedvéért az ökológiai szárny két külső sarkára is került egy-egy bástya. A kör alaprajzú és körkörös felső megvilágítással rendelkező rajzterem, valamint a szögletes fizikaterem. Az ökológiai szárny egyébként formáját, elrendezését tekintve kísértetiesen hasonlít a 20 km-re lévő szerencsi huszárvár külső várához.

Ha pedig már hagyományőrzésnél tartunk, az 1952-ben alapított gimnázium 1962-ben felvette a várhoz ezer szállal kötődő, 1697-es hegyaljai felkelés egyik kirobbantójának, Tokaji Ferenc kuruc vezérnek a nevét. A névadó mellszobra az iskola bejárata mellett látható. Szintén a kuruc vezérről nevezték el a város egyetlen lakótelepét is.

TokajVár hotel

A gimnáziumtól nem messze, az út másik oldalán van Tokaj legfiatalabb szállodája, a néhány éve átadott TokajVár. Azt nem lehet tudni, hogy tervezéskor is szempont volt-e a várhoz való hasonlóság, vagy a megépítést követően lett nyilvánvaló, hogy az épület olyan, mint az egykori belső várban található palota.  

Az egy emeletes épület teljesen körülöleli a belső udvart, ahova egy várkapu-szerű dufarton át lehet bejutni.  A homlokzat csupa kő- és téglaborítást kapott. Az utcafront alsó ablakai mélyek, lőrésszerűek.

Némethi Ferenc

Tokaj leghíresebb kapitányának két műalkotás is emléket állít a városban. Nyíregyháza felől érkezve a Tiszán átívelő közúti híd tokaji hídfőjénél található egy teljes alakos szobra. A Gönczi utcában mellszobrot állítottak a várat jelentősen megerősítő, annak védelme közben elesett kapitánynak.

Tokaj vára Némethi idejében élte virágkorát, ekkor kezdték el jelentősen kiépíteni a kis középkori erődítményt. Némethi Ferencről kapta nevét a városi könyvtár és egy utca is.

II. Rákóczi Ferenc

A tokaji várat utoljára megvívó, majd azt leromboltató fejedelemről nevezték el a helyi általános iskolát, valamint azt a sétáló utcát, melynek közepén a fejedelem lovas szobra áll.

Kiss Albert

A Serház utcában található a Hegyaljai felkelés egyik szervezőjének és vezetőjének, Kiss Albert kuruc ezredesnek a teljes alakos lovasszobra.

A képre kattintva galéria nyílik:

Külön köszönet Hanák Tibornak a csodálatos légifotókért! 

Amennyiben tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!

Készülődés Tokaj és Némethi ellen

János Zsigmond 1564 őszi hadjárata a nyugati, Habsburg országrész ellen rádöbbentette a frissen trónra lépő I. Miksa német-római császárt és magyar királyt, hogy magyarországi seregeivel nem tud tartós sikereket elérni az erdélyiek ellen.

Ezért a birodalom nyugati végeiről átrendelte a magyarországi hadszíntérre Lazarus Freiherr von Schwendit, akit 1564. december 3-án kinevezett Zay Ferenc helyére a felső-magyarországi hadak főparancsnokává.

Schwendi azonban nem egyedül érkezett meg az országba, hanem a Miksa által felfogadott 7000 fős német zsoldossereg élén. A német (és svájci) zsoldosok, landsknechtek Európaszerte átalakították a hadviselés tudományát, melyben a lovasság szerepe háttérbe szorult a modern fegyverzettel ellátott gyalogosok mellett.  Ezek a zsoldosok híresek voltak katonai képességeik révén, de egyben  hírhedtek is kegyetlenségükről, ami főképpen a lakossággal szemben nyilvánult meg.

Schwendi 1522-ben született az ausztriai Mittelbiberach településen, nemesi családban. Mivel házasságon kívüli gyermek volt, apjának több évbe tellett, mire sikerült törvényes örökösének nyilváníttatni. Mint katona, 1546-ban állt a császár szolgálatába, ahol gyorsan észrevették rátermettségét és 1552-ben Metz ostroma idején lovaggá ütötték. Magyarországi tisztségét 1564 és 1568 között töltette be, melynek során rengeteg újítás fűződik a nevéhez. Tevékenységével maximálisan elégedett volt Miksa, ezért jutalmul Hohenlandsberg bárója címet adományozta neki jelentős földbirtokkal. Kastélyában sem ült azonban tétlenül, kidolgozta a császárság hadi reguláját, vagyis szabályzatrendszerét. Véleményét később is kikérték fontosabb hadi kérdésekben. Magyarországi tevékenysége során megismerte a helyi viszonyokat, és a birodalmi gyűléseken többször is felszólalt a magyar végvári rendszer megerősítése érdekében. 1583-ban hunyt el.

Schwendi Kassára történő megérkezését követően azonnal megvitatta a helyzetet a magyar főurakkal és arra jutott, hogy a helyzet kulcsa Tokajban van, mert a királyi Magyarországot és az Erdély fennhatósága alá tartozó területeket a Tisza választja el egymástól, melyen az egyik legfontosabb, várral védett átkelő a tokaji.

Azon kívül Tokaj ura az a Némethi Ferenc volt, aki immár 10 éve folyamatos fejfájást okozott a felső-magyarországi uraknak és a Habsburg uralkodóknak.

A császári haditanács előbb a kisebb várak, pl. Szerencs elfoglalását szorgalmazta, azonban Ecsedi Báthory András országbíró meggyőzte Schwendit arról, hogy Tokajt kell bevenni addig, amíg tart a hideg tél, mert később meggyűlhet vele a bajuk. Báthory javasolta azt is, hogy a vár ostroma előtt foglalják el a gyengén védett és csak kisebb falakkal határolt várost, hogy a nagy hidegben a katonák ellátásáról és meleg szállásáról gondoskodni tudjanak.

Késlekedésre valóban nem volt idő, mivel a tokaji várat Némethi annyira megerősítette, hogy annak ostroma csak télen volt lehetséges.

Az öregtorony köré épített igencsak masszív, négyzet alaprajzú, sarkain körbástyákkal és a keleti oldalon egy falazatból kiugró ágyútoronnyal ellátott középkori várat Némethi az 1565 előtti években egy jóval nagyobb méretű, vélhetően zömében kőből épített, kisebb méretű bástyákkal teletűzdelt külső várral erősítette meg.

