castlerocker

A vár elképesztően szép természeti környezetben fekszik, a Zempléni-hegység nyugati oldalán a Zempléni Tájvédelmi Körzetben.

Tokaji lévén erősen elfogult vagyok a Zemplént illetően, szerintem Magyarország legszebb vidéke, mely a szlovák határtól a tokaji Kopasz hegyig terjed a Bodrogköz és Abaúj közé ékelve. A Zempléni-hegység déli oldalán található Tokaj-hegyalja, ahol a világhírű bor készül.

A hegység belső és északi területei változatos és gazdag élővilággal rendelkeznek, ahol a hazánkban megszokott erdei vadakon kívül nem csak vendég, hanem állandó lakos a muflon, a hiúz és a farkas is.

A tokaji bor erősen hozzájárult Regéc virágzásához, ugyanis a XVII. században a Lengyelország és Oroszország irányába felerősödő borkereskedelem rajta vezetett át és az út biztosításában kulcsszerepet kapott.

Ebből a szerepből persze mindenki ki akarta venni a pénzét, (akarom mondani: részét) ezért aztán a kor domináns főúri családjai küzdöttek is a várért és a hozzá tartozó uradalomért rendesen. Előbb persze jogászkodtak és a családi kapcsolatok és kutyabőrök felemlegetésével mindenki saját örökének tekintette, ám a meggyőző érvelés helyett hamar előkerült a kard is. De erről később….

Regéc szláv eredetű szó, szarvat jelent. Valószínűleg a várhegy formájáról kapta a nevét, amely keleti és nyugati irányból nézve szarvat formál mégpedig úgy, hogy a lapos hegytető két szélén egy-egy kimagasló sziklaorom van.

Erre a két sziklára, illetve azok közé épült a vár. Az a vár, amely ugyan meglehetősen erős védművekkel és magas falakkal rendelkezik, de inkább megerősített főúri rezidencia, mintsem elfoglalhatatlan erőd. A csupasz kőfalak jelenleg is erőt sugároznak, azonban tudni kell, hogy a regécihez hasonló várak fénykorukban vakoltak voltak. Ha az épületeket vakoltan, többnyire fehér vagy világos színben képzeljük el cseréptetővel, már nem is annyira komor a látvány.

Manapság a különböző animációknak köszönhetően már a képzelőerőnket sem kell megerőltetni, itt egyszerűen megnézhetjük, hogyan is nézett ki a vár egykoron.

Maga az erőd két község, Regéc és Mogyoróska között fekszik, mindkét településről megközelíthető. A legtöbben azonban Regéc felől ismerik a járást. A várhoz ugyan egészen jól karbantartott földúton teljesen fel lehet menni gépkocsival, de a szerpentines út keskeny és az alsó harmadánál rendszerint le is van zárva -helyesen.

A gépkocsikat egy füves réten lehet leállítani a várhegy alatt és onnan mintegy másfél kilométeres, végig emelkedő gyalogtúra vár a látogatóra, mely azonban nem meredek és kényelmesen teljesíthető.

Ritkán ugyan, de időnként találkozom olyan plázában szocializálódott luxusautóval érkező fuxos, dzsigoló vártúrázóval is, akinek a tűsarkú cipőben bukdácsoló, okostelefonját nyomkodó macájára tekintettel feltétlenül kocsival kell menni egészen a kapuig. Ilyenkor jut eszembe Zrínyi Ilona 1678-as jövőbe látó rendelete, amely itt olvasható.

Éveken keresztül látogattam a romot nyaranta és legnagyobb örömömre azt tapasztaltam, hogy a helyiek jó gazdái voltak a teljesen leromlott állapotú várnak.

Minden évben örömmel láttam, hogy a feltárás halad és az állagmegóvásra is költöttek. Aztán a helyiek mertek nagyot álmodni, amihez sikerült a megfelelő forrásokat is elnyerni. Nekiálltak a vár rekonstrukciójának, hiszen ismert, hogy az a fénykorában hogyan nézett ki.

2015-ben végeztek az első ütemmel, melynek során teljesen megújult a vár öregtornya, továbbá részlegesen a mellette lévő ágyútorony és a palota egy jelentős része is kinőtt a földből.

A képre kattintva újjáépítés előtti és utáni fotók láthatók.

