...hogy mitől rejtélyes? Mert gyakorlatilag semmit sem tudunk róla.
Pedig ha van olyan magaslat, amelyet az égiek is várépítésre teremtettek, akkor az mindenképpen a Bodrogkisfalud mellett található Várhegy, amely a Zempléni-hegység egyik déli nyúlványa Tokajtól nem messze.
A 299 méter magas domb közvetlenül a 37-es főút fölé tornyosul, mely mindig fontos kereskedelmi út volt, így a hegy tetejéről nagyszerűen ellenőrzés alatt tarthatták.
Sokat sejtető neve ellenére kevesen tudják, hogy egykoron valóban vár állt a magaslat tetején. Egyik természetjáró ismerősöm mesélte régebben, hogy odafönt egyértelműen látszanak egy vár sáncai. Hogy milyen vár, biztosra senki sem tudja, hiszen gyakorlatilag egyetlen írásos emlék sem maradt fenn róla.
Föld-, vagy kővár?
Találgatásokból persze nincs hiány. Interneten rákeresve nincs két egyforma álláspont. A földvár teóriából találunk bronzkorit, és honfoglalás korabelit is. Van, aki azt állítja, hogy középkori és kőből épült vár állott a domb tetején. És találunk olyan, a valóságtól nyilvánvalóan erősen elrugaszkodott leírást is, amely a várat úgy kezeli, mint amelyik a XIII-XVII századok között folyamatosan létezett és még Bocskait követően is büszkén hirdette tulajdonosainak dicsőségét. A négy teóriából ez utóbbi gyakorlatilag kizárható.
Az egymásnak ellentmondó információk áradatában megkérdeztem olyan szakember véleményét is, aki számomra hiteles a témakörben. A régész ismerősöm úgy nyilatkozott, hogy az építmény szerinte kőből rakott középkori eredetű, a tatárjárás után épült lakótorony volt. Azt már én teszem hozzá, hogy amelyik létrehozását követően nem sokkal később el is pusztulhatott.
Szegi, vagy Bodrogkisfalud?
Hát igen, a helye sem egyértelmű. A várat Szegi váraként tartják számon, magát a dombot is Szegi-Várhegynek nevezik, azonban ma Bodrogkisfalud külterületén található a két település között.
Ilyen ismeretek birtokában vágtam neki a Várhegy meghódításának.
Megközelítése
A Szegi-Várhegy szigetként emelkedik ki a Zempléni-hegység délkeleti szoknyájából ott, ahol a legjobb tokaji borok teremnek. Nem véletlen, hogy a domb alsó kétharmad részén körös-körül takaros szőlőültetvények és egy nagyobb borászat található. A domb keleti oldala lankásabb, a nyugati meglehetősen meredek.
A felső harmadot szinte áthatolhatatlan bozótos uralja, erősen megnehezítve a feljutást a kisméretű fűvel borított sík platóra.
A 37-es főútról Szeginél kell lekanyarodni a Patricius borház felé.
Nem tudtam, hogy a domb aljában elhelyezkedő borháztól jelzett – bár meglehetősen elhanyagolt – turistaúton is fel lehet jutni, így a saját fejem után mentem.
Már a domb alól látszik, hogy a szőlők feletti bozótos valódi kihívásokat rejt, ezért a Várhegyet körüljárva a délnyugati oldalon próbálkoztam, mivel ott a legkeskenyebb a szőlők és a hegycsúcs között a bozótos.
A kocsit a szőlőben hagyva családommal megközelítettük a cserjést, ahol bizony a dzsungelen kívül egy masszív vadkerítés is az utunkat állta. A kerítés léte egyértelműen arra utalt, hogy a várat manapság bizony népes őz és vaddisznó populáció lakja, akik időnként portyáznak a szomszédos földesúr területén és alaposan megsarcolják azt.
Mielőtt nekiláttam volna a kerítés megmászásának, észrevettünk egy bedrótozott kiskaput a védelmi vonalon. Örömünk azonban hamar alábbhagyott, amikor a kerítésen való kulturált átkelést követően a másik oldalon olyan cserjést találtunk, amelyhez képest a Somme, vagy a Verdun környéki gyalogsági akadályok gyermekjátékok lehettek.
A feleségem itt közölte is, hogy ő nem erre vállalkozott, amikor kirándulás címén elindultunk otthonról, ezért visszament a kocsihoz. A 10 éves fiam azonban Rambóvá átlényegülve azonnal meglátta a feladatban rejlő kihívást és közölte, hogy ez alighanem a legizgalmasabb vár, ahol az elmúlt időszakban jártunk.
A csúcsig hátra lévő 50 méter helyett a valóságban – utakat keresve – kb. 500 métert mentünk olyan cikk-cakk vonal mentén, amelyet egyetlen Singer varrógép sem tudna utánozni. Ez azt jelenti, hogy valójában hétrét görnyedve a vadállatok által használt csapásokat követtük, és csak bíztam benne, hogy valamelyik sarkon nem futunk bele egy dagonyázó vaddisznókondába.
