A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Az utóbbi időben ha kirándulni támadt kedvem, egyre gyakrabban vettem az irányt észak felé, mivel a Felvidék történelmi emlékhelyekben meglehetősen gazdag és a hegyek amúgy is jobban megmozgatják a fantáziámat.
Kassától és Eperjestől keletre, Homonna közelében négy olyan középkori vár van, amelyek egymástól mindössze néhány km-re fekszenek, ideális állapotokat teremtve egy vártúrához.
Négy vár egymás hegyén-hátán: Telekháza, Barkó, Jeszenő és Vinna
A romok egymáshoz közel, kis területen találhatók
A várak romos állapotban vannak, azonban mindegyik jelentős műemlék, vagyis a magaslatokat megmászva komoly falmaradványok, bástyák fogadnak. A szlovák állam dicséretére legyen mondva, az utóbbi években komoly állagmegóvó munkálatokat folytattak bennük, melynek nyomán nagymértékben rendeződött a környezet, kijavították a falak egy jelentős részét.
A várak részletes leírásait a nevükre kattintva lehet elérni, most beszéljenek inkább a képek!
A Kelet-Szlovákiában található Barkó/Brekov vára nem tartozott a jelentős erődítmények sorába, hiszen messze esett a nagy történelmi események színhelyeitől, mégis megfordult a falai között két királyunk is. Igaz, mindkettő hivatali elfoglaltsága miatt járt itt: az egyiknek a falak alatt támadt sürgős elintéznivalója egy renitenskedő főúrral, a másik pedig oltalmat keresett egy rázósabb, nem éppen kedvező kimenetelű ütközet eredményeként.
Barkó/Brekov vára napjainkban
Az első királyunk Hunyadi Mátyás, aki 1466-ban Barkó alatt verte meg az ellene Kázmér lengyel királlyal szövetkező Drugeth család seregeit, majd állítólag az egész telet a vár falai között töltötte.
A második pedig Szapolyai János, aki a magyar trónért folytatott harcok során az 1527-es a vesztes tokaji ütközetet követően Barkó várában keresett menedéket. Biztosra ment, hiszen a vár abban az időben a tulajdonát képezte.
Hunyadi Mátyás és I. János királyok
A vár megközelíthetősége
Vártúrákon edződött családommal Szapolyai nyomán Tokajból indultunk Barkóba, ami nekünk azért manapság gyorsabban ment, mint annak idején lóháton.
A kirándulás előtt tájékozódtam a rom megközelíthetősége felől és tudtam, hogy a falu temetője mellől indul a turistaút. A térkép azonban nem mutatja a temetői „parkoló” környezetét, így azzal csak akkor szembesültem, amikor a 2 órás út után megérkezve kiszálltam a kocsiból és ameddig a család összeszedte magát, a derekamat egyengetve szétnéztem.
Információs tábla a temető mellett
Amit láttam, attól mélypontra zuhant a szubjektív biztonságérzetem, és ahogy Lőrincz L. László mondaná, lelkem mélyén az őrangyalom idegesen rázni kezdte a vészcsengőjét.
A környéket nézve egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ugyanabban az állapotban találnánk meg a kocsit a túra után is, ahogy hagytuk….
Így aztán a családot a kocsiba visszaültetve ránézésre biztonságosabb környéket kerestünk a szeretett családi járgányunk számára addig, amíg a hegyet másszuk.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy azon a délutánon sokat tettünk az egészségünkért, mivel jelentősen meghosszabbítottuk a túraútvonalat. Azt az útvonalat, amelyen alapesetben a temetőtől indulva mindössze 450 méter hosszú, nem túl meredek emelkedőn visz fel a várhoz.
Barkó vára napjainkban
A 280 méter magas domb tetején található erődítmény tipikus földesúri magánvár, mely építésének idején alkalmas volt helyi szinten a benne lakók védelmére, de komoly külső fenyegetettség hiányában nem készültek erősebb védművek a későbbi korokban.
A vár alaprajza, feketével jelölve a jelenleg is álló falak
Az építmény két, egymástól jól elkülönülő részre osztható. A belső vár a domb tetején található sziklán áll, annak alakját követi, nagyjából ovális alakú. Ez a legrégebbi épületrész. Később ezt vették körbe északi irányból egy félkört formázó külső várral, melynek jelentős méretű udvarát középen kettéosztották egy nyugati és egy keleti részre.
Így nézhetett ki a vár eredeti formájában
A belső vár egészen jó állapotban maradtak ránk, annak falai több emelet magasságban állnak. A külső vár már korántsem úszta meg ennyire az elmúlt évszázadokat. A nyugatra eső udvar falazata szinte teljesen hiányzik.
A belső vár a külső vár udvaráról
A bejáratot oltalmazó és a kaput is magába foglaló négyszög alaprajzú óriási kapotorony a vár délnyugati sarkában épült meg és viszonylag jó állapotban maradt ránk. Igaz, néhány éve még romosabb volt, sok helyen látszanak az állagmegőrzés nyomai.
A látogatókat a külső vár kapuja fogadja
Az egykori falak mentén, az úton félkört leírva, a felső vár sziklatömbjét megkerülve jutunk a külső vár keleti udvarának kapujához. A két udvart elválasztó fal kapuzata jelenleg is fel van állványozva, folynak rajta a munkálatok.
A külső vár két udvarát elválasztó kapu
A külső vár keleti felében látszik, hogy a külső falakat nem régen építették vissza kb. 1 méter magasságban. Az udvaron több nagyméretű ládában meszes habarcs szikkadt a napon bekeverve.
