Zboró (szolvákul Zborov), vagy más néven Makovicza vára a szlovák-lengyel határtól alig 10 km-re található Bártfa mellett, a Kamenec patak felett emelkedő hegy északi, 460 méter magas csúcsán.
A legerősebb határmenti váraink között tartották számon, azonban északi elhelyezkedésénél fogva erődítményeink többségével ellentétben nem a törökökkel szemben kellett bizonyítania. Előbb a cseh husziták háborgatták a környéket, majd a XV. század végén két alkalommal sem voltak még tisztában lengyel testvéreink az azóta már mindenki által ismert mondással, miszerint „lengyel, magyar két jó barát….” Mindenesetre biztosan nem akkor alapoztuk meg a mai baráti kapcsolatot.
Zboró sorsát végül a Habsburgok elleni harcok pecsételték meg.
A monda szerint kapós volt.....
A falak erején túl azonban a természeti környezet és a középkori vár szépsége is lenyűgöző.
Ennek bizonyítéka, hogy a monda szerint a várat birtokló, és azt a saját ízlése, kényelme szerint kiépítő, megerősítő Serédy Gáspár egyszer vendégül látta Zborón Rákóczi Zsigmondot, aki azon nyomban beleszeretett a festői szépségű erődítménybe és a hozzá tartozó uradalomba.
Rákóczi nem volt szemérmes, tudtára adta Serédynek, hogy megvenné a birtokot és nyíltan rákérdezett az árára. A kérés ugyan udvarias köntösbe volt bújtatva, de mindketten tudták, hogy ez csak formalitás. Szemet vetett Rákóczi a várra.
Zboró azonban Serédynek is a szívéhez nőtt, ezért ügyes cselt eszelt ki a birtok megtartása érdekében. Nem merte egy az egyben visszautasítani Rákóczi vételi ajánlatát, ezért olyan feltételeket szabott, amit gyakorlatilag lehetetlen volt teljesíteni. A vételárat 30.000 aranyban határozta meg, de valamennyi érmének egyazon évben vertnek kellett lenni.
Egy dologban azonban elszámította magát a furfangos Serédy: még a Kincs, ami nincs című filmben elhíresült Puffin lekvár sem adhatott olyan erőt, és mindent lebíró akaratot fogyasztójának, mint amilyennel a fejedelem viseltetett a vár megszerzése iránt.
Csodák-csodájára összeszedte a vételárat, Serédy pedig kénytelen volt tartani a szavát és eladni a várat, hogy aztán néhány km-rel arrébb - visszatekintve egykori tulajdonára - a fájdalomba beleszakadjon a szíve. Halálának állítólagos helyét mai napig egy kis kápolna őrzi.
Kis utánajárással ki lehet deríteni, hogy a mondának vajmi kevés valóságalapja van azon kívül, hogy létező személyek a szereplői. A történet viszont nagyszerűen érzékelteti, hogy milyen kapós lehetett a vár abban a korban.
Fontos szerepben
A Kárpát-medence északkeleti részén található Zboró komoly szerepet játszott a magyar történelemben. Itt kötött házasságot I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona 1666-ban. Mivel nem volt szem előtt, ideális hely volt a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevőknek a szervezkedéshez, majd a megtorlás elől falai közé menekült Rákóczi, és itt is halt meg 1676-ban.
A középkori vár szerkezete
Zboró tipikus felvidéki vár, egy kicsit nagyobb méretekkel. A váron jól látszanak az egyes építési fázisok. A hegycsúcs tetején található az ötszögletű öregtorony, melyhez később palotát építették. Az épületek egy egészen kis udvart fogtak közre. Ezt keríti körül a belső vár fala, melyet 4 db. D alakú bástya erősít meg.
A nyugati bástya hozzáépült a palotához, így a belső udvart két részre osztja.
Később ismét szabálytalan alakú fallal vették körül a már meglévő részeket, kialakítva egy nagyobb méretű külső várat, mely nyugati irányba terebélyesebb. A bejárat délről, a nyereg felől nyílt és egy árok védte.
A külső falakat szintén nagyméretű D alakú és szögletes bástyákkal erősítették meg, a falak belső oldalához pedig épületeket ragasztottak. A maradványain egyértelműen látszik, hogy a vár vakolt falakkal, épületekkel rendelkezett.
A vár napjainkban
A romot könnyű megtalálni, mivel már a Zboró előtti településen is egyértelműen ki van táblázva, hogy merre kell menni. Kocsival a Kamenec patak partjáig lehet eljutni, ahol külön erre a célra kialakított parkoló nincs, az útpadkán kell megállni.
A patak vashídján áthaladva azonnal magunk előtt találjuk a várhegyet, mely ebből az irányból irgalmatlanul meredek.