Ugyan a vár nem volt abban a korban sem különösebben modern, erejét az adta, hogy a külső várat a Tisza és a Bodrog folyta körbe, a belső építményeket pedig egy vízzel teli várárok védelmezte. Vagyis az ellenségnek a falakon kívül 2 vízi akadályt is le kellett küzdeni a sikerhez.

Nem véletlen, hogy a sikeres ostromok télen, a fagyos időszakban zajlottak.

1562-ben Tokajban járt Mágochy Gáspár Eger várkapitánya, aki azt írta a várról: Némethi „annyira meg erőssítette az Tokaj várát és takartatta, (készletekkel feltöltötte) hogy még Tokaj soha olyan erős nem volt, mint az idejében.”

Az ostromról készült német nyelvű jelentésben így jellemzik a várat: „Ugyan fejedelmi rezidencia ez a Tokaj, és bizony felette erős végház. Ha német módra építenék, bevehetetlen lenne. Oly kedvesen fekszik a ligetek között a vízparton, egyik oldalán a heggyel és erdővel, hogy ehhez fogható elidőzni való helyet még nem is láttam.”

A tüzérség január 31-én indult el Kassáról, majd február 2-án Göncön egyesült a fősereggel. Február 3-án a Tokajjal szomszédos Bodrogkeresztúr előtt ütöttek tábort.

Az első összetűzés

Másnap, vagyis február 4-én Schwendi felderítésre indult lovasaival, mivel szerette volna élőben is látni a várat. A tokaji várkapitány azonban tanult korábbi hibáiból és már idejekorán értesült az ellene indított támadásról, az ellenséges hadak mozgásáról.

Kisebb lovascsapattal átkelt a Bodrogon és megugrasztotta Schwendit, valamint  annak felderítő katonáit, mintegy huszárosan beköszönve nekik.

Újabb császári csapatok érkezésével Némethi már további rajtaütést nem kockáztatott, inkább veszteség nélkül visszavonult a várba. Ezzel a rajtaütéssel már nem csak a lélektani előny volt Némethinél, hiszen  Schwendinek levágták néhány katonáját is.

Felvonulás a vár ellen

1565. február 4-én a támadó csapatok egy rohammal könnyedén bevették Tokaj városának vesszőből font, földdel megtöltött, kisebb árokkal védett városfalait, így a sereget a település lakóházaiban tudták elszállásolni.

A korabeli krónikások egy része arról tudósít, hogy Schwendi Tokaj alá érkezve azonnal rohamot vezetett a vár ellen. Valószínűbb inkább, hogy ez a roham a hitvány kis fallal övezett város elleni támadás volt, hiszen egy tüzérségi előkészítés nélküli rohammal feláldozta volna a katonái jelentős részét eredmény nélkül. És tudjuk azt, hogy Schwendi kiváló, tapasztalt hadvezér volt.

A szemben álló felek

A várból Némethi Ferenc és kb. 1600 katonája nézett farkasszemet az ellenük felvonult hadakkal, amelyek összesen kb. 8600 főt számláltak.

A sereg így állt össze: Schwendi – 7000 német zsoldos és Bécsből 12 ágyú; Perényi Péter 400 lovas és 800 gyalogos, valamint 4 hatalmas rézágyú; Báthory Miklós Ecsedről 200 lovast és 2 ágyút küldött; Kassáról 2 ágyú és 3 csatakígyó (hosszú csövű ágyú) jött; + Balassa Menyhért, Zay Ferenc és Alaghy János kisebb csapatai.

A tokaji vár történetét megíró Soós Elemér szerint a Tokaj ellen felvonult hadak összesen 32 kisabb-nagyobb löveggel rendelkeztek.

Ágyúnak valószínűleg a várbeliek sem voltak hiányában, mivel az előző év őszén lezajlott felső-magyarországi hadjárata után János Zsigmond hazafelé tartva a rossz utak miatt ágyúit Tokajban hagyta. Könnyen lehet, hogy ezek még a várban voltak, de ezen kívül is erős tüzérsége lehetett Némethinek. 

Összességében elmondható, hogy az 1565. évi ostrom a tokaji vár addigi történetének legnagyobb kihívása volt mind a részt vevő katonák, mind a haditechnikai eszközök számát tekintve.

Az ostrom

A körülmények a támadóknak kedveztek, mivel a hosszan tartó hideg időjárás miatt a folyók teljesen befagytak. A jég olyan vastag volt, hogy az nem csak a katonákat, de a lovakat és az ágyúkat is megbírta.

Swendi és Báthori nem késlekedtek és teljesen körülzárták a várat. Balassa Menyhértet a magyar csapatok egy részével és két nagyobb ágyúval, valamint kisebb lövőszerszámokkal átküldték a Tisza jegén és kelet felől lőtte a várat. Érdekesség, hogy Némethi Felesége, Balassa Zsófia a várat ostromló Balassa Menyhért unokahúga volt, azonban az ostrom idején nagy valószínőséggel Debrecenben tartózkodott) Négy ágyút állítottak fel a város szélén a Bodrog partjára, kettőt pedig a Bodrogzug felől. Három csatakígyót felvittek a vártól 400 méterre lévő domb tetejére és onnan lőtték velük a vár belsejét.

Az ágyúknak az ostrom elején azonnal sáncokat ástak, hogy azzal védjék a vár tüzérségétől. Ez folyamatos munkát jelentett, mert a sáncokat a harc előrehaladtával egyre közelebb ásták, hogy az ágyúkat is közelebb tudják vinni. A várbeliek sem ültek tétlen. Az ostromról szóló beszámoló szerint „Némethy, s az belől valók mennél nagyobb erővel lehetne, magokat oltalmazzák vala, s az németeket álgyúkkal s puskagolyóbisokkal, s egyéb lövöldöző nyilakkal s mesterséges tüzes szerszámokkal hátraűzni igyekeznek.”

Február 4 és 8 között szakadatlan dörögtek az ágyúk, valamint az ostromlók mindent elkövettek a falak lerontása érdekében. 

Február 8-án aztán ledőlt egy falszakasz a Bodrog partjánál, de az időjárás és a nagy havazás nem tette lehetővé az azonnali rohamot.

A védők leleményessége

Némethi 9-re virradó éjszaka ismét bizonyította leleményességét és a leomlott falszakaszok előtt az embereivel nesztelenül hatalmas lékeket vágatott a Bodrog jegére, amelyeknek reggelre éppen csak a teteje fagyott be.

