Idén nyáron a családdal elhatároztuk, hogy Ocskay László kuruc brigadéros nyomán labanc földre kalandozunk és gyors rajtaütésekkel beveszünk néhány várat, melyek régen magyar kézen voltak, most azonban Ausztriához tartoznak.
Burgenlandi hadjáratunk során Lánzsér (németül Landsee) várának megtalálása nem tartozott az egyszerű kategóriába. Nem azért, mintha rejtőzködő kis váracska lenne, hanem mert nem láttuk a fától az erdőt. Pedig Ocskayval ellentétben nekünk navigációnk is volt.
Az S51-es autópályáról Sopronszentmártonnál lekanyarodva elhagytuk Neudorf bei Landsee települést, majd pár km-rel később beértünk Lánzsérra, de bárhogy meresztettük a szemünket, sem hegyormon feltűnő romokat, sem Burg feliratú útjelző táblát nem láttunk. A kis falu végére érve megfordultunk és még lassabban visszacsorogtunk a településen, de megint semmi.
Kétségbeesésünkben arra jutottunk, hogy „nyelvet” kell fogni a helyiek közül és kivallatni a vár pontos feltalálási helye felől. Ez sem ment azonban könnyen, mivel hétköznap délelőtt olyan volt, mintha atomcsapás érte volna a sógorokat. A takaros kis falu utcái teljesen kihaltak.
Végül azonban a megfelelő informátor felkutatására tett erőfeszítéseinket siker koronázta egy helybeli idős bácsi személyében, aki a kuplung indokolatlan égetésével hívta fel magára a figyelmünket, ahogy próbált éppen az udvarára beállni. Miután a kuplung megmenekült és a fogaskerék fogait is megszámoltuk, – hiánytalanul megvoltak – az öreg készségesen felvilágosított, hogy eljöttünk a vár mellett, mivel az Lánzsér és Neudorf között van, a hozzá vezető bekötőutat tábla jelzi.
Az információ birtokában elhajtottunk a megadott irányba és most már meg is találtuk azt a kisméretű tájékoztató táblát, ami egy földút felé mutatott a hegy irányába, és amelyet amúgy egy faág takart. Mint később kiderült, a tábla fordított arányban állt a várral- már ami a méretét illeti.
A murvás, enyhén emelkedő úton talán egy km-t sem kellett menni, amikor egy ligetes rétre értünk, ahol a fák között megláttunk egy alacsonyabb falrészt és a vár kapuját. A kapun belül egy kis büfében ajándéktárgyakat és belépőt árultak, némi harapnivaló és üdítők társaságában.
A helyszínen rájöttünk, hogy a várat miért nem vettük észre messziről. Mivel 1790-es leégése óta sorsára hagyták, egész területét benőtte az erdő, jórészt takarva a falakat.
És bár a portya során nem mi sarcoltuk meg a helyieket, hanem belépő formájában ők minket, azért boldogok voltunk, mert az ár nagyon jutányos volt: a felnőtt biléta 3,5 a gyermek 2 Euróba került.
Ahogy beléptünk a kapun, egyik ámulatból estem a másikba. Egy óriási, romjaiban is lenyűgöző erődrendszer bontakozott ki előttünk hatalmas vastag falakkal, árkokkal, sáncokkal. Mint később a leírásokból megtudtam, a rom Nyugat-Magyarország legnagyobb vára volt egykoron és Közép-Európában is az élmezőnybe tartozott. Szerintem ugyan méret ügyben a helyiek elfogultak a várukkal szemben, de kétségtelen, hogy méretes romról van szó.
A lakótornyot 3 fal és 2 árok veszi körül. A vár közepén található toronyhoz ebből adódóan 3 kapun át juthatunk. Az első és a második kapu, illetve falak között mély várárok húzódik, melyen kőpillérekre épült hídon kelhetünk át a külső várból a belsőbe.
