A Mecsek egyik keleti magaslatán, Komló és Szászvár között, Magyaregregy település határában található a parányi Máré-vár. A szabálytalan ötszög alakú erődítmény egy cipősdobozra, vagy még inkább egy régi faszenes vasalóra emlékeztet. Ép állapotában, legnagyobb kiterjedésének idején sem volt nagyobb, mint sok vár egyetlen bástyája.
Ennek ellenére a környező területek ellenőrzésében fontos szerepe lehetett, hiszen feltárása során számtalan III. századból való római lelet került elő, ami arra utal, hogy abban az időben ugyanitt már őrtorony állhatott. Az sem mellékes, hogy a török időkben 72 fős helyőrség állomásozott falai között, ami akkoriban igencsak jelentősnek volt mondható.
Megközelítése napjainkban
Az erődítményt kényelmes túrával vehetjük be, melynek során a séta hossza rajtunk áll. Komló felől közelítve Magyaregregy falu előtt található a Máré Vára Camping, ahol a várhoz vezető bekötőút kezdődik.
A kemping mögötti parkolótól a vár 2400 méterre van. Mi innen mentünk gyalog. Az út mindössze 34 percig tartott, pedig a fiam – akinek aznap nem volt kedve a túrázáshoz – az elképzelhető összes módszert és trükköt bevetette a kirándulás szabotálása érdekében. Ültünk az út szélén has- és lábfájás, általános végtaggyengeség, valamint heveny gyaloglásundor miatt is, mely tünetek a hegy tetejére felérve egy csapásra maguktól megszűntek, lefelé pedig mintha soha nem is léteztek volna…
A völgy mélyére vezető út azonban különösebb élményeket nem kínál, ezért célszerűbb a kocsit az országúttól 1 km-rel beljebb található Kadarka kulcsosház melletti parkolóban hagyni, ahonnan már tényleg csak gyalog lehet továbbindulni. A várig hátralévő 1400 méterből kb. 1 km-t egy nem túl meredeken emelkedő, kerékpárút szélességű aszfaltozott úton tettük meg az erdőben, majd innen egy balos visszafordító után jól követhető erdei turistaúton jutottunk fel célunkhoz.
A kis erődítménynek helyet adó hegycsúcs nem uralja a környéket, a szomszédos magaslatok szinte mind nagyobbak. A hegy tetején lévő tisztáson egy meglepően jó állapotban lévő középkori vár fogadott, mivel annak fő falait az 1960-as években felújították, illetve konzerválták. A vasaló alakot formázó vár falai jobbára teljes magasságukban állnak, így nagyszerű látványt nyújtanak.
Mivel a konzerválás csak a legkorábban épült, fő falakra korlátozódott, a későbbi építkezések nyomait csak alig, vagy egyáltalán nem látni.
Az épületet körüljárva látszik déli irányban az ötszög csúcsához épített masszív, félkör alakú bástya alapja, a keleti oldalon a falhoz ragasztott kis félkör alakú bástya maradványa, illetve az északkeleti sarkon álló őrház alapja.
A vár bejárata az északi oldalon nyílik tisztes magasságban, melyhez gerendákból ácsolt masszív falépcsőn lehet feljutni. Mivel a várfalak északi oldalára nem lehet felmenni, a lépcső tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a vártól északra fekvő hegyek irányába.
Szerencsések voltunk, hiszen a vár sokáig nem volt látogatható, viszont idén nyitva tartottak, a kiírás szerint április 15 és október 15 között.
A vár udvara szépen karbantartott, a talaja kőzúzalékos. A kapun belépve balra található a ciszterna, ahol egykor a vizet fogta fel a várnép. Mögötte, a bal oldali, keleti falsíkhoz egy emeletes téglaépületet építettek a felújítás során. Sajnos elég nyilvánvaló, hogy az épületnek nem sok köze van az eredeti várhoz.
A felújítást végző szakemberek ugyan a felhasznált anyagokkal jelezték, hogy meddig eredeti az épület, mégis idegennek hat az egész. Elvileg ebben kapott helyet annak idején egy kiállítás, illetve egyéb más helyiségek is, mint pl. a mosdó. Látogatásunk során viszont ezek zárva voltak.
A várudvar nyugati oldalán az egykori gazdasági épület alapja és falmaradványai vannak. A fal oldalában lévő gerendafészkek tanúskodnak arról, hogy annak idején ehhez a falszakaszhoz is emeletes épület volt illesztve.
A déli, hegyes sarokban nagyon magas, ácsolt lépcsősoron lehet felmászni a felújított, és a déli falak koronáján végigfutó gyilokjáróra, ahonnan csodás panoráma nyílik az udvarra és a vár környezetére is.