A vár előtt csodaszép fogadóépületet létesítettek, melyben korszerű és tiszta mosdók, ajándékbolt és büfé kapott helyet. A fogadóépület fedett teraszán a Zempléni-hegységre nyíló fantasztikus panoráma mellett lehet elfogyasztani az elemózsiát, vagy meginni egy kávét.

A vár története

A vár pontos építési idejét nem ismerjük. A második tatárjárás idején, 1285-ben a hegy alatt elődeink megütköztek a tatárokkal, de ekkor még nem volt a hegyen vár.

Az első bizonyíték a létezésére egy Aba Amádé által 1307-ben Regéc várában kiadott rendelet. A vár tehát a XIV. század elején az Aba család birtokában volt, valószínűleg ők is építették.

Az 1312-es rozgonyi csatavesztés után 1427-ig a vár királyi birtok lett, melyet a király hű alattvalóinak adott használatra. Regécet a XIV. század második felében vadászatok alkalmával többször is felkereste Nagy Lajos királyunk, melyet az itt kiállított oklevelei bizonyítanak.

Luxemburgi Zsigmond 1427-ben Brankovics szerb fejedelemnek adta, akitől 1459-ben visszaszállt a koronára.

Mátyás király 1464-ben a feltörekvő Szapolyai családnak adta Regécet, akik 1526-ig töretlenül birtokolták az uradalmat. A mohácsi csatavesztést követően kialakult hatalmi viszályban 1526 és 1541 között pontosan nem ismert a vár hovatartozása. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János közötti trónviszály során a várat többször is megostromolták és hol egyik, hol másik király birtokában volt.

A mohácsi vész utáni zűrzavaros állapot talán leginkább az országnak ezt a részét érintette, mivel Zemplén ütközőzóna volt a Magyar Királyság és Erdély között. És akkor még nem említettük a török hódoltság közelségét sem.

Végül 1541-ben a várat és a hozzá tartozó birtokot I. Ferdinánd Serédy Györgynek és Gáspárnak adta.

A XVII. században fellendült a tokaji borkereskedelem, így aztán a regéci uradalom is kapós lett a főúrak körében. Az 1600-as évek elején házasságaik révén mind Eszterházy Miklós, mind Rákóczi Zsigmond igényt formált Regécre.

I. Rákóczi György 1644-ben két alkalommal is megostromolta a várat és másodjára sikerült is elfoglalni Eszterházytól. Az 1645-ben megkötött linzi béke elismerte Rákóczi foglalását, így ettől fogva Regéc hivatalosan is Rákóczi birtok lett.

A Rákóczi család a várat egyik rezidenciájaként használta, meglehetősen sokat tartózkodtak benne. II. Rákóczi Ferenc gyermekkorában egy ideig a várban nevelkedett és itt tartózkodott vele anyja, Zrínyi Ilona is.

A Thököly- felkelés idején a vár a kurucok egyik legfontosabb támaszpontja, ide halmozták fel és itt tárolták a hadviseléshez szükséges ellátmányt. Ez lett a veszte is, ugyanis a várba 1685-ben bevonultak I. Lipót császár katonái, majd a következő évben, 1686 május 2-án az uralkodó utasítására előbb felgyújtották a várat, majd lerombolták a falakat.

A vár fejlődése 

Regécet három, egymástól elkülönülő részre tagozódik. Ezek az Alsó-, Középső és Felsővár.

Az építmény legrégebbi eleme a Felsővár sziklacsúcsán álló öregtorony, mely a hegytető északi oldalán van. Kezdetben csak ez létezett, melyet déli irányban egy ovális alakú fal vett körül. Ezt később, a XV. sz. első felében teljesen átépítették úgy, hogy az ovális falat elbontották és helyette egy négyszög alakú várfalat húztak, melynek a belső oldalához épületeket ragasztottak.

A XV. század közepén a hegytetőn álló két sziklacsúcsot falakkal összekötötték, így a Középső vár területét lezárták. Valószínűleg ebben az időben kezdődött meg az Alsóvár, vagyis a déli sziklacsúcs beépítése falakkal és az első épületekkel.

Az 1540-es években a Felsővár épületeit megemelték és az Öregtorony északi oldalához egy kerek ágyútornyot építettek.

Végül a XVI-XVII. századokban az építkezések zöme a Középső vár területére helyeződött át, amikor is megépültek a főúri udvartartásnak helyet adó keleti és nyugati palotaszárnyak, melyek a Középső vár falai mentén helyezkedtek el.  