Az 5 emeletes lakótorony impozáns méretű, van olyan fala, amelyik 10 méternél is vastagabb. A toronyhoz gótikus lakószárny csatlakozott. Csak a lakószárnyba belépve lett előttünk is világos, hogy a toronyba fel lehet menni, ahonnan fantasztikus panoráma tárul a szemünk elé minden irányban.
A vár elődje 1173-ban épült, azonban a virágkorát a XVII. században élte, amikor is 1624-ben az Eszterházy család birtokába került.
Eszterházy Miklós a magyar történelem jeles alakja, aki nemcsak kiváló politikus volt, hanem nagyszerű hadvezér, igazi törökverő. Egy dologhoz azonban nagyon értett, ez pedig a piszkosul gazdag és legfőképpen özvegyen maradt asszonyok szívének rabul ejtése volt. Ha a mai magyar viszonyokban pénzes pasira vadászó celebnőknek lennének történelmi ismereteik, akkor úgy kutatnák nemes elődünk hódításainak titkát, mint kalandorok a Szent Grálét.
Az egyébként is vagyonos Eszterházy Miklós ugyanis előbb mentorának, Mágóchy Ferenc kassai főkapitánynak a gazdag özvegyét, Dersffy Orsolyát vette el, akinek révén a leggazdagabb magyarországi főurak közé került. Feleségének halálát követően 1624-ben Thurzó Imre özvegyét, Nyáry Krisztinát vette nőül, akinek hozománya révén már európai szinten is jelentős vagyonra tett szert.
Eszterházy Miklós azonnal jelentősen megerősítette és átépítette a várat, amely így komoly erődítménnyé vált. A régi, kis vár 1624 és 1668 között épült át, azonban már 1620-ban is hiába ostromolta Bethlen Gábor, nem tudta bevenni.
Igazán nagy ostromban nem volt része Lánzsérnak, amiben szerepe lehetett a jelentős erősítésnek is.
A korabeli hadvezérek nem voltak oktondiak. Kisebb sereg meg sem próbálkozott a bevételével, de még a törökök is úgy ítélték meg, hogy a vár bevételére túl sok erőforrást emésztene fel, így inkább békén hagyták. Ebből adódóan menedékvár volt, ahova az ellenség elől a környező lakosság biztonságba húzódhatott.
A Rákóczi szabadságharc idején osztrák katonák szállták meg Lánzsért, amikor 1707 nyarán felrobbant a lőportorony. A balesetet követően még helyreállították a várat, azonban a XVIII. század végén egy tűzvész elpusztította, csak a falak maradtak meg. Ezt követően a romot magára hagyták, mivel hadászati jelentősége megszűnt.
A vár jelenleg is az Eszterházy család birtokában van. Felújítása méreténél, állapotánál fogva valószínűleg horribilis összegeket emésztene fel, azonban látszik a romon, hogy van gazdája, az állagmegóvásra figyelnek és a környezete is rendezett. A vár területén információs táblák vannak elhelyezve, melyeken van magyar nyelvű felirat.
Lánzsér várának romjai nagyon hasonlóak a magyarországi várromokhoz, azonban egyvalamiben messze előttünk járnak az osztrákok. A középső várudvaron kifogástalan állapotú vizesblokk áll a túrázók rendelkezésére, amely nemcsak tiszta, hanem abból a papír, a kézmosó és a fertőtlenítő sincs kifogyva. De még a víz is folyik, ami tényleg nagy mutatvány, mivel a rom elég távol van a környező településektől, nem mellesleg a hegy tetején.
Az előző blogomat úgy fejeztem be, hogy Fraknó az a vár, ahova minden magyarnak el kell jutni, hiszen annyi történelmi hagyaték, látnivaló van benne, amit vétek lenne kihagyni. Nos, ha már ott járnak, menjenek el Lánzsérra, amely közel van és ugyan csak rom, de megtekintése óriási élményt jelent. A vár egyébként Soprontól 35, Kőszegtől 37, Fraknótól 28 km-re található.
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
