castlerocker

Sajnos nagyon kevés olyan magyarországi várral büszkélkedhetünk, amely nem esett áldozatul a XVIII. század várromboló tevékenységének. Ezek egyike Sárvár, a Nádasdy család ősi fészke.

Gazdái az elmúlt évszázadok során az adott kor követelményeinek megfelelően erősítették, alakították át a várat, de napjainkban is fel lehet ismerni több száz éves metszetek alapján.  

Sárvár tipikus síkságra épült, védelmi szempontokat előtérbe helyező, de azért egy főúri család számára a kényelmet is biztosító vár a maga hatalmas zárt udvaros palotájával és óolasz bástyákkal szegélyezett külső falaival.

A vár története:

Természetesen Sárvár is átesett a várak szokásos evolúciós fejlődésén. A kiskirályok időszakában Sárvár a Kőszegieké volt, akiktől 1327-ben foglalta vissza Károly Róbert, és királyi birtok is maradt egészen 1390-ig. Ekkor a várat Luxemburgi Zsigmond királyunk Kanizsai János esztergomi érseknek adta, akinek családja kisebb megszakításokkal egészen 1534-ig birtokolta.

A vár a XIII. században egy háromszintes toronyból és a köré épült falakból állt. A Kanizsaiak a XV-XVI. században több szakaszban bővítették a palotát, melyet várfal vett körül.

A vár azonban felemelkedését a Nádasdyaknak köszönheti, akik a XVI. században Sárvárt jelölték ki uradalmuk központjának. A család igen jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben, azonban főúri ága is csak Nádasdy Tamás (1498-1562) révén, a XVI. században vált igazán fontos tényezővé. Ő volt ugyanis az, aki először viselt országos, méghozzá nádori tisztséget.

Hasonló utat járt be az Eszterházy család is, amely szintén ebben a korszakban emelkedett fel.

A legfontosabb tisztségek és hivatalok betöltéséhez – melyeket ugyan tetteikkel és rátermettségükkel kiérdemeltek - létfontosságúvá vált a család eredetének minél ősibb és előkelőbb igazolása.

Így aztán eme családok által megbízott, ma leginkább családfakutatónak nevezhető krónikások nagy bizonyossággal megállapították, hogy a Nádasdyak őse Hitvalló Eduárd angol király fiával, még Szent István idejében Magyarországra költözött angol főurak egyikétől származik.

Az Eszterházyak – akik ugyancsak ekkortájt váltak az országban jelentős, ha nem a legjelentősebb tényezővé, a vérvonalat egészen Attiláig vezették vissza.

Végül is nincs ezzel semmi baj, ahogy szokták mondani, Ádámról és Éváról mindenki rokon.....

Nádasdy Tamás 1534-ben hozományként, Kanizsai Orsolya révén jutott hozzá a várhoz, amely attól kezdve komoly fejlődésen ment keresztül. Művelt, vagyonos ember volt, aki Sárvárt tette meg uradalmának központjává. A vár palotaszárnyát reneszánsz stílusban teljesen újjáépítették, azonban nem feledkezhettek meg a törökök fenyegető közelségéről sem. Ennek okán a palota építésével párhuzamosan a külső védműveket is megerősítették. A külső megjelenést manapság is erőteljesen meghatározó óolasz bástyák azonban csak később, 1588 és 1615 között készültek el.

Sárvár igazi fénykorát II. Nádasdy Ferenc (1555-1604) idejében élte, akit a törökök „erős fekete bég” néven emlegettek. Nádasdy sokoldalúan művelt ember volt, azonban a kor, amelyben élt meghatározta életútját. Ismerjük művelt, művészeteket pártoló reneszánsz főúrként is, de életét leginkább a három részre szakadt Magyarország védelme érdekében a törökök elleni hadakozásnak szentelte.

Tette ezt igencsak eredményesen, hiszen dunántúli főkapitányként nemcsak a hódoltság területein lévő, vagy a Magyar Királyság területére betörő török csapatokat támadta, hanem rendszeresen portyázott a hátországban is nyugtalanítva ezzel az ellenséget. A számára elérhető erővel a létező legereményesebb taktikát választotta: kisebb létszámú lovas seregeivel folyamatosan zaklatta, támadta a törökök utánpótlását, felvonulási útjait. 

Tevékenysége igen eredményes volt, hiszen csak elvétve hagyta el vesztesen a csatamezőt. A budai pasa írnokai ugyancsak erősen igénybe voltak véve ebben az időben, ugyanis a pasa folyamatosan panaszleveleket volt kénytelen küldözgetni Bécsbe, hogy békeidőben is hol itt, hol ott csapott le rájuk a "fekete bég". 

Pedig Nádasdyt nyilván csak a jószándék vezérelte, nehogy a törökök túlságosan elkényelmesedjenek nálunk.