A német nyelvű jelentés alapján 9-én a kora reggeli órákban Schwendi még nem érkezett terepszemlét tartani, amikor az ostromló katonák parancs nélkül megrohanták a tüzérség által kellőképpen „meglődözött” bástyát és a leomlott falszakaszt, mivel ott nagyon kevés katonát véltek felfedezni a falakon.

A támadók megmászták a leomlott falakat, felkapaszkodtak az elővédre és ott derekasan küzdöttek. Ezt látva egyre többen csatlakoztak a rohamhoz, azonban a sok embert nem bírta el az éjszaka "előkészített" jég, és beszakadt. A fagyos víz megtizedelte az ostromlókat.

A falakig eljutók is kelepcébe kerültek, mivel sem visszamenni nem tudtak a lékek miatt, sem erősítés nem jöhetett hozzájuk. Ezen a napon az ostromló sereg saját bevallása szerint 40, más beszámolók alapján 600 embert veszített. A várbeliek vesztesége ennek biztosan a töredéke volt.

A csel eredményes alkalmazásához nem csak a lékek kivágására volt szükség. Ha a támadás kezdete elhúzódott volna, akkor a támadó sereg vezérei, de valószínűleg a katonák is észrevették volna a lékeket. Ezért olyan körülményeket kellett teremteni, hogy a támadók mérlegelés és különösebb előkészület nélkül, azonnal támadjanak.

A mézesmadzag az volt, hogy az erősen megrongálódott falakról eltűntették a katonákat is, vagyis inkább elbújtatták őket. A hajnali derengésben a németek úgy érezhették, hogy itt a vissza nem térő alkalom: falak leomolva, védők sehol, ők pedig olyan közel vannak a várhoz, hogy ha villámgyorsan, parancs nélkül cselekszenek, akkor azonnal eldőlhet a küzdelem.

A kínálkozó lehetőség elvakította őket és nem látták meg a mögötte lévő kelepcét.

Egyre erősödő harcok és időhúzás

Az első rohamot követően Némethi tárgyalásokkal próbálta meg húzni az időt egyrészt a falak javítása miatt, másrészt pedig azért, mert bízott János Zsigmond, vagy a törökök felmentő seregében.

9-én este a várbeliek közül hárman kiszöktek az ellenséghez és ők mondták el, hogy elég sokan elestek a vár lövetése és az ostrom során, többek között a huszárok és a hajdúk parancsnokai is.

Az ostromló sereg 9-én olyan közel ásta a sáncait a várfalakhoz, hogy kövekkel tudták volna dobálni a várat és úgy tudtak beszélni a várbeliekkel, hogy nem kellett kiabálni.

10-én a hajnali órákban aztán Schwendi csapatai általános támadást intéztek a falak ellen, melyben Mairhausen kapitány súlyosan megsebesült.

Az első roham után a várbeliek tárgyalást kezdeményeztek, amely azonban valószínűleg ismét csak az időhúzást szolgálta. A megbeszélések között Schwendi nyomás alatt tartotta a védőket, mivel végig hadrendben maradtak katonái. A tárgyalások közepette a várból egy ágyúgolyó csapódott az ostromló katonák közé, mire megindult az általános roham.

Az öldöklő küzdelemben estére Schwendiék elfoglalták a teljes külső várat, Némethi pedig megmaradt embereivel a belső várba szorult vissza. A visszavonulás közben nem tudták magukkal vinni a külső vár ágyúit, melyek így az ellenség kezébe kerültek, aki azonnal lőni kezdte velük a belső vár falait közvetlen közelről.

A belső vár ostroma

Az éjszaka a támadók részéről sáncásással telt a vár udvarán, melyre inkább megszokásból volt szükség, hiszen a belső vár ágyúit a lőrések holtterei és azok korábbi lövetése és sérülései miatt nem tudták alkalmazni a külső vár udvara ellen.

A védőknek azzal sem volt szerencséje, hogy a belső vár vizesárka is talpig be volt fagyva.

A harc innentől teljesen a támadó félnek kedvezett. Az ostromlók 11-én az udvaron éjszaka ásott sáncokból, a vár saját ágyúival közvetlen közelről lőtték a falakat, leginkább a délnyugati sarokbástyát, mely annyira megrongálódott, hogy azt soha többé nem is építették fel. Mivel a védők ágyúval nem tudták viszonozni a tüzet, ezért úgy álltak ellen, ahogy tudtak. Kövekkel és egyéb kénes, szurkos égő kévékkel dobálták az ostromlókat. 

A belső vár ostroma közben érte halálos sérülés a vár kapitányát, Némethi Ferencet, aki a védelmet az első sorból, a falak tetején irányította. A leírások alapján közvetlenül mellette, a falba csapódott egy ágyúgolyó. A falból kirepülő kövek közül az egyik úgy fejen találta, hogy azonnal szörnyethalt.

A támadó sereg nem szerzett azonnal tudomást Némethi elestéről, a védők pedig vezérüket egy boltozat alá helyezve gondolkodási időt és fegyverszünetet kértek az ellenségtől. Ekkorra az 1500 várvédőből már csak 400-an voltak életben, akik közül 350 sebesült volt.

A várbéliek vezérük elestével, a helyzetet elemezve belátták, hogy a további ellenállás értelmetlen, ezért szabad elvonulást kértek, és kaptak Schwenditől. A szabad elvonulás azt jelentette, hogy február 12-én egy szál kardot vihetett mindenki magával, minden egyéb felszerelést, értéket a várban kellett hagyni.

Bárány János hadnagyot, az életben maradt rangidős tisztet felszólították, hogy intézkedjen arról, Szerencs is adja meg magát. Amíg ez meg nem történik, a várban kellett maradnia. A nemeseknek felajánlották, hogy ha átállnak Miksa oldalára, megtarthatják vagyonukat, beosztásukat.

Az ostromlók hihetetlenül nagy zsákmányra tettek szert a várban. Egyes beszámolók szerint a pincékben 4000 akó, legjobb minőségű bort találtak, valamint rengeteg pénzt.

A vár bevételéről tudósító német nyelvű jelentés így összegez: „Isten megadta nekünk a győzelmet efölött a fontos vár fölött, amihez fogható erősséget, nagyságát, hatalmas fejedelmi jövedelmeit nézve alkalmasint aligha találni. Ezen felül e vidéken a legszebb rezidencia.”

A várból kivonuló katonák Némethi Ferencet annak távolabbi birtokán, a mai Románia területén található Szentjobb városában temették el. A tokaji vár pedig bevételét követően 40 évre Habsburg uralom alá került.