A hegy tetejéhez közeledve, a tisztás szélén, de még a bozótosban 50-60 cm magas, időnként a talajból előtűnő falakra bukkantunk, amelyek vélhetően nem a várhoz tartoztak, mivel a kövek között nem láttam kötőanyagot. Ezért inkább egykori támfalaknak néztem őket, amikor még a szőlőültetvények magasabbra kúsztak.
A gyereknek is felhívtam a figyelmét, hogy különösen a kövek között óvatosan mozogjon, mivel a környéken őshonos a vipera és nem lenne kellemes megzavarni egynek sem a napozását.
A vár területe napjainkban
A hegytetőre felérve fűvel borított csúcsot találunk, melyen itt-ott bokrok is vannak. Mivel a csúcson nincs magas növényzet, páratlan kilátás nyílik minden irányba, de legfőképpen a Bodrogzugra, Szegire, Bodrogkisfaludra, Bodrogkeresztúrra és a Tokaji-hegyre.
A csúcson található teljesen sík plató ovális alakú, kb. 20x30 méteres. A platót két jól azonosítható árok veszi körbe, azonban nem teljesen, hanem egy-egy rövidebb-hosszabb szakasz mindkét gyűrűből hiányzik.
A felső övből a délkeleti oldalon hiányzik mintegy 40 méter, az alsónak pedig a nyugati oldala nincs meg, ahol a hegyoldal jelentősen meredekebb.
A külső gyűrű átmérője mintegy 80 méterre tehető. Az árkok néhol 2 méter mélyek és 3-4 méter szélesek is lehetnek, azonban a magas fű miatt ezek nehezen fényképezhetők.
Magyarország geográfiai szótárában 1851-ben Fényes Elek arról tájékoztatott, hogy „ várhegy tetején Szeghi vár romjai most is láthatók”. Az 1800-as évek végén Dongó Gyárfás Géza szintén azt írta, hogy csekély romok láthatók a csúcson.
Ebből ma már semmi sincs meg, viszont a hegy tetején több helyen is találunk a növényzet alatt kőrakásokat, amelyek olyan méretű kövekből állnak, amelyek ideálisak várépítéshez.
A vár története
Amennyiben elfogadjuk a középkori kővár elképzelést, úgy a várat valamikor a tatárjárás utáni időszakban építhette az itt birtokokkal rendelkező Aba család Keresztúri ága. Erről a családról tudjuk, hogy a tatárjárást követően birtokaikon mindenfelé várakat emeltek. Ugyan Szegi várának keletkezéséről nem maradt fenn semmilyen oklevél, de a család névadó településének környékén egyértelműen a Szegi Várhegy a legalkalmasabb erőd építésére.
A vár a kor szokásainak megfelelően egy lakótoronyból és az azt övező kerítőfalból állhatott, melynek részét képezte a két sánc. Az elkövetkező évszázadokban azonban sehol sem említik a várat, pedig a környéken zajlottak olyan események, melyeket jól dokumentáltak.
Az 1500-as évek közepén az alig néhány km-re lévő tokaji vár kapitánya, Némethi Ferenc Tokaj megerősítése érdekében az összes környékbeli várat elfoglalta, vagy újakat épített. Ennek során nem esik szó Szegiről, pedig ha még akkor akkor is létezett volna, nyilván említették volna a krónikások.
Szegitől alig néhány km-re van Komlóska vára, melyet szintén a tatárjárást követően építettek, és mindössze kb. 100 évet élt. Valószínű, hogy a Várhegyen épített kisméretű középkori lakótoronynak is ez lehetett a sorsa, és rövid életének egy tűz vagy egy ostrom vetett véget. Esetleg egyszerűen sorsára hagyták, a többit pedig elvégezte az idő.
A várral kapcsolatban egyértelműen akkor lehetne állást foglalni, ha valaki feltárást végezne a hegyen és kiásná az egykori falak alapjait, melyek valószínűleg a föld mélyén rejtőznek.
A hegy tetején jelenleg falakat ugyan nem találtunk, de a csodás panoráma kárpótolt mindenért....még a több tucat karcolt és szúrt sérülésért is, amit a bozótos okozott.
Lefelé szerencsénk volt, mert a plató egyik szélső fáján megpillantottuk a turistajelzést és azt követve már kevésbé kalandos volt az út.
Ha valaki szereti felkeresni a szép helyeket, akkor Tokaj-Hegyalján járva érdemes felmenni a Szegi Várhegyre is. Igaz, várnak csak a hűlt helyét találjuk, de a panoráma mindenért kárpótol.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
Ha érdekel a közelben lévő Solymos vára (Mogyoróska) is, akkor róla itt olvashatsz!
A közeli Tokaj ostromáról itt, a vár pusztulásáról itt olvashatsz!
Némethi Ferenc várkapitányról itt olvashatsz!