Mivel a védelem is fontos volt, ebben az időszakban épült meg a Kút bástya, a keleti fal északi végén egy rondella, a középső szakaszon pedig a Kis bástya.

Látnivalók 

A községben található a vadonatúj látogatóközpont, melyben a Rákóczi családot bemutató állandó kiállítás kapott helyet, kiemelt figyelmet fordítva II. Rákóczi Ferencre.

A vár öregtornyának 4 szintjén találunk állandó kiállításokat, melyekben vannak multimédiás alkalmazások és makettek is.

És hát maga a vár! Amikor először jártam Regécen, már akkor is fenséges volt, pedig igencsak romos állapotban találtam. A felújítást követően elvittük egy regéci vártúrára a vendégségben nálunk tartózkodó budapesti rokonainkat. A hatás természetesen nem maradt el és közölték velünk, hogy attól a naptól vártúrázóvá váltak. 

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is. 

forrás: www.regecivar.hu

A 460 méter magas Várhegyre épült Szádvár jelenleg Magyarország legészakabbra található középkori vára, amely az Aggteleki Nemzeti Park területén fekszik közvetlenül Szögliget település mellett.

A hatalmas kiterjedésű várat évtizedeken keresztül nem látogathatta senki, mivel 1920 után a magyar-csehszlovák határ közvetlen közelébe került, így tiltott zóna lett.

Akkoriban csak határőrök, meg a szlovákoktól gumicsizmát, bakancsot behozó, vagy szalonnára, fejkendőre cserélő csempészek fordultak meg a romok között. Pedig látnivaló lett volna bőven, hiszen nem sok hozzá hasonlóan nagy erődítmény található ilyen magasságban.

Napjainkban szerencsére egyre többen keresik fel Szádvárt, és lelkes várvédőknek köszönhetően megkezdődött állagának megóvása.

Az tekintélyes méretű erősség fénykorában, a XVI. század közepén impozáns látványt nyújthatott a hegytetőn. Alighanem Regéchez hasonlóan Szádvár is inkább erődített uradalmi központ volt, mint bevehetetlen végvár. Alátámasztja ezt harcokban nyújtott nem túlzottan dicsőséges múltja is, hiszen történetének viharosabb időszakaiban folyamatosan váltották egymást gazdái, az ostromok után rendszerint más zászlót tűztek ki tornyaira.

A legnagyobb ostromát 1567-ben élte át, amikor a császári csapatok tüzérsége négy nap alatt rommá lőtte a vár falait, minek következtében a védők megadásért cserébe szabad elvonulást kaptak.

Azonban az 1644-es Szádvárt ért támadás alkalmával fél éven át sikeresen tartották védői a várat és végül az ellenfél ment el a falai alól dolgavégezetlenül.

Manapság Szögligetről lehet felmenni a szlovák-magyar határon álló várba, a ménes patak mentén. A település szélétől földút vezet a kb. 1000 méterre lévő egykori határőr laktanyához, ami jelenleg a Szalamandra Ház.

Szádvár nem a lusta vártúrázók vágyálma, ugyanis a vendégháztól csak gyalog lehet továbbmenni a meredek hegycsúcson épített erőd romjaihoz. Aki könnyelműen, tűsarkú cipőben próbálja a hegyet megmászni, az jobb esetben a cipésznél, rosszabb esetben kifordult bokával a kórházban találhatja magát. Egy biztos: a várhoz nem jut fel.

A Salamandra ház előtt nagyméretű turista térkép igazít el, amely szerint az ösvényen jobbra, és balra elindulva is a várhoz érünk.

A térkép szemrevételezése után úgy döntöttünk, hogy a bal oldali út rövidebbnek tűnik, így azt választottuk.

Az út a várhoz kb. 2 km, melyben vannak meredekebb kaptatók is. A turistaút alsó 2/3 része zömében bükkerdőn halad keresztül, ahol más fafajták is megtalálhatók, leginkább a gyertyán, kőris. Ennélfogva nincs sűrű aljnövényzet és nyáron a legmelegebb időben is kellemesen hűvös van hegymászás közben.

A hegy teteje felé több helyen előbukkan a sziklás talaj és fák helyett inkább cserjék jellemzik a tájat.

A Várhegyet járja körül a Bükki Nemzeti Park tanösvénye is, mely szintén felkanyarodik a várhoz és összesen mintegy 4,5 km hosszú.