Némethi Ferenc emlékét Tokajban két szobor és egy utca őrzi, de róla nevezték el a városi könyvtárat is. 

Lazarus Schwendi pedig további tapasztalatokat szerzett a korra nem annyira jellemző téli hadviselés terén, melyet kicsit később Szádvár ostrománál kamatoztatott.  

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!

Némethi Ferenc tokaji várkapitányról itt olvashatsz.

A tokaji vár elpusztításáról itt olvashatsz.

Forrás:

Németh Csaba: Némethi Ferenc, Tokaj kapitánya (Sárospataki Füzetek 2005)

Tokaj Várostörténeti tanulmányok II.: Détshy Mihály: Tokaj várának története

Soós Elemér: A tokaji vár története

Wikipedia

A borítóképen Tokaj várának 1565-ös ostroma látható egykori metszeten. A magyarországi harcokat igen nagy figyelem övezte a birodalom lakossága részéről, így Tokaj ostromáról is számos leírás született, de a mellé készített illusztrációnak a valósághoz szinte semmi köze. Az ábra készítője valószínűleg látott egy régi, hiteles ábrázolást a várról, mivel az öregtorony hasonló volt, viszont teljesen hiányzik a belső vár. Nem így nézett ki a külső vár, nem így helyezkedik el a város és a környezet sem stimmel. 

Némethi Ferenc tokaji várkapitány nevét alig ismeri valaki, pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy a zseniális katona korának fenegyereke volt, aki a XVI. század közepén számtalan álmatlan éjszakát okozott ellenfeleinek. 

Némethinek azonban nem csak katonai pályája említésre méltó. Mélyen vallásos ember lévén a lutheri irányzatot követve számos zsoltárt írt, amelyek a mai napig szerepelnek a reformátusok imakönyveiben. Balassit megelőzve ő volt az első magyar főúr, aki verseket, zsoltárokat szerzett. Anyagilag támogatta a vizsolyi biblia és más, magyar nyelvű könyvek nyomtatott megjelenését, vagyis bőkezű mecénásként emlékezhetünk rá. 

Élete

Némethi családja Zemplén vármegyében, azon belül a Bodrogközben található Zétényt, illetve a környező kisebb falvak egyes részeit birtokolta. A későbbi várkapitány pontos születési dátumát nem ismerik, de valamikor az 1510-es évek elején születhetett.

1548-ban iktatták be a zétényi uradalomba, ezt követően pár évig valószínűleg a birtok ügyeit intézte. Feleségül vette Balassa Zsófiát, aki annak a Balassa Menyhértnek volt az unkokahúga, akivel később ádáz harcokat vívott. A házasságból gyermek nem született.

Némethi valamikor az 1550-es évek elején kerülhetett a tokaji várba, ahol Serédy Benedek mellett szolgált.

Hogyan lett Némethi Tokajban várkapitány?

Az 1550-es években Tokajt Serédy Benedek birtokolta, aki 1555 elején meghalt, miközben a felesége, Dobó Zsófia állapotos volt, János nevű fia pedig még gyermek.

A várra azonnal szemet vetett Serédy György, akinek viszont Dobóék nem kértek a gyámságából. Mivel Dobó Zsófia apja beteg volt, és erdélyi elfoglaltsága miatt a nagybácsi, az egri hős Dobó István sem tudott az özvegy segítségére sietni, a tokaji vár egyik tehetséges tisztjét, Némethi Ferencet bízták meg a vár és a család védelmével.

Némethi valószínűleg így lett 1555 év elején várkapitány Tokajban. Amikor 1555 őszén Serédy György a Dobó család helyi riválisával, Perényi Gáborral szövetkezve megtámadta a tokaji várat, azt Némethi sikeresen megvédte.

Ezt követően a szerencse is pártfogásába vette hősünket. A következő évben, 1556-ban ugyanis lengyelországi száműzetéséből visszatért Szapolyai János Zsigmond, Szapolyai János fia, és ismét magához ragadta a hatalmat Erdélyben. A harcokban a Habsburg párti vajdát, Dobó Istvánt elfogták és bebörtönözték, Serédy György pedig meghalt.

A sors kegyéből minden olyan katonai erővel, vagy nagyobb befolyással rendelkező főúr eltűnt a színről, aki Tokajt magának követelhette volna. Némethi azonnal feltalálta magát és a támasz nélkül maradt Dobó Zsófiát, valamint gyermekeit félreállítva kisajátította Tokajt. 

A vár ezidőtájt stratégiailag fontos helyen feküdt és az átkelő forgalma, valamint az itt szállított áruk vámja révén ugyancsak tekintélyes jövedelemmel rendelkező birtok volt. Ezzel Némethi megkezdte területeinek gyarapítását.

Erdély oldalán

Mielőtt a nem éppen jogszerű és erkölcsileg is kifogásolható "várszerzése" miatt a Habsburg uralkodó, I.Ferdinánd számon kérhette volna, valamikor 1557 környékén szolgálatait felajánlotta a számára valószínűleg egyébként is szimpatikusabb János Zsigmondnak, aki azt nagy örömmel fogadta, hiszen így Tokaj és Némethi birtokai harc nélkül kerültek Erdélyhez.

Abban az időszakban Tokaj és környéke ütközőzóna volt Erdély és I. Ferdinánd Magyarországa között. Általánossá vált a környék nagyurai között, hogy a túlélés reményében és saját érdekeiknek megfelelően hol ide, hol oda pártoltak. Némethi azonban 1557-es átállását követően haláláig Izabella királyné és János Zsigmond oldalán harcolt.

János Zsigmond révén Tokaj hihetetlenül megerősödött, hiszen 500 gyalogos és 1000 lovas katona költségeit fizette. Így Némethinek átlagosan 2000 katona állt a rendelkezésére, ami regionális szinten nagyon komoly haderőt képviselt abban az időben.

A vár erősítése

Némethi tudta, hogy előbb-utóbb meg kell védenie szerzeményét, ezért óriási építkezésekbe kezdett Tokajban. A Tisza és a Bodrog összefolyásánál épült erődítmény addig egy kőből épült, négyzet alaprajzú, sarkain körbástyákkal megerősített vár volt, melynek közepén állt a kör alaprajzú öregtorony, illetve a palotaszárnyak.

Serédy idejében építették meg kelet felé a vasaló alakot formáló, ötszög alakú védművet, melyet most Vasaló bástyaként ismerünk.