A hegyet C alakban balról megkerülve, kényelmes tempóban értünk fel a várhoz 26 perc alatt. Az út a legmeredekebb részén is csak közepesen volt megerőltető, és mindössze 1660 méter hosszú.
A tempón kicsit gyorsított, hogy keményebb rockzenéhez szokott fülünk nehezen viselte a faluszéli romatelepről óriási hangerővel áradó mulatós cigányzenét, melyet sűrű óbégatások kísértek. Nem tudtuk eldönteni, hogy lakodalom van, vagy ez mindennapos arrafelé. Persze a hangokból kiindulva az is megfordult a fejemben, hogy Emir Kustunica éppen itt forgatja a Macskajaj 2-t.
A patak hídjától a meredek hegyoldalt jobbról kerülve az út állítólag még ettől is kényelmesebb, cserébe hosszabb, 40 perces.
Viszont nem elhanyagolható előnyt jelent, hogy arra nem terhelik meg a túrázó fülét nemkívánt dallamokkal.
Toronyiránt is fel lehet menni a hegyre, de nem javasolt. Tapasztalatból mondom, mert a fiam és egy évek óta napi szinten futó barátom kipróbálta. Ők ugyan 8 perc alatt értek fel, de a hegytetőn további 10 percig keresték a levegőt, amit nem nagyon találtak.
Ezen felül az elsavasodott combizomzatuk merev állapota jelentősen rontotta azt a nagyszerű élményt, amit egyébként a vár és a kilátás nyújtott nekünk, többieknek. De persze ők kemények voltak, ami nem utolsó szempont.
A várba belépőt nem szednek, viszont becsületkassza van a bejáratnál, amelybe adományt helyezhetünk el az állagmegóvási munkák támogatására.
Legnagyobb örömömre ugyanazt találtam, mint a szlovákiai várak többségénél. Az elmúlt években a műemléket elborító bozótost kiirtották és a környezetét példásan rendben tartják. A falak jelentős részét kijavították, sok helyen kiegészítették, a bástyákat födémmel látták el.
Sajnos a mindenfelé látható vas állványrendszerek jelenleg rontanak az összképen, de máshogy nyilván nem megy az építkezés. Legrosszabb állapotban a régebbi részek vannak, az öregtoronynak csak két falsíkja maradt meg az ötből, igaz, hogy azok szinte teljes magasságban.
A palotából sajnos alig maradt fenn valami, viszont a belső és a külső vár nyugati falai a bástyákkal együtt kissé romosan ugyan, de állnak. A falak és a bástyák egy részének javítását elvégezték olyan magasságig, ameddig bizonyosan látható a környező részekből, hogyan nézhetett ki a leomlott szakasz.
Zboró történelme
A vár magját valamikor 1270 körül építhették. Első írásos említése 1347-ből, majd 1349-ből való.
Az uradalmat szolgálataiért cserébe 1364-ben Czudar Péter kapta meg a királytól és egészen a család kihalásáig, 1470-ig a birtokukban is maradt. Ebben az időszakban többször portyáztak errefelé az Erzsébet királyné által behívott cseh husziták.
1471-ben a várat Mátyás a Rozgonyiaknak adta, de még ebben az évben lengyel hadak dúlták fel a területet, majd Mátyás halálát követően, 1491-92-ben ismét.
A mohácsi csatavesztés után Zboró Szapolyai János birtokába került, majd az ő bukását követően Ferdinánd a hívei között osztotta fel.
1548-ban szerezte meg Serédy Gáspár, aki a közeledő török fenyegetések hatására nagyarányú építkezésbe fogott Zborón. Olasz mestereket hívatott és az ő irányításukkal épült ki a vár. Nem csak erősítésekre volt gondjuk, hanem lakó- és gazdasági épületeket emeltek, reneszánsz palotát építettek.
Rákóczi Zsigmond 1601-ben vette meg a várat és tovább folytatta az építkezéseket, Zborót a Rákóczi család egyik központi birtokává tette.
Mivel a hegyetetőn elhelyezkedő erődítmény ebben a korszakban már kényelmetlen volt egy főúri családnak, a faluban kastélyt építettek és inkább ott tartózkodtak, mint a várban.
I. Rákóczi Ferenc halálát követően Thököly révén a vár a Habsburgellenes harcok szereplője lett. A Habsburg csapatok 1684-ben megostromolták, elfoglalták és lerombolták Zborót.
A képre kattintva galéria nyílik!
A vár meglátogatása nagyerű hétvégi program lehet különösen úgy, hogy a közvetlen közelében található Bártfa, amely a felvidéki városok gyöngyszeme rengeteg látnivalóval.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!