Erről az udvarról pazar kilátás nyílik a vár alatt elterülő Barkóra és a kicsit távolabb lévő Homonnára.
A vár alatt Brekov, távolabb Homonna (Humenné) látszik, a kép jobb szélén látható hegy tetején pedig Jeszenő vára áll
A külső vár két udvarát elválasztó fal mentén, egy lépcsővel ellátott emelkedő tetején van a belső vár bejárata.
A belső vár kapuja - itt éppen falazási munkálatok zajlottak
Az északi oldalon lévő kapu egy kisméretű belső udvarra vezet, a szemben lévő oldalon voltak a lakóépületek. A falak több emelet magasságban állnak, de kőből és téglából rakott boltíves födém csak a pinceszint felett van. A falakon jól látszanak az egykori járószintek fa gerendáinak kialakított lyukak.
A belső vár bejárata és udvara
Itt találkoztunk a vár kutyájával, aki nagyon barátságos volt és vélhetően az építkezésen dolgozó egyik munkáshoz tartozott. Néhány fülvakarás és oldalba veregetés után örök barátságot kötöttünk az ebbel, aki – rajtunk kívül más nem lévén a várban - szakszerű idegenvezetőként végigkalauzolt minket a felső váron, majd lekísért egészen a kapuig.
A fiam – aki éppen háziállatért kuncsorog egy ideje – közölte is, hogy a blöki szemmel láthatóan velünk akar jönni, vigyük haza. Miután felvázoltuk a gyereknek a morális és egyéb akadályokat, búcsút intettünk újdonsült barátunknak és a várnak is.
Várbéli kutya
A korábbi évek képeivel összevetve nyilvánvaló, hogy az elmúlt időszakban rengeteg javítást, rekonstrukciót végeztek a váron, nyilván a műemléki szempontok figyelembe vételével. A felújítást végző munkások látogatásunk alkalmával a bejárattól nem messze található kalyibánál ebédeltek az árnyékban.
A várba belépőt nem szednek, de a bejárattól jobbra található egy múzeumnak nevezett kis faház, amelyben néhány tárlóban a munkálatok során fellelt korabeli tárgyak láthatók. Ezen kívül lehet még itt ajándéktárgyakat, kiadványokat is vásárolni, amellyel feltételezem, hogy a vár fenntartását támogatják a látogatók.
A túrázók komfortérzetét növeli az a két kerti pottyantós budi, amelyet vélhetően inkább a felújításon dolgozó munkásoknak helyeztek ki a hegyoldalba, mint a látogatóknak. Végszükség esetére a két deszkaépítmény azért jó szolgálatot tehet még akkor is, ha olyan szűk, hogy leülve a nem igazán lehet az ajtót bezárni.
De nem akarok telhetetlen lenni, az illemhelyek abszolút a vártúrázók kényelmét szolgálják: aki használja, annak télen nincs benne melege, nyáron pedig nem fázik. :)
Barkó története
A várat a XIII. század második felében építhették a nagymihályi váruradalom védelmére Vinna várával együtt a Kaplony nemzetség tagjai. Első írásos említése 1307-ből való.
1317-ben a várat Károly Róbert szállta meg és honorbirtokként Drugeth Fülöpnek adományozta hálából azért, mert a Drugeth család hathatósan támogatta a trón megszerzéséért vívott harcokban. Drugeth Fülöp Károly Róbert tanítójaként került a királlyal együtt az országba. A család egyébként francia eredetű, de itáliából származik.
Nagy Lajos király 1343-ban a várat végleg a Drugetheknek adományozta, akiknek a birtokközpontja a szomszédos Homonnán volt.
Bár a család Zsigmond idejében kegyvesztett lett, Barkót mégis birtokban tudták tartani egészen 1486-ig. Ekkor a várat és a hozzá tartozó uradalmat megszerezték a feltörekvő Szapolyaiak.
A mohácsi csatavesztés után Szapolyai Jánost magyar királlyá választották, azonban a trónra igényt tartott Habsburg Ferdinánd is, ezért hosszas fegyveres konfliktus bontakozott ki a két király között a trón valódi birtoklása céljából.
1527. szeptember 27-én Tokaj alatt ütközött meg Szapolyai Ferdinánd seregével. A csatamezőt vesztesen elhagyó Szapolyai Barkó várába menekült, majd onnan tovább Lengyelországba.
A korábban nyugalmasabb napokat látott várra nehezebb időszak köszöntött be, ugyanis az erdélyi fejedelmek királyi magyarország ellen indított hadjáratai többnyire erre vezettek.
1567-ben János Zsigmond seregei ostromolták meg, és gyújtották fel a várat, 1624-ben Bethlen Gábor foglalta el.
Barkó pusztulása 1644-ben következett be, amikor I. Rákóczi György fejedelem csapatai elfoglalták a várat és védműveinek egy részét felrobbantották. Vélhetően ekkor pusztult el a külső vár és azóta folyamatosan romlik állaga.
A felső vár azonban valamennyire használható maradhatott, mert a a feljegyzések szerint 1683-ban a Bécs alól visszavonuló, és az országot feldúló Szobieszky lengyel király hadai itt pihentek meg.
Magyarország a térdig érő várak országa, ahol a romoknak igazán gazdag múltja van, de a történelem jórészt megfosztott minket, utódokat attól, hogy ezeket a büszke építményeket eredeti állapotukban a saját szemünkkel láthassuk.