A vár kialakításának utolsó, nagy fázisa III. Nádasdy Ferenc (1625-1671) országbíró idejében történt, amikor a kapunál található tornyot összekötötték a palotaszárnnyal és felette kialakították a teknőboltozatos dísztermet, ami Magyarország egyik legszebb barokk belső tere.

A terem mennyezetét és falait az elődök hőstetteit ábrázoló freskókkal díszítették. Ekkor alakult ki nagyjából a palotaszárny mai, egységes formája. Nádasdy Ferencet 1671-ben a Wesselényi féle összeesküvésben játszott szerepe miatt kivégezték. Az uradalmat I. Lipót császár 1677-ben Draskovich Miklósnak és feleségének, Nádasdy Krisztinának adta – természetesen teljesen kifosztva. A vár ebben az időszakban erősen leromlott.

Sárvár a mai épségét nem csak annak köszönheti, hogy folyamatosan valamelyik főúri család lakta, hanem annak is, hogy igazán nagy ostromot nem élt meg. A törökök egyszer próbálkoztak bevenni, sikertelenül.

Harcokban utoljára a Rákóczi szabadságharc idejében játszott szerepet a vár, melynek közvetlen környezetében 1704-től folyamatosan váltakozó sikerű hadműveletek zajlottak. Sárvár ezekben az években számtalanszor cserélt gazdát a hadviselő felek között.  

A meglehetősen leromlott állapotú várat 1803-ban a Habsburg-Estei család vásárolta meg, akik teljesen felújították és kialakult a mai képe. A felújítás során épült meg a téglahíd és feltöltötték a vizesárkot, parkot alakítva ki a helyén.

A vár utolsó tulajdonosa 1875-től III. Lajos (utolsó) bajor király és felesége, Estei Mária Terézia Dorottya voltak, akik egy erős uradalmi központot hoztak itt létre.

A II. világháborút követően a vár a település tulajdonába került, amikor is 60-as, 70-es évekbeli ismételt felújítást követően kulturális feladatokat látott és lát el a mai napig.

A vár napjainkban:

A vár manapság igazán impozáns látványt nyújt eredeti, szépen felújított, karbantartott épületeivel. Masszív, téglából épült híd vezet a vár főbejáratáig, melynek kaputornya 3 emeletes.

A torony ősszeépült a palotával, így a várkapun belépve egy dufart vezet egyenesen a tágas, ötszögletű belső udvarra, mely önmagában nagyobb, mint sok vár teljes alapterülete. Az udvar közepét 3 fa uralja, balra pedig mobil szabadtéri színpad van felállítva.

Az udvaron a palota falán találjuk Tinódi Lantos Sebestyén emléktábláját, mely szerint a török idők nagy krónikása itt töltötte utolsó napjait és a várban halt meg 1556-ban.

A kaputól jobbra lehet feljutni a várban található Nádasdy Múzeumba, amely páratlanul gazdag. Az emeleten rögtön rácsodálkozhatunk a díszteremre, melynek intarziás padlózata, freskói csodálatosak.

Innen kétfelé lehet továbbmenni. Egyrészt felmehetünk a kaputoronyba, annak mindhárom szintjére. Igazán kár hogy a legfelső szinten a vastag falak és kis ablakok élvezhetetlenné teszik az amúgy fenséges panorámát. 

A kiállítás egy részében a korabeli főúri enteriőr látható bútorokkal, használati tárgyakkal.

Számomra a legérdekesebb azonban a Nádasdy huszárezredet bemutató kiállítás volt, amely rendkívül gazdag gyűjtemény.

Megjegyzem, hogy a huszárezredet folyamatosan annak tulajdonosáról (ezredparancsnokáról) nevezték el, így volt Pálffy, Ebergényi, Csáky huszárezred is. Természetesen Sárváron Nádasdy ezredként emlegetik. 

A huszárság a magyar hadtörténelem egyik védjegye. A Nádasdy huszárezred pedig a lagnagyobb hagyományokkal rendelkező, leghosszabb ideig folyamatosan létező katonai egységünk volt.

A huszárok a XVI-XVII. században megjelenő könnyűlovas egységek voltak, melyeknek a magyar történelemben nagy hagyományai vannak. A huszár szó hallatán az emberek többségének az 1848-as díszes egyenruha jut eszébe, azonban már huszárnak nevezték a végvárak könnyűlovas katonáit is. Az 1700-as évek huszárainak egyenruhája átmenetet képezett a végváriak öltözéke és a későbbi nyalka huszárruha között. Az hadászat drasztikus változásaival pedig az 1900-as évek huszárainak a ruhája is beszürkült,  rejtőszínre váltott. A galériára kattintva láthatók a különböző korok egyenruhái. (a képek forrása: www.vilagbiztonsag.hu)

A huszárezred katonái harcoltak a törökök ellen, a Habsburg ház harcaiban, illetve a világháborúkban is. Nyilván az évszázadok alatt a lovakat felváltották a harcjárművek, a lándzsát és a kardot pedig a tűzfegyverek.