A felfelé vezető út különlegessége az a két nyomvályú a hegy sziklás talaján, amelyet évszázadok alatt az a megszámlálhatatlanul sok szekérkerék vésett bele, amely a várban megfordult.

A két nyomvályú annyira markánsan látható, hogy azokat nem kell keresgélni, hanem a párhuzamos mélyedések egyértelműen látszanak a várhoz vezető hegyi úton.

A terjedelmes vár 4 különálló udvarral rendelkezett és az egyik legnagyobb volt Magyarországon.

Az évszázadokon át elhagyatott állapotban lévő rom köveit jórészt a környékbeli lakosság elhordta, a maradványokat pedig ismét birtokba vette a természet. A megmaradt faldarabok, romok között erdő nőtt, így csak itt-ott tűnnek elő messziről a falak.

A vár hossztengelyének két végéből azonban lélegzetelállító panoráma nyílik a környező hegyekre.

Érdekesség, hogy a nehéz terhek feljuttatásához már a középkorban állati erővel mozgatott köteles felvonórendszert készítettek, melynek maradványai a hegyoldalban megtalálhatók.

A vár története

A hegyetető alakját követő, szabálytalan alaprajzú vár építési idejét nem ismerjük. „Szárd” várának első említése a XIII. század közepéről való, viszont a történészek szerint ez nem azonos a mai Szádvárral, hanem az erődítmény a Ménes patak völgyének másik oldalán található Óvár-tetőn lehetett. Nyomait ma már csak alig észrevehető sáncok maradványai őrzik. 

Szádvár a kiskirályok megerősödésének idején, 1301-ben került Aba Amádé birtokába, ahonnan 1319-ben szerzi vissza Károly Róbert és innentől kezdve sokáig királyi birtok maradt, amelyet a királyok megbízható emberei igazgattak.

1387 és 1392 között Zsigmond király a várat - a trónért folytatott harcban őt támogató - Bebek Györgynek adományozta örökbirtokként.

1440 és 1454 között a vár ideiglenesen kikerült a Bebek család birtokából, amikor az Erzsébet királyné által az országba behívott cseh huszitákkal szövetséges lengyel származású Komorowsky Péter rablólovag elfoglalta és birtokolta Szádvárt. Ezekben az években innen fosztogatták a környék lakosságát.

Amikor 1470-ben Szapolyai Imre szepesi gróf feleségül vette Bebek Orsolyát, Szádvár a befolyásos Szapolyai család birtokába került.

Az 1526-os mohácsi csatavesztést követően Magyarországon trónviszály alakult ki, ugyanis a nemesek egy része a Habsburg házból származó I. Ferdinándot látta volna szívesen a trónon, ezzel szemben a köznemesek Szapolyai János erdélyi vajdát választották királlyá a Szádvárhoz közeli Tokajban.

Megválasztását követően Szapolyai az őt támogató Werbőczy Istvánnak adományozta Szádvár és Torna váruradalmait. Werbőczy azonban nem tudott beköltözni Szádvárra, mert az akkori várkapitány, Trinnay Lengyel Gergely Szapolyai utasítása ellenére az éppen akkor Ferdinánd párti Bebek Ferenc kezére juttatta az erősséget.

A következő évtizedekben Bebek Ferenc  uralta a várat és eközben többször is pártot váltott, annak megfelelően, hogy a saját érdekei hogyan kívánták. A vár azonban ennek hasznát látta, ugyanis ez a köpönyegforgatás veszélyes játék és tudta ezt Bebek is. Ennek ismeretében folyamatosan erősítette és fejlesztette a várat.

Ekkor alakult ki a rondellák sorozatával megerősített tekintélyes kővár.

Ezekben az évtizedekben a Bebek család megerősödött, Szádváron kívül ők uralták Krasznahorka, Szendrő, Csorbakő és Torna várát is a hozzájuk tartozó uradalmakkal.

1562-ben Bebek György árulás révén a törökök fogságába került és onnan csak 3 év múlva tudott szabadulni oly módon, hogy az erdélyiek pártjára állt. Ezt azonban a császár nem nézte jó szemmel és 1567-ben Szádvár ellen küldte Schwendi Lázár kassai főkapitányt. Schwendi tapasztalt katona volt és a biztos siker érdekében váratlan húzásra szánta el magát.  Bebek György távollétét kihasználva, ostromra teljesen szokatlan időpontban, januárban vonult Szádvár ellen.