Némethi a kisméretű, de erős kővárat egy kőből épített, jelentősen nagyobb alapterületű külső várral növelte, melynek falait kisméterű ó-olaszbástyákkal és ágyúrondellákkal erősített meg. A vár ekkori kinézetéről két ábrázolás maradt fenn, melyek feltűnően hasonlítanak egymásra. Az egyik a vár ostromáról szóló, Zsámboki János kiadványát szemléltető ábra, a másik pedig a stockholmi királyi levéltárban fennmaradt alaprajzi ábrázolás.

Az első komoly támadás Tokaj ellen

1557-ben Telekessy Imre volt a Felső-Magyarországi hadak főparancsnoka, aki Dersffy István kassai kapitánnyal támadást intézett az erdélyi területek ellen. Dersffy 1557 őszén titokban érkezett csapataival Tokaj alá, ahol csendesen, az éjszaka leple alatt ütött rajta a városon és a váron.

A meglepetésszerű támadás során levágták és megfutamították a külső vár őrségét, akik közül többen is a folyókba vesztek. A támadók már majdnem bejutottak a belső várba, amikor felriadtak Némethi emberei.

A kapu környékén ádáz csata bontakozott ki, melyben Némethy az első sorban harcolt. A küzdelem csaknem végzetes lett a kapitány számára is, hiszen Dersffy egyik embere, Fekete Bertalan csúnyán megvágta a homlokán. Némethi súlyosan megsebesült, fejéből dőlt a vér, végül azonban nagy nehézségek árán sikerült visszavonulni és a várkaput becsukni, így az ellenség nem jutott a belső várba.

Dersffy nem volt felkészülve egy ostromra, ezért megelégedett azzal, hogy minden értéket, amit a városban és a külső várban talált, magával vitt és igen gazdag zsákmánnyal távozott.

Némethi számára a támadás igen tanulságos volt. Majdnem az életébe került, hogy nem figyelte eléggé az ellenséges csapatok mozgását és egy jókora sereg úgy tudott rajtaütni központi birtokán, hogy nem vette észre közeledését.

Tanulva a hibáiból a birtokain komoly erősítésekbe, építkezésekbe kezdett, ezzel mintegy védőgyűrűt vonva Tokaj köré. A családi birtokán lévő Zétény és Nagykövesd várát megerősítette, majd a birtokaihoz csatolt Szerencsen 1557-ben várat épített, mely azóta is áll. A szerencsi várat 100 lovas és 100 gyalogos katonával töltötte fel, valamint 2 tarackot is elhelyezett benne.

Ugyancsak elfoglalta Szentjobbot, mely egészen komoly erődítmény volt ebben az időben. Haditettei miatt János Zsigmondtól megkapta Pocsaj várát, valamint Dobó István Bihar és Szolnok megyei birtokait is. Szabolcsban zálogba vétellel gyarapodott.

Első számú közellenség az udvarban

Nagyon rövid idő alatt, 1558 év elejére Némethi annyira megerősödött, hogy katonái Kassáig fosztogatták a királyi Magyarországot. Felégették és kirabolták a Habsburg párti főurak birtokait.

Nem csoda, hogy hamarosan első számú közellenség lett belőle az uralkodó és hadvezérei szemében, hiszen korabeli gerillaháborúja nagyon sok veszteséget okozott. Ezzel ellentétben Izabella királyné és Szapolyai János Zsigmond részéről egyre nagyobb tisztelet övezte a tokaji kapitányt.

Összehangolt támadás Némethi ellen

1558-ban Dersffy helyett Pethő János lett a kassai kapitány, aki Telekessy Imrével összehangolt támadásba kezdett Némethi ellen, melynek az lehetett az elsődleges célja, hogy Tokajt elvágják Némethi többi, szétszórtan elterülő birtokaitól, ezzel megakadályozva az ellátást, valamint megszüntessék a védőgyűrűt Tokaj körül.

Telekessy hadaival 1558. július 23-án felvonult Némethi ősi fészke, a kisméretű, jelentéktelen várral rendelkező Zétény ellen és lövetni kezdte a vár falait, amely nem állhatott ellen sokáig. Két nap múlva, 25-én a vár csekély őrsége jelezte, hogy megadják magukat, azonban ennek ellenére bosszúból levágták az összes katonát.

Telekessy 1558. szeptember hónapban saját hadaival a Zétényi sikert követően már a közeli Nagykövesd vára alatt állt, mely szintén csak egy kis földesúri erődítmény volt. A várat egyhetes ostromot követően foglalták el és rombolták le.

Innen Szerencs ellen vonultak volna tovább a hadak, amit egy nem várt, számukra örömteli esemény zavart meg. Hosszú nélkülözést követően egy évre visszamenőleg megkapták a katonák Ferdinándtól a zsoldjukat, melyet kiadósan és hosszasan meg kellett ünnepelni. Ezalatt azonban sikerült befejezni a szerencsi vár megépítését.

A szerencsi győzelem

Pethő János kassai főkapitány Bebek Györgyöt az ügynek megnyerve 1558 őszén német és magyar seregeikkel váratlanul ostrom alá fogták a szerencsi várat. A vár bevételén túl a fosztogatásé lett volna a főszerep, hogy a szüretből eredő bevétel ne Némethit gazdagítsa.

A várost feldúlva természetesen nagyobb mennyiségű borra tettek szert, amelyet az este során be is nyakaltak, így az őrszemek állítására kisebb gondot fordítottak.

Némethi Ferenc azonban a közeli Tokajban értesült a támadásról, illetve meghallották az ágyúk dörgését is. Némethi az éjszaka során 700 lovassal és 300 lóra ültetett gyalogossal útnak indult Szerencsre, ahova hajnalban érkezett meg. Azonnal megtámadta és véres küzdelemben szétverte a várat ostromló, éppen másnaposan ébredező sereget.

A csatában Bebek a homlokán, Pethő pedig – menekülés közben – a hátán sérült meg. A támadó tokaji csapatoknak Pethőt rövid időre sikerült is elfogni, da a Sáros megyei segédcsapatok bátorságának és közbelépésének köszönhetően megúszta a fogságot.

Némethi Szerencs alatt fényes győzelmet aratott a császári csapatokon, melyeknek az ágyúit is megszerezte. 

Ezt követően sokáig nem indítottak a császáriak újabb támadást Tokaj ellen.

A hadadi vereség

1561-ben Balassa Menyhért, Szabolcs vármegye leghatalmasabb ura - akinek unokahúga Némethi felesége volt – átállt Ferdinánd oldalára, ezért János Zsigmond háborút indított ellene, ahol egyértelműen számított Némethi segítségére.