A várban több gyűjteményből származó anyagot lehet megcsodálni, rengeteg eredeti fegyverrel. Végigkísérhető a huszárság talán legjelképesebb fegyverének, a szablyának a fejlődése, melynek során a fegyverkészítőkre hatással voltak pl. a török fegyverek is.

A huszárezredet 1688-ban alapította I. Lipót osztrák császár és magyar király. Az ezred története során 66 híres ütközetben vett részt, melynek során 13 tiszt Mária Terézia-rendet kapott, 24 huszárt pedig vitézségi éremmel tüntettek ki.

A Mária Terézia-rend első magyar adományozottja maga Nádasdy Ferenc volt, aki 1757-ben a Prága melletti Kolinnál huszáraival megállította II. Frigyes előrenyomuló porosz seregeit. 

Érdekesség, hogy a Rákóczi szabadságharc alatt az ezred tulajdonosa Ebergényi László volt, aki annyira hű volt császárához, hogy amikor a felkelés kitörését követően az ezredét Itáliából hazarendelték, végig a szabadságharc ellen harcolt a császár oldalán, hiába próbálták Rákócziék meggyőzni, álljon át.

1848-ban az ezred Galíciában tartózkodott, ahonnan a hívó szóra hazajött és részt vett a szabadságharc szinte összes jelentősebb ütközetében, többek között a dicsőséges tavaszi hadjáratban. A huszárezred Világosnál tette le a fegyvert.

Az I. világháború hadszínterei közül az ezred katonái megjárták az orosz és az olasz frontot is.

A Nádasdy vár méltó emléket állít a magyar huszárságnak. 

A vár palotaszárnyában a büfé mellett található mosdó, illetve a bejárat mellett van egy tiszta, nyilvános wc. 

A sárvári Nádasdy várat csak ajánlani tudom mindenkinek. A vár nem helyreállított, hanem eredeti állapotú, a benne található múzeum kiállítási anyaga pedig gazdag, érdekes. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is!

https://www.youtube.com/watch?v=1C5qAjq2sDI

A vár honlapja: nadasdymuzeum.hu

Források:

www.sarvar.hu

www.huszarmuzeum.hu

www.nadasdymuzeum.hu

Szalánc kisméretű vára többnyire nem játszott jelentős szerepet a magyar történelemben, ám annak ellenére, hogy többször elpusztították, romjai ma is messziről hirdetik jelenlétét.

Az észak-déli irányban húzódó Szalánci-hegység  vonulata Nagyszalánc községnél megszakad, és ennek a természetes átjárónak a közepén emelkedik a meredek várhegy, tetején a várral.  

Nagyszalánc (szlovákul Slanec) a kassai járásban található 1400 fő lakosú község, ahol jelenleg már csak 11 fő, azaz a lakosság kevesebb, mint 1 %-a vallja magát magyarnak, holott az 1880-ban és 1910-ben végzett népszámlálás alkalmával ez az arány még 81 % volt.

A falu központjában található katolikus templom melletti parkolóban lehet kocsival megállni és az út másik oldalán kezdődik a várhoz vezető ösvény.

A szabályos kúp alakú várhegy 170 méterrel emelkedik a falu fölé. Mivel nem túl terebélyes, 30-40 perces sétával körülsétálható, a felfelé vezető szerpentin csak gyalog járható.

Különösebb útmutatás hiányában jobbról kezdtem megkerülni a dombot erdészeti utakon. A vártúra időpontja késő őszre esett és a talajt fél lábszárig érő avar borította, melynek egyedül a fiam örült, aki kedvére taposhatott benne. Én nem voltam annyira boldog, mivel az egybefüggő avarréteg eltakarta az ösvényt is, így aztán megunva a keresgélést, toronyirányt nekivágtunk a hegy tetejének.

Bükkerdő lévén sűrű aljnövényzet nem akadályozott minket és a 170 méteres szintkülönbség sem nagy, azonban a példánk követését csak fiatalabbaknak, vagy sokat túrázóknak ajánlanám, mert a hegy erősen meredek és többször is fákba, vagy cserjékbe kellett kapaszkodni, nehogy egy óvatlan pillanatban gatyaféken a hegy lábánál találjuk magunkat újrakezdésre kárhoztatva.

A feljutás tehát nem volt kényelmes, de legalább cserébe kalandos és kellemesen fárasztó. Esős időben azonban mindenképpen ajánlott a kijelölt túraútvonal, ha nem akarjuk vaddisznó módjára dagonyázva befejezni a kirándulást, vagy el szeretnénk kerülni a helyi egészségüggyel való szorosabb barátság kialakítását.    

Késő ősszel nem volt kifejezett tumultus a hegyen, felfelé senkivel sem találkoztunk és a várnál is csak néhány emberrel. Ami persze nem meglepő, ha mások a járható utat választották velünk ellentétben.