A vár védelmét férje távollétében Patócsy Zsófia irányította, aki az óriási túlerővel szembeszállva hősiesen próbálta a védelmet megszervezni. A jelentős erőt képviselő császári csapatok azonban 4 nap alatt rommá lőtték az erődöt, amely így tarthatatlanná vált. A védők szabad elvonulás fejében átadták a várat.

Ezt követően a szádvári uradalom a király birtokába került, aki a 19 falu adóit lelkiismeretesen beszedette, de a vár felújításával nem törődött. 1557-ben a bécsi haditanács megállapította, hogy Krasznahorka és Szádvár „rozzantak”, de azt nem tudni, hogy felújították-e őket. Valószínűleg nem, mivel 1579-ben Rübert János kassai főkapitányt kötelezte a Kamara a vár felújítására.

1604-ben a vár kardcsapás nélkül lett Bocskai Istváné, miután Szendrőt a védői feladták. Szádvár nem túlzottan motivált védői a szomszédos Szendrő bukásának hírére elszöktek a várból.

Egy 1607-es zsoldlista alapján a vár katonaságát mindössze 50 gyalogos katona és két tüzér alkotta.

1608 és 1621 között a vár tulajdonjogáért a Csáky és a Pethe család pereskedett, azonban 1621-ben a nikolsburgi béke értelmében Szádvár visszaszállt a Habsburgok tulajdonába.

Az erdélyi csapatok újabb hadjárata idején ismét beveszik a várat, amely az 1626-os békekötés után visszakerül a császár tulajdonába.

A következő időszak kicsivel több dicsőséget hozott várnak. 1644. márciusában I. Rákóczi György vette ostrom alá, de a védők kemény harcok során kitartottak. Az erdélyi seregek egészen novemberig tartották körülzárva Szádvárt, ahonnan a kicsapásokkal bosszantották az ellenfelet. Mivel a blokád nem vezetett eredményre, az erdélyi hadak novemberben elvonultak a vár alól.

1675 tavaszán a császári zsoldosok már nem akartak meghalni a várban, ellenállás nélkül adták át Szádvárt a kurucoknak néhány hónapra, akiktől a nyár folyamatán Strassaldo császári generális foglalta vissza.

A császár sem örülhetett azonban sokáig, 1682-ben a törökökkel szövetséges Thököly Imre kurucai szállták meg az erődöt.

1683-ban a török ostrom alól Bécset felmentő lengyel hadsereg Felső-magyarországon, azon belül is a Bódva völgyén tért haza és nagy pusztítást végzett. Ennek során több napig a Szádvár közelében táboroztak a lengyel katonák, akikre a várat birtokló kurucok több ágyúlövést is leadtak a miheztartás végett.

Már meg sem lepődünk azon, hogy ez a kuruc korszak sem tartott sokáig, mert 1685 november 5-én a várnál seregei élén megjelenő Caprara császári generális előtt a kuruc őrség megnyitotta a kaput.

Caprara utasítására a sajnos ebben már nagy rutinnal rendelkező császári sereg aláaknázta a fontosabb védműveket, bástyákat és megkezdte a vár „lerontását”.

Ez a művelet olyannyira sikeres volt, hogy attól kezdve a vár védhetetlenné vált, a romokat pedig már nem a különböző hadak, hanem a természet foglalta vissza.

Az utolsó kegyelemdöfést azonban a környék lakossága adta meg, akik építkezésekhez elhordták a lerombolt falak köveit.

A várért sajnos évszázadokon át nem tettek semmit. Az sem segített Szádvár helyzetén, hogy Trianon után közvetlenül a határvonalra került, így tiltott zóna lett, a romokat a turisták sem látogathatták.

2006 őszén magyarországi várbarátok egy csoportja fogott össze a romok megmentéséért, amikor kiirtották a várfalakat elborító bozótos nagy részét, majd megalakították a Szádvárért Baráti Kört.

A csoport tagjai azóta is minden évben két alkalommal, (tavasszal és ősszel) tábort szerveznek, ahol önkéntesek végeznek több napon át munkát a vár rendbetétele érdekében.

A vármentő hetek során  rengeteget tettek a maradványok megőrzéséért, uniós források bevonásával több szakasz állagvédelmét oldották meg.