A fejedelem elhatározta Hadad várának elfoglalását, ezért oda küldte az erdélyi seregeket, amelynek egyik fővezére Némethi Ferenc lett, a másik pedig Báthori István váradi kapitány, a későbbi fejedelem és lengyel király.

Némethi a tüzérségével megtámadta a várat, ami nem tudott ellenállni neki. Ezt hallván Balassa és Zay Ferenc összeszedtek 4000 válogatott katonát és azonnal a vár megsegítésére siettek.

Az erdélyi sereg ennek a duplája lehetett és Hadad várának tövében egy elsáncolt területen állomásozott, amikor odaértek Balassáék. Annak ellenére, hogy János Zsigmond azt az utasítást adta vezéreinek, odázzák el a harcot, az ellenség megjelenésekor Némethi azonnal kivezette saját csapatait a védett sáncok mögül és nyílt ütközetet kezdeményezett.

Ezt látva Balassa lovassága felismerve a kedvező lehetőséget, nekirontott az erdélyi csapatoknak, melynek során a román és szász gyalogosok megfutottak. A gyalogosok megingása miatt Némethi lovassága is elmenekült, közöttük Némethivel, aki a birtokában lévő Szentjobb várába húzódott vissza.

Bár a súlyos vereséget később mindenki Némethi Ferenc nyakába varrta, valószínűleg helytálló Német Csaba elmélete arról, hogy a két vezér egyformán felelős a kudarcért. Némethi ugyanis azonnal harcot akart kezdeményezni, szemben Báthorival, aki a kapott utasításnak megfelelően időt akart nyerni. Ezen összevesztek és Némethi a saját csapatait kivezette a sáncok mögül felsorakozva az ütközethez.

Ott anonban nem tudta a megfelelő hadrendet felvenni, mert Báthori késlekedett kivonulni. Ezt a bizonytalankodást vette észre Balassa és Zay, akik a fele akkora, de jól képzett sereggel azonnal elsöprő rohamot intéztek a sorait rendezgető erdélyi seregek ellen. Kortársai is megjegyzik Némethiről, hogy bátorsága és merészsége megkérdőjelezhetetlen volt, azonban legnagyobb hibájaként forrófejűségét emlegetik fel. Valószínűleg bizonyítani akarta János Zsigmondnak, hogy nem csak várak védelmében, azok megvívásában és rajtaütésekben jó, hanem nagyobb seregeket is megfelelően tud vezetni. Ezért aztán dicsőséglistájára be akart húzni egy nagyobb hadak közötti nyílt csatát. 

Elszigetelve

A vereséget követően Ferdinánd és János Zsigmond fegyverszünetet kötöttek, melyet Némethi nem érzett magáénak és a rá korábban is jellemző csipkedéssel folyamatosan űzte, zaklatta ellenségeit.

A legnagyobb problémát azonban az jelentette, hogy a tokaji uradalom Balassa és Zay átállását követően elszakadt Erdélytől, és szigetként létezett a Habsburgok vezette Magyar Királyságban.

Némethit a császár megbízásából megkörnyékezték, megpróbálták átállásra bírni, de ő ezekre a próbálkozásokra nemet mondott. Elszigetelődésének hatására Némethi minden eddiginél nagyobb építkezésekbe fogott és várat kezdett építeni pl. a Tokajjal szemközti Rakamazon.

1554 őszén Báthori István visszafoglalta Balassától Szatmárt, és Nagybányát. János Zsigmond ezen fellelkesülve 10 000 fős seregével nagyobb támadást intézett a Magyar Királyság ellen, melynek során csaknem Kassáig törtek előre az erdélyi seregek, visszatolva a határokat messze Tokaj mögé. Némethi így rövid időre fellélegezhetett. Az őszi kedvezőtlen időjárás miatt azonban János Zsigmond Kassa alól visszafordult, majd Tokajnál átkelve a Tiszán hazavonult.

1564-ben meghalt I. Ferdinánd, trónját I. Miksa foglalta el, aki rájött arra, hogy magyarországi csapataival nem fog eredményt elérni János Zsigmond ellen. Felismerése miatt 1564-ben megbízta a német területeken rendkívül sikeres, német származású hadvezért, Lazarus Schwendit az észak-magyarországi hadak vezetésével.

A feladat adott volt, a mellé adott 7000 német zsoldos segítségével szerezze vissza a magyar királyság részére a tiszántúli területeket. Schwendi első útja 1565-ben a megoldás kulcsát képező Tokajba vezetett……….

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!

Forrás:

Németh Csaba: Némethi Ferenc, Tokaj kapitánya (Sárospataki Füzetek 2005)

Tokaj Várostörténeti tanulmányok II.: Détshy Mihály: Tokaj várának története

Soós Elemér: A tokaji vár története

Wikipedia

Tokaji azon kevés váraink egyike, mely nem a Habsburgok magyarországi várromboló tevékenységének esett áldozatul, hanem II. Rákóczi Ferenc utasítására tették a földdel egyenlővé, miután 315 éve, 1704. január 9-én több hónapos ostromot követően elfoglalta.

A vár teljes megsemmisítése sajnos tökéletesen  sikerült,  napjaink-ban már csak néhány méternyi omladozó falszakasz emlékeztet rá a Bodrog partján.

A kezdetek....

A vár középkori magját képező öregtornyot 1388-ban kezdték el építeni, melyet a XV. század első felében a kor szokásainak megfelelően négyzet alakú kerítőfallal és vizesárokkal vettek körül. A falak sarkain körbástyákat építettek, valamint a keleti irányba nyíló kapu elé újabb falakat és két kis kaputornyot emeltek.

Mátyás idejében, majd azt követően is jelentősen megerősítették Tokajt. Ekkor a főbejárat átkerül a nyugati oldalra és az udvarban kötőfallal nehezítették meg egy esetleges betörés során a torony elfoglalását. Ekkor épült meg a keleti oldalon az az ötszögletes, a falazatból messzire kinyúló védmű, amely teljesen egyedivé tette a várat. A „Vasaló bástya” innentől pusztulásáig meghatározta a vár látképét.

Egy trónviszály kellős közepén

A mohácsi csatavesztést követő 150 évben Tokaj hadászatilag az egyik legjelentősebb erődítménnyé vált az országban.

1526. októberében a köznemesség itt jelölte királlyá Szapolyai Jánost, aki ezt követően 1527 és 1535 között 3 alkalommal ütközött meg I. Ferdinánd hadaival Tokajnál.