Rövid, megfeszített mászást követően a fákon át felsejlettek a rom körvonalai, mely egy toronyból, az egyik bástya maradványából és a palota egy magas faldarabjából áll.

A hegytetőre feljutva láttuk, hogy a helyiek igyekeznek a szükséges állagmegóvást elvégezni, hiszen a faluból kiépítettek egy teherfelvonót, valamint látszott, hogy a torony tetőszerkezete új, és a bástya falaiból is jó néhány m3-t mostanában építettek újra.

Szintén kisebb munkálatokról árulkodott a vár udvarán található betonkeverő, a malteros láda, illetve a torony tövében deszkákból összetákolt szerszámos- és pihenőházikó.

A vár rövid története:

A szalánci uradalmat először 1270-ben említik történelmi források, de ekkor még erődítésről nincs szó. A vár első említése (sub castro zalanch) 1281-ből való, egy IV. Béla által kiadott adományozó oklevélben.

A vár kezdetben az Aba család birtokában volt, majd egy csere útján 1330-ban kerül Drugeth Vilmos tulajdonába. Ettől kezdve megközelítőleg 100 évig e család, vagy a leszármazottaik használatában maradt.

1440-től kerül a Lossonczy családhoz, és nem sokkal később pusztították el a várat először, amikor Giskra elfoglalta és leromboltatta.

Lossonczy László azonban 1490 környékén újjáépítette, és a vár sokáig a család birtokában maradt. Lossonczy Anna halálát követően Rudolf császár 1601-ben a birtokot férjének, Forgách Zsigmondnak adományozta. 1605-ben ugyan a vár megadta magát Bocskai István csapatainak, de a bécsi békét követően Forgách Zsigmond visszakapta és uralta egészen 1621-ben bekövetkezett haláláig.

A vár következő pusztulását az 1644-es év hozta, amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megostromolta, elfoglalta, majd felgyújtotta.

1678-ban Thököly Imre vette be Szaláncot, akitől egy évvel később a császári csapatok visszafoglalták, azonban átadása előtt a védők újfent felégették a várat. A leégett maradványokat 1679-ben a császáriak véglegesen lerombolták.

1815-ben Forgách József a vár tornyát felújíttatta és abban helyezte el a család gyűjteményét, azonban a torony a II. világháborúban ismét megsérült.

2010-ben lett a romok tulajdonosa a szalánci nagyközség. 2012-ben kezdődtek meg a várban a helyreállítási, állagmegóvást célzó munkálatok, illetve kezdődött el a feltárás.

Ennek során tetővel látták el a tornyot, illetve megerősítették egyes helyeken a falakat.

A várból az udvar közepén álló torony maradt meg a legjobb állapotban. Ezen kívül a palota délkeleti falai, a várfal délkeleti része, illetve az északnyugati bástya látható.

A torony mellől fantasztikus panoráma tárul elénk elsősorban délnyugati és keleti irányban. Bízom benne, hogy helyreállítási munkák itt nem rekednek meg és fel lehet majd menni a toronyba, mert akkor körkörös panorámában lehetne része az ide látogatóknak.

Rom lévén a várban ne keressünk mosdót. 

A várat jó szívvel ajánlom a kisebb túrák kedvelőinek, hiszen egy 30-40 perces sétával nagyszerű élményt nyújt.

Ha valaki szeretne komolyabb sétát is tenni és több várat is megnézni, akkor túraútvonalon juthat el Szalánc várából Füzérre.

A kirándulás szervezetten is teljesíthető, hiszen minden évben megrendezik a "Kazinczy 50 Szalánc" teljesítménytúrát, amely Füzérből indul Nagyszaláncra, majd vissza – természetesen árkon, bokron át. A túra 54 km., a szintkülönbség 1930 m.

Aki azonban nem edzett túrázó, az másnap könnyen ébredhet sírós-jajgatós hangulatban átkozva a percet, amikor ilyen könnyelműségre adta a fejét.

Ezzel szemben aki nem szeretné a teljesítményének határait feszegetni, és sok ideje van, annak egy irányban is meg lehet tenni a távot kényelmes tempóban, dupla várlátogatással. Csak a transzferről kell gondoskodni.  

És hogy nézhetett ki eredeti állapotában a vár? Az alábbi linken megtekinthető erről egy animációs kisfilm.  

Felhívom azonban a figyelmet, hogy az animáció alatt hallható, a nyugalom megzavarására alkalmas hanghatások miatt ajánlatos a készüléket lenémítani.

//www.youtube.com/watch?v=skL6sfN1Epw

Amennyiben tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is.

Elhelyezkedését, felépítését, védelmi rendszereit tekintve Németújvár (németül Güssing) vára talán a legerősebb lehetett az egykori nyugati határszakaszon található magyar várak közül. A masszív, erős építmény ugyanis a település közepén elhelyezkedő meredek falú, 318 méter magas vulkáni kúp tetején uralkodik a környék felett.