Idén tavasszal március 16-17-én tartják a XXIV. vármentő napokat, melyre szeretettel várják a várromért tenni akaró önkénteseket.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is. Ha pedig kellőképpen tettrekésznek érzed magad, március közepén irány a vár.

Forrás:

www.szadvar.hu

Wikipedia

A vár, ahonnan eme kétes hírű, romlott erkölcsű hölgyek alighanem a végvári vitézek legnagyobb bánatára ki voltak tiltva, nem más, mint Regéc.

A tilalmat pedig maga a vár nagyasszonya, Zrínyi Ilona rendelte el 1678. május 1-én meghozott várrendtartásában, sok más egyéb rendszabály mellett.

A regula egész pontosan így szólt: „Holmi fosos kurvákat be ne bocsássanak a várba, hanem az ki méltó az illendő személyeket.”

A fentihez hasonló szabályt nem csak Regécen vezettek be, hanem abban a korban általánosan elfogadott előírás volt a ledér nők (és egyáltalán mindenféle nő) távoltartása a váraktól.

Ennek legfőképpen egészségügyi okai voltak, de nyilvánvalóan nem volt kívánatos jelenség az sem, hogy a katonák összezördüljenek egymással a szebbik nem miatt.

És hogy mit tartalmazott még ez a rendszabály?

Ha valaki felmászott a vár falán, a fejével fizetett tettéért.

Az őr, aki szolgálatban elaludt, elsőre még megúszta némi veréssel, de második alkalommal már a vár fokáról hajították le.

Nem szerették a duhajkodást sem: ha valaki a várban kardot rántott a másikra, levágták a kezét. Amennyiben meg is sebesítette bajtársát a hirtelen haragú vitéz, akkor a fejét vették.

A káromkodókat egyszerűen egy fél napra tömlöcbe vetették.

Azonban hiba lenne azt hinni, hogy csak fegyelmező rendeletek születtek.

Zrínyi Ilona elrendelte azt is, hogy rendszeresen tartsanak a várban lövészetet, a fegyvereket pedig folyamatosan tisztítsák.

Tűz esetére a várfalakon mindig tartottak készenlétben vizet, és a kéményeket is alaposan tisztították.

A vár pusztulását nem is vétlen tűz okozta, hanem 1686 május 2-án I. Lipót császár utasítására Caprara generális módszeresen leromboltatta.

Mivel 2018 a hosszú hétvégék éve lesz, ezért az előttünk álló időszak a várbarátok számára kedvező lehetőséget teremt tartalmasabb kirándulások tervezésére.

Csak néhány olyan hely van Magyarországon, ahol egymástól kis távolságra jó néhány magyar történelmi vár található. Ezek egyike a nyugati határszakasz, mely a várak egymáshoz való közelsége miatt pénztárcabarát módon alkalmas arra, hogy a lelkes vártúrázó néhány napos kirándulás során több történelmi nevezetességet is kihúzhasson a listájáról.

A szóban forgó várak az osztrák-magyar határ mentén, annak két oldalán sorakoznak. A schengeni határoknak köszönhetően az Ausztriában található váraink is egyszerűen becserkészhetők, nem kell hozzá más, mint néhány Euró, vagy egy bankkártya.

Az alábbi lista 4 teljes nap alatt kis előre tervezéssel teljesíthető, hiszen Kőszegtől mindegyik vár elérhető 1 órán belül.

A családommal Kőszegen foglaltam szállást, mely a többi várhoz képest központi helyen van, így a csillagtúrák kiindulópontja lett. Az sem mellékes, hogy a város mindenféle szállásigényt ki tud elégíteni a vendégháztól a panzión át a szállodáig.

Amiben ez a túra egyedülálló: a várak közül csak egy van romos állapotban, a többi eredeti pompájában maradt meg.

1. Kőszeg

Kőszeg esetében rögtön két várról beszélhetünk. Az egyik a város felett magasodó Óház-tetőn található, most kilátóként üzemel.

Az összes vár közül ez a legrégebbi, már őseink bejövetele előtt is létezett. A kilátóhoz nem túl megerőltető gyalogtúrával lehet feljutni, ahonnan páratlan panoráma nyílik a körülötte levő tájra.

A legtöbbek által ismert Jurisics-vár Kőszeg történelmi belvárosában áll, mely a történelemkönyvekbe az 1532-es nagy török ostrom révén került be.

Érdemes megnézni a