A várat működtető egyesület tagja a helyszínen arról tájékoztatott, hogy ha minden a tervek szerint alakul, akkor a nemzeti várprogram keretén belül ismét megújulhat Máré vára, melynek során vélhetően eltűntetik az udvarról a képbe nem illő emeletes téglaépületet, és úgy végeznek majd rekonstrukciós munkálatokat, hogy a végeredmény nem lesz tájidegen.
A vár legendája
A vár legendáját többféleképpen ismerik, de a történet alapja hasonló.
A monda főszereplője egy Máré, vagy Móré nevű lovag, aki a vár birtokosa volt és itt élt a szépséges feleségével együtt. Egy napon a vár urát háborúba hívta a király. A harcok azonban elhúzódtak, az ifjú feleség pedig a kezdeti időkben sokat bánkódott férje hosszú távolléte miatt.
Mígnem aztán a szomszédos vár empatikus ura, egy Miklós nevű lovag meg nem sajnálta a magányos szépasszonyt. A nagy sajnálkozásnak az lett az eredménye, hogy mind gyakrabban kereste fel, és persze vigasztalta meg egyre nagyobb sikerrel a fiatal nőt, aki végül a lovag önfeláldozó tevékenységének köszönhetően gyönyörű lánygyermeket szült.
A vár ura a hadakozásból hazatérve természetesen zokon vette a dolgok ilyentén alakulását, és éktelen haragjában elpusztította mindkét várat a hűtlen feleséggel és a csábítóval együtt.
A leány életben maradt, de anyja átokkal sújtotta, és azóta is a Mecsek megközelíthetetlen barlangjában raboskodik. A barlangból csak minden 77. év pünkösd hajnalán jöhet ki egy rövid fésülködésre a vár alatt csordogáló patak partjára, megadva a halvány esélyt az átok feloldására.
Az átkot csak az a vadász törheti meg, aki e 77 évente megnyíló szűk időkapuban arra jár, és sorban megcsókol egy medvét, egy kígyót és egy varangyos békát.
A monda alapja az lehetett, hogy a vár ura, Várady István valóban hadba vonult a király kérésére, és 1526-ban Mohácsnál életét vesztette. Halálhírét hallva a testvére, Várady Mihály nem volt rest, és a friss özvegytől erőszakkal elvette a várat.
Várady István özvegye azonban nem nyugodhatott bele eme galádságba, és parancsára Bakics Pál ostrommal visszefoglalta az erősséget.
A vár története
Máré várának feltárása során a szakemberek rengeteg római kori, III. századból való leletet, illetve pénzt találtak, ami arra utal, hogy az erődítmény helyén akkor egy fából készült őrtorony állhatott.
Mint Magyarországon a várak nagy többségét, Magyaregregy várát is valamikor a XIII. században, a tatárjárást követően építhették. A vár építtetője nem ismert, valószínűleg magánvár lehetett, amely valahogy a királyhoz került. Az első írásos említése 1316-ból való, amikor Károly Róbert Bogár Istvánnak adományozta.
A vár birtoklásért ezt követően nagyon sokáig a Gunyafi és a Töttös család pereskedett. Az uradalom hol egyik, hol másik család birtoka volt, időnként pedig felosztották egymás között.
Végül 1505 körül a Várady család szerezte meg Máré várát és az uradalmat. A vár birtokosai közül Váradi Ferenc – aki itáliai iskolákba járt – reneszánsz módon építtette át a lakóépületeket.
1526-ban a mohácsi csatában elesett a vár akkori tulajdonosa, Váradi István, (néhol Jánosnak említik) akinek halálát a saját testvére, Várady Mihály kihasználta és elfoglalta a családi fészket. Az özvegy azonban nem tétlenkedett és parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette a várat és birtokolta is egészen 1533-ig.
Valószínűleg ebben az időben keletkezett az erődítmény déli masszív rondellája, ahonnan komoly ágyútűz alatt tarthatták az ellenséget.
A törökök 1543-ban elfoglalták Pécset, ezért a kis lovagvár harc nélkül megadta magát és az ellenség kezére került. Ezt követően a törökök meglehetősen nagy létszámú (72 fő) várőrséget állomásoztattak benne. Az utolsó építkezések is az ő nevükhöz fűződnek, ugyanis a kaput észak felől három tornyos palánkvárral erősítették meg.
Érdekesség még a várral kapcsolatban, hogy arra 1956-ban egy orosz tank tüzet nyitott, mivel ellenséget feltételezett a falai között.
A képre kattintva galéria nyílik!
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg mással is!
A legnagyobb magyar várakról az alábbi linkeken olvashatsz!