A vár még a mai romos állapotában is erőt és méltóságot sugározva tornyosul felénk, bármerről érkezünk is a településhez. Az egykori osztrák határszakaszon álló kialudt vulkán kúpja, a tetején található fennsíkkal ideális helynek mutatkozott már a korai időkben arra, hogy védelmi célokat töltsön be.

Így aztán már a XII. század közepén favár állt rajta, mellette egy kolostorral. A helyet azonban stratégiai jelentősége miatt III. Béla kisajátította és felépíttetett egy erős kővárat, melynek első említése 1198-ból való, ahol Novum Castrum-nak, azaz új várnak nevezik. Az erődítmény első igazi megmérettetésére a tatárjárás idején került sor, amikor is sikeresen ellenállt a támadásnak.

A következő évszázadokban helyi háborúskodások színtere volt a vár és környezete. Urai a korabeli úri szokásoknak megfelelően legfőképp a környék lakosságának, illetve más méltóságoknak a fosztogatásából tartották fenn magukat.

Jelentősebb szerepet akkor kap a történelemben, amikor a Hunyadi Mátyás királlyá választásával egyet nem értő, más alternatívát kereső főurak Németújvár falai között szervezkedtek III. Frigyes császár magyar királlyá koronázásának érdekében - eredménytelenül.

A tulajdonosi viszonyokat illetően a vár máig tartó legállandóbb korszaka 1524-ben kezdődött, amikor II. Lajos magyar király gyermekkori barátjának, Batthyány Ferencnek adományozta a várat és a hozzá tartozó birtokot a törökök elleni hősies küzdelmének elismeréseképpen.

Mémetújvár azóta, vagyis közel 500 éve a Batthyany család fő fészke, és jelenleg is a család által létrehozott alapítvány tulajdonában áll.

A takaros, makulátlanul tiszta és rendezett képet mutató kisváros körülöleli a várhegyet, melynek tetejére szerpentin vezet.

A várost alig elhagyva nagyméretű, murvás parkolót találunk, ahonnan gyalog kell továbbhaladni. Az aszfaltozott úton különösebb erőlködést nem igénylő, és nem is túl hosszú gyalogtúrával érünk fel a várhoz.

A parkoló után, még a hegy derekán találkozunk az első várkapuval és a hozzá épített kerek bástyával, amelyet még jó néhány követ majd.

Akinek nincs kedve a sétához, a kapun túl egy felvonóval is feljuthat közvetlenül a vár udvarára. A kényelmesebb várlátogatók azonban ezzel a manőverrel elveszítik azt az élményt, melyet a szerpentinen felfelé kaptatva átélhetünk. A várhegyet ugyanis 3 oldalról szinte függőleges sziklafalak határolják. A kapu felőli oldalon viszont a védelem érdekében a vár újabb és újabb falakkal, bástyákkal és természetesen kapukkal lefelé terjeszkedett a lejtőn az út mentén.

A vár udvaráig összesen 4 nagy várkapun kell átmenni. Már itt is ámulatba ejtőek a magas, vastag falak, amelyek egy igazi, potens erőd benyomását keltik.

A vár udvarán hatalmas füves terület és egy szabadtéri színpad tárul elénk, mely elfoglalja az udvar 2/3 részét. A kapuval átellenes oldalon az udvar 1/3-án található a palotaszárny, mely ugyan épségben van, de meglehetősen lepusztult képet mutat.

Az épület vakolata csak nyomokban van a helyén és az is nagyon viseltes, koszos-szürkés árnyalatban "pompázik".

A felső vár bejáratához hosszú emelkedő vezet, melynek egyik fele füves, a másikon kőből kirakott lépcső van. A bejárattól jobbra van a pénztár és egy apró ajándéküzlet.

A palota szobái és termei sokkal jobb állapotban vannak, mint amire a külső kép alapján számítani lehetett. Az épületben meglehetősen gazdag, sok termet megtöltő történelmi kiállítás van, a fegyverektől a hétköznapi életet bemutató tárgyakig bezáróan.

A kiállítás részletesen foglalkozik a Németújvári Batthyany család történetével, akik évente egy alkalommal a mai napig a vár falai között gyűlnek össze.

A várat és a benne található felújított kápolnát  igénybe lehet venni különböző események -zömében esküvők - megrendezésére. A kilátás ugyan pazar, és a magában az épületben megérint a történelem, azonban a palota kívülről meglehetősen lepusztult képet mutat. A vár  Ausztria egyik gyöngyszeme, idegenforgalmi attrakciója lehetne egy felújítással. 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg mással is!