Szapolyai János, János Zsigmond, Izabella királyné és Bethlen Gábor többször is őrizték falai között a Szent Koronát. 

1556-ban Némethi Ferenc lett a kapitány, aki a vár történetének legjelentősebb parancsnoka volt. Némethi kinevezését követően a Habsburgok oldaláról átállt János Zsigmond pártjára és azonnal komoly építkezésekbe kezdett.

A Serédi Gábor által megindított erősítéseket folytatva a vár területét jelentősen kibővítette egy kőből készült külső várral, amelynek falait kisméretű ó-olaszbástyákkal és ágyúrondellákkal erősítette meg. A vár végül az 1565-ös nagy ostrom során került vissza Habsburg kézbe. A küzdelem során maga Némethi is elesett.

Az ország kapuja

Az ostromot követően a várat sietve kijavították, hiszen már a következő évben megkísérelte János Zsigmond visszafoglalni, eredménytelenül. Bocskai István 1604 és 1606 között csaknem két évig ostromolta Tokajt, melyet erővel nem, csak a védők kiéheztetésével sikerült végül bevenni. 

Eger eleste után Tokaj lett a kulcsa Észak-Magyarországnak akár a török hódoltság, akár Erdély irányából. Ebből adódóan a várat többször felmérték, javították, a nagyobb seregek befogadása érdekében Rakamaznál földsáncokat emeltek. 

A folyamatos harcokban, és a folyók áradásai nyomán leromlott várat az 1600-as években átépítették. Ennek során a külső kőfal megmaradt részeinek felhasználásával egy kőalapon nyugvó, gerendákból ácsolt, földdel töltött palánkvárat hoztak létre a külső vár nyomvonalán, mely jobban ellenállt az egyre fejlődő tüzérségnek.

A vár pusztulása

Az 1703 nyarán kirobbanó szabadságharc elején II. Rákóczi Ferenc gyors sikereket ért el, melynek során a Tiszántúl nagyobb részét el-foglalta, és 1703 augusztus elején már csak a jelentősen megerősített Szatmárban volt ellenség.

A várral azonban nem bírt a tapasztalatlan, rosszul felfegyverzett és sokszor fegyelmezetlen kuruc sereg. Mivel Szatmár ostroma nem haladt, Bercsényi szeptemberben seregével Tokaj alá vonult.

A kurucok érkezésének hírére a városban tartózkodó Montecuccoli lovasezredével együtt Kassára vonult vissza, a várban csak kb. 4-500 fős helyőrséget hagyott hátra.

Bercsényi nem rendelkezett megfelelő erővel a vár bevételéhez, de az onnan kiszökő katonák és a helyiek lelkesedése magával ragadták. Erősítésre nem várva belekezdett az ostromba, noha 3 kis űrméretű ágyún, és az azokhoz való 2 mázsa lőporon kívül semmilyen ostromfelszerelése nem volt. Az irányítása alatt álló sereg ahhoz sem volt elég, hogy a várat körülzárják.

Közben a szatmári vár ellen vezetett újabb sikertelen támadást követően, október 8-án Bercsényi biztatására Rákóczi 2000 lovassal és 2000 gyalogossal Tokaj felé indult, Szatmár elfoglalását pedig Sennyey Istvánra bízta.

A fejedelem október 14-én Tiszalúcnál kelt át a Tiszán, hogy aztán néhány nap múlva csatlakozzon a Tokaj alatt táborozó Bercsényihez.

A tokaji erődítmény ekkor egy külső és egy belső várból állt. A belső rész kőből épült, de az öregtorony már nem létezett ebben az időben. Nem volt meg a belső vár négy kerek bástyája közül a délnyugati sem, melyet az 1565-ös nagy ostromot követően nem állítottak helyre. Állt viszont keleti irányban a különleges kialakítású Vasaló bástya.

A külső képet ekkor már inkább gerendákkal megerősített földsáncok jellemezték, melyben megtalálhatóak voltak a Némethi  Ferenc által épített kőfalak maradványai is.

A vár legnagyobb erősségét a folyók jelentették, amelyek szinte kizárták a rajtuk keresztül történő támadást. Mivel ezek természetes vizek, lehetetlen volt lecsapolásuk, vagy az elterelésük. Az 1565-ös ostrom azért lehetett sikeres, mert télen zajlott, amikor a folyók befagytak.

Tokaj vára a Bodrogzug felől volt gyengébb, ugyanis onnan csak egy mesterséges árok, a Kis-Bodrog védte. Valamelyest támadható volt még a Bodrog irányából is, mely a Tiszától jelentősen keskenyebb folyó.

Mivel II. Rákóczi Ferenc naplót vezetett és rendszeresen készített feljegyzéseket, a tokaji ostrom részleteit tőle ismerjük a leghitelesebben.

Rákóczi tisztában volt azzal, hogy tapasztalatlan seregével nem sok esélye van bevenni a kellően megerősített, mindenféle hadfelszereléssel jól ellátott várat, amelyet legalább 400 jól képzett katona védett. Saját bevallása szerint leginkább azért vonult Tokaj alá, mivel a város az addig általa elfoglalt terület közepén feküdt, és innen jobban tudta irányítani az ország más részein harcoló csapatait.

Megérkezését követően Rákóczi a hegyről megtekintette a várat, valamint a kuruc csapatok elhelyezését.

Ezt követően az „állítólagos ostromot" igen furcsának találta. Hadvezérei ugyanis alapvető hibákat követtek el a hadmozdulat megkezdése során.

Bercsényi a rendelkezésére álló 3 db. kis űrméretű tábori ágyút a hegy tetején sáncoltatta el, onnan lőtték a várat, melyben gyakorlatilag semmilyen kárt nem tudtak okozni a távolság miatt.

A vár főbejárata a város felé nyílt, az Új és a Merítő bástyák között, melyet a Bodrog innenső partján egy sánc védett. Ezeket a sáncokat még az 1660-as években építették a Bodrog és a Kis-Bodrog partjára a kapuk védelme érdekében. Rákóczi azt tapasztalta, hogy a város felőli sáncot 30 várbeli katona őrizte, akik onnan ki-kitörve zavarták és folyamatosan megugrasztották a tapasztalatlan kurucokat.

A legnagyobb hiba azonban az volt, hogy Bercsényi a rendelkezésre álló katonákat csak Tokaj városa felől állította fel.  Így aztán a várbeli katonaság a Bodrogköz felé zavartalanul járhatott ki és be, ezúton biztosítva a folyamatos élelmiszerellátást, mivel elhajtották a bodrogközi települések jószágállományát.

Rákóczi ennek megszüntetése érdekében hidakat veretett a Bodrogon és a Tiszán, majd hadainak egy részét a túlsó partokra küldve teljesen körülzárta a várat.

Az ostromgyűrű bezárásával a védők visszavonták katonáikat a sáncokról.

A kurucok tudták, hogy a vár hagyományos támadása esélytelen, ezért a fő taktikát a védők elszigetelése, kiéheztetése, vagyis a kivárás jellemezte.

Rákóczi visszaemlékezései alapján a vár a Bodrogzug felől volt a leginkább sebezhető, mivel onnan csak egy szárazárok és cölöpök védték. (Vélhetően a száraz időjárás miatt azon az éven a Kis-Bodrog kiapadt).

A terv az volt, hogy a külső vár felégetésével meggyorsítják a folyamatokat és megadásra kényszeríthetik a védőket, ugyanis a palánkvár udvarán tartották a jószágokat és az élelmiszer nagy részét.

A várat védők is tisztában voltak azzal, hogy eredményesen leginkább a Bodrogzug és a város felől támadhatók, ezért az erők jelentős részét oda koncentrálták. 

Rákóczi tudta: a sikeres ostrom előfeltétele, hogy a kis létszámú védősereget megosztva minden irányból támadást indíthassanak. Ehhez az kellett, hogy a folyók befagyjanak, mint ahogyan 1565 telén is.  1703 tele azonban enyhe volt, az év végéig sem a Tisza, sem a Bodrog nem fagyott be.

Január elején aztán megjött az áhított hideg, a fagy olyan erővel tört a településre, hogy Rákóczi elmondása szerint egyetlen nap alatt befagytak a folyók és a következő napon a jég annyira megvastagodott, hogy támadást intézhettek a vár ellen.

A szigeten tartózkodó 400 védő nyilvánvalóan csak a vár egyik oldalát tudta hatékonyan megvédeni. A terv az volt, hogy a kuruc sereg minden oldalról egyszerre támadja meg az erődöt a védők erejének megosztása céljából, azonban az ostromlók zöme a szárazföld, vagyis a Kis-Bodrog felől fejt ki nyomást.

A folyók felőli támadásnak csak színleltnek kellett lennie. Rákóczi kijelölte a tiszteket, hozzájuk csapatokat rendelt és tisztázta a feladatokat, majd megindult a vár elleni első roham. A kuruc sereg katonái bátran viselkedtek, és a támadás alkalmával sokan a tiltás ellenére felmásztak a folyók felőli oldalon a sáncokra, akiket így a várbeliek könnyűszerrel lelőttek.

Az elszenvedett veszteségek hatására a színlelt támadást végrehajtók gyorsan visszavonultak a falak alól, ezáltal rontották a valódi támadást folytató csapatok esélyeit, ugyanis az őrség oda tudta koncentrálni az erőket.

Ennek következtében az első támadás kudarcba fulladt.

Rákóczi később úgy vélekedett, hogy az egyébként bátran harcoló katonái elfoglalhatták volna a külső várat, ha a színlelt támadásban részt vevő egységek fegyelmezettebbek és tovább kitartanak.

A védők is érezhették, hogy az első roham alkalmával majdnem elbukták a várat, mert a második támadás előkészületeit látva alkudozásba kezdtek, és 1704. január 9-én szabad elvonulásért cserébe megadták magukat.

Az őrség királyhoz hű része a megegyezés értelmében elvonulhatott  Pestre, míg többen (vélhetően inkább magyarok) Rákóczihoz pártoltak. Az ostromlók a várban nagyon sok ágyút zsákmányoltak, melyeket aztán Eger ostrománál használtak fel.

A vár elfoglalását követően Rákóczi a csapatait téli szállásra vitte Miskolcra, a tokaji vár összes hadfelszerelésével együtt. Az egyik „leromlott”, 11 mázsás törzságyút Miskolc városának adományozta, melyből az eklézsia harangot öntetett.

Tokajban Gencsi Zsigmond lett a vár parancsnoka. A fejedelem aztán 1704. október 8-án kelt levelében megparancsolta Zemplén vármegyének, hogy a tokaji várat „hányják szét”. A munkálatok elvégzésével intézőjét, Patay Sámuelt bízta meg, aki Zemplén lakosságát igénybe véve a feladatot elvégezte.

1705 április 9-én azt írta Tokajból, hogy a várat lerombolta és igaz, hogy még a folyók vizét rá kellene ereszteni, de pihenés céljából a „szegénységet”, vagyis a munkásokat eleresztette.

Sajnos ez a mozzanat sem maradt el, és az 1705 tavaszán levonuló árvizet egy árok ásásával egyszerűen bevezették a várba, ahol a természet befejezte az emberek által megkezdett munkát és  tökéletesen elpusztította a maradványokat is.

A kővár lerombolt építőelemeit Patay Sámuel gróf felhasználta a Taktabájon épülő Patay kastélyhoz, valamint ezekből a kövekből épült meg szintén Taktabájon a református templom.

A vár azonban nem szűnt meg teljesen, a tokaji lakosság a megmaradt kövekből az egykori erőd helyén házakat épített magának. Volt olyan időszak, amikor száznál is többen éltek a „várban”, ahogyan a helyiek nevezték a településrészt.

Az erődítmény utolsó maradványait végérvényesen a Tisza tűntette el, amikor 1959-ben átadták a tiszalöki erőművet, amely Tokajnál 4 méterrel emelte meg a folyók vízszintjét.  

A vár feltárása a miskolci Herman Ottó Múzeum jóvoltából, Makoldi Miklós régész vezetésével 2007 óta folyik. Mivel a szigetre híd nem vezet, a rom meglátogatása nehézkes. A Tokaji Múzeum jóvoltából azonban évente két alkalommal - a június első hétvégéjén megtartott Bornapok, valamint az október első hétvégéjén megrendezett Szüreti Napok alkalmával - csónakokkal átszállítják az érdeklődőket a szigetre, ahol Makoldi Miklós régész vezetésével ismerhetik meg a vár maradványait és kaphatnak bepillantást az feltárás folyamatába.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!  

Forrás:

Soós Elemér: A tokaji vár története

Borbély Andor: Adatok Tokaj vára helytörténetéhez

Takács Tibor: A tokaji vár  (Új Honvédségi Szemle 2005)

Wikipedia