Ha eredeti állapotban fennmaradt középkori magyar várakat akarunk látni, akkor Ausztriáig kell utazni. Burgenlandban aztán a bőség zavarával szembesülünk, hiszen több olyan történelmi várat is felkereshetünk, amelyek eredeti pompájukban maradtak ránk. Ezeknek egyik legszebb példája Szalónak (németül: Stadtschlaining) vára.

A településre behajtva már messziről látszik a várból valami, de a Fehér patak partján található fák többnyire kitakarják a lényeget, csak a lombok között lévő réseken villan fel egy-egy torony, fal.

A várat körülvevő erdős táj nem volt mindig jellemzője a környéknek. Egy 1870-es fényképen a mostani buja növényzetnek nyomát sem látni, az épület környezete meglehetősen kopár képet mutatott. 

Jelenleg azonban a fák között felbukkanó kis részletek is sokat sejtetnek. Aztán a falu központjába érve hirtelen mesebeli kép tárul elénk egy duplatornyos, magas falakkal határolt várkastélyról, amely a Fehér patak mentén található sziklán uralkodik a környék felett. Az erősséget egyik oldalról a patak meredek fala, a másikról a nagyon mély várárok veszi körül.

A XIII. század végén már állt itt egy vár, mely a későbbiekben folyamatosan bővült és tulajdonosai is rendszeresen váltották egymást.

Első virágzását Andreas Baumkircher német lovag alatt élte 1446 és 1471 között. Az ő idejében építettek az öregtorony mellé palotaszárnyat és ekkor alakult ki a mai település is. Baumkircher ugyan a császártól kapta a várat, de 1468-ban átállt Mátyás király szolgálatába és több sikeres hadjáratot is vezetett a magyar király oldalán, mely tette később önmagára nézve végzetesnek bizonyult.

1527-től a Batthyány család birtokába került a vár és ott is maradt több, mint 300 évig. A Batthyányak idejében fellendült a birtok gazdasági élete és jelentős építkezések folytak. Ebben az időszakban alakult ki a vár mai formája.

Szalónak utolsó birtokosa az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos volt, akinek 1849-ben történő kivégzését követően a kamarára szállt a tulajdonjog. 1957-ben az államtól Udo Illig nyugalmazott miniszter vette meg az épületet és kezdett bele annak felújításába, mely Burgenland tartományhoz való 1980-as visszacsatolását követően fejeződött be.

Bármely irányból tekintünk az épületre, a látképet a vár két szélén égbe szökő magas tornyok uralják.

A bejárattól balra található a kör alaprajzú öregtorony, mely a legrégebbi építmény, jobbra pedig a szögletes őrtorony.

A várba 12 pilléren nyugvó impozáns kőhídon át juthatunk be. A híd falu felőli végén személyesen Nepomuki Szent János és Szűz Mária vigyáz egy súlykorlátozást jelző tábla társaságában arra, hogy a hídra 3,5 tonnánál súlyosabb járművek ne hajtsanak rá. A kőhíd azonban annyira masszívnak látszik, hogy Matuska Szilveszternek is komoly fejtörést és technikai gondot okozna az elpusztítása, ha lenne hozzá egyáltalán szíve.

A várba az 1648-ban épült kaputornyon keresztül jutunk, ahol a jegypénztár is található. A felnőtt jegy 8, a kedvezményes 5 Euróba kerül.

Az őrtorony és a körülötte lévő épületek nem látogathatók, mivel ott alakítottak ki egy konferenciaközpontot, illetve nem akarják zavarni a toronyban élő őshonos denevérpopulációt.

Az udvaron balra fordulva találjuk rögtön az öregtornyot, illetve a Batthyányak által épített kastélyszárnyat. A belső vár udvarára egy kis hídon keresztül jutunk. Ez a fekete udvar, amely nevét a jellegzetes stukkódíszekről kapta.

A kastély- és a palotaszárnyban két kiállítást is végignézhetünk.

A várakban szokásos fegyver és helytörténeti kiállítás mellett az itt székelő Béke- és Konfliktuskezelő Központ több emeletet kitevő interaktív kiállítása is látogatható.

A tárlat egyes részeit „Háború és erőszak”, „Béke és Konfliktus” címekkel illették. Szó van itt családon belüli erőszakról, háborúk borzalmairól, városi bűnözésről és minden olyan témáról, amely az emberi faj erőszakosságát mutatja be.

Az egyik legérdekesebb téma ezen belül annak a Baumkircher lovagnak az esete, aki III. Frigyes császár bizalmasa volt, és akitől sérthetetlenséget kapott. Ugyancsak a császár adott neki engedélyt 1462-ben Schlaining megalapítására. 1471-ben azonban Baumkircher lovagot a császár utasítására Grazban tőrbe csalták, elfogták és meghallgatás, valamint tárgyalás nélkül kivégezték.

A kiállítás azt mutatja be, hogy milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy a német-római császár kegyeltjéből a birodalom ellensége lett és úgy ítélték el, hogy nem adatott meg neki a védekezés joga.

Az öregtorony fala néhol 5 méter vastag és nem belső létrán, vagy lépcsőn lehet a szinteket megmászni, hanem a szintek közötti lépcsősor a külső falba van építve. Ebből adódóan meglehetősen szűk és alacsony a járat.

Azonnal felderengett előttem az egri minaret rémképe, ahol mázsán felüli 2 méteres ember lévén az utolsó szakaszon meg kellett küzdenem a feljutással. Kb. úgy ment, mint amikor a borosüvegből húzzák ki a dugót. Ahogy felfelé küzdöttem magam, gondolatban elképzeltem, hogy a jó francba fognak a tűzoltók kibontani, ha beszorulok.

A szalónaki öregtorony lépcsője azonban tágasabb volt egy kicsit, így minden probléma nélkül felértünk a tetejére, ahonnan az elénk táruló panoráma kárpótolt mindenért.

Szalónak várának felkeresése nagyszerű családi program akár úgy, hogy kevesebb időnk van és csak ide látogatunk el, akár egy burgenlandi vártúra egyik állomásaként. 

A vár honlapja: www.stadtschlaining.at

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg másokkal is!

Aki eredeti állapotban megőrzött középkori lovagvár romantikus hangulatára vágyik, annak mindenképp látnia kell a nyugati határszakasz egyik első magyar kővárát, Lékát.

A várat a XIII. században építették a folyamatos német betörések megakadályozása céljából. A sors fintora, hogy ma Ausztriában található, tehát mondhatnánk azt is, hogy nem jól végezte dolgát, azonban lovagvár lévén hadászati funkcióit gyakorlatilag már a XVI. században elvesztette.

Addig azonban meglehetősen jól teljesített, ugyanis nem tudták bevenni a tatárok és többször ellenállt a német-osztrák támadásoknak is. Mindössze 3 évig, 1406 és 1409 között volt idegen kézben.

A lovagvár a történelem során többször cserélt gazdát. Hosszabb ideig birtokolta Károly Róbert, majd a Kanizsay család.

1635-ben házasság révén Kanizsay Orsolya hozományaként jutott a vár a Nádasdy család birtokába. 

Tipikus magaslatra épített erődítményként nem találunk körülötte későbbi korokból származó modernebb védműveket, a falak követik a magaslat formáját, amely meghatározza az építmény nagyságát is.

Maihoz hasonló alakját Nádasdy III. Ferenc idejében érte el, aki 1636-tól egy új szárnyat építtetett a régi épülethez a kapu felőli oldalon.

Végül azonban a Wesselényi-összeesküvésben betöltött szerepe miatt 1671-ban Nádasdy Ferencet kivégezték, az elkobzott vagyontárgyai közül Léka az Eszterházyakhoz került.

A várat 1968-ban vásárolta meg Paul Anton Keller osztrák író, aki teljes vagyonát az épület felújítására, fenntartására költötte.

A várat ma a Prof. Paul Anton Keller Alapítvány kezeli és tartja fenn.

Léka Kőszegtől mindössze 15 km-re található, közvetlenül a határ másik oldalán. A vár a Gyöngyös patak által 3 oldalról körülölelt 400 méter magas dombon áll, messziről kiszúrja az ide látogató idegen.

A külső palánk kapuján belépve egy tágas, parkosított udvar tárul elénk, amely szabadon látogatható és ahol mászókák, padok és mindenféle pihenőalkalmatosságok vannak, melyek egy kis délutáni pocolásra csábítanak.

Az alsó vár teljes egészében szállodaként üzemel, udvarán étterem működik. A bejárathoz egy meredek kapaszkodón lehet feljutni, a kapun belül van a pénztár. A vár látogatása felnőtteknek 8, gyermekeknek 4 Euro. A családi belépő 19 Euróba kerül és vannak természetesen mindenféle más kedvezmények is.

A belső udvarból egy, a sárospataki várban találhatóhoz nagyon hasonló árkádos lépcsősoron át juthatunk a kapubástya alatt a vár múzeumként funkcionáló felső részébe.

Az udvart az ötemeletes, ötszögletű öregtorony, a karcsúbb kápolnatorony és a palotaszárny övezi. A felső vár termei nagyon szépek, igazi kora-középkori hangulatot árasztanak. A vakolatlan falakból árad felénk a történelem, mintha az 1300-as évek óta nem változott volna semmi.

Érdemes benézni a konyhába, ahol az óriási nyitott kéményes tűzhelyen, és az ott található az edényeken látszik, hogy azt alkalomadtán manapság is szokták használni.

A működtető tájékoztatása alapján előre egyeztetett időpontokban csoportoknak lehet kérni magyar várvezetést. Ennek hiányában német nyelvismeretünkre vagyunk kénytelen hagyatkozni, ugyanis magyar felirattal nem nagyon találkoztunk annak ellenére sem, hogy a várban az összes látogató, akivel találkoztunk, magyar volt.

Így legalább az agyunkat is megtornáztattuk, amíg kisilabizáltuk, hogy az osztrákok által „kultuszteremnek” nevezett nagyon különleges helyiségben a templomos lovagok tarthatták titokzatos szertartásaikat.

A terem tényleg nagyon érdekes, a bejáraton kívül egyetlen nyílása a mennyezet közepén lévő kerek lyuk, ami az egyedüli fényforrás és  ezáltal igazán sejtelmes hangulatot teremt. A kultuszterem egyébként pontosan a belső vár udvara alatt a sziklába van vájva, a kerek „ablak” pedig az udvar közelén található.

Mellette van a kínzókamra, amely nélkül manapság már szinte egyetlen kiállítással rendelkező vár sem létezhet. Hiába no, az emberek szeretnek borzongani és ezt az igényüket ki kell elégíteni. Erre a célra szolgál egy nagyon míves kialakítású „vasszűz”, mely a középkor kegyetlenségét és embertelenségét hivatott bemutatni.

Nekem kapásból más ugrik be ennek a kínzóeszköznek a láttán, hiszen az nem mellesleg a rock/metál zene egyik klasszikusának, az Iron Maiden-nek a névadója.

Az eszköz nem más, mint egy női alakot formázó, ajtóval ellátott szekrény, melynek belső oldalát különböző hosszúságú vastüskék borítják. Ebbe kerül be a szerencsétlen áldozat, akire módszeresen rázárják az ajtót, ezáltal elősegítve a lélek távozását a testből egyszerre több helyen is.

Egy dolog azonban biztosnak látszik. Mégpedig az, hogy bármilyen kegyetlen és sötét is volt a középkor, ilyen eszközt eleink nem használtak. Volt ettől számtalan kegyetlenebb és betegebb kínzóeszköz is, azonban egyes történészek úgy vélik, hogy az első vasszüzet egy erősen hiányos, vagy inkább sokféleképpen értelmezhető leírás alapján az 1800-as évek végén készítették és Nürnbergben állították ki.

Hiteles középkori forrásokban sehol sem írtak le ilyen szerkezetet és nem is maradt fenn egy sem.

A várban található másik igen erős csúsztatás Báthori Erzsébettel kapcsolatos, akinek vérfagyasztó történeteit és "vámpír" mivoltát tényként tárják elénk, kegyetlenkedéseinek történetét több termen át is olvashatjuk és láthatjuk.

Hogyan jön ide Báthori Erzsébet? Természetesen úgy, hogy a vár családi birtok volt és sokat tartózkodott a falai között. Az állítólagos hálószobájában bemutatják a kádat, amelyben a környék szűz lányainak a vérét fogták fel, hogy abban fürödhessen korabeli wellness gyanánt.

Ezzel megint csak egy nagy hiba van, mégpedig az, hogy valószínűleg nem igaz.

Báthori Erzsébet férje a rettegett törökverő Nádasdy II. Ferenc volt, akit a történelemben fekete bégként emlegetnek. Férje 1604-es halálát követően Báthori Erzsébet mérhetetlen vagyon örököse lett, amelyet irigyei koholt vádak alapján, kínzókamrákban (nem vasszűzzel) kierőszakolt tanúvallomások alapján igyekeztek megkaparintani.

Ezen alaptalan vádak miatt a nagyasszonyt elfogták és élete végéig a csejtei várban őrizték bezárva.

A falakon található tájékoztató feliratok egyikén azt írták, hogy a magyarok ugyan koncepciós per emlegetésével kétségbe vonják a vár úrnőjének vérszomjas tetteit, ettől azonban azok még valóban megtörténtek.

Nyilván a vár üzemeltetőjének érdeke a velejéig romlott Bátori Erzsébet mítoszának fenntartása, mely egyébként nagyon jól összecseng a vár másik nevezetességével, a nagyon gazdag itt élő denevérpopulációval, melynek külön interaktív kiállítást szenteltek.

Ezek után nem véletlen, hogy a nyári programok egy része a szórólapok alapján a vámpírok, denevérek téma köré szerveződik, aminek jó alapot nyújt a középkori vár és egykori úrnőjének rettegett mítosza. 

Meg kell még említeni a vár palotaszárnyában kialakított hangversenytermet, amely olyan szép, hogy percekig csak forogtam benne rácsodálkozva minden részére.

Ugyancsak igen látványos a gótikus lovagterem, amelynek méretei tekintélyesek. A várban kisebb méretű fegyverkiállítás is helyet kapott. 

A történelmi hűségében megkérdőjelezhető kiállításoktól eltekintve nagyszerű program a lékai lovagvár megtekintése, hiszen nálunk nem nagyon lehet ilyen épségben maradt, jórészt érintetlen középkori lovagvárat találni.

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is!

A vár honlapja: www.ritterburg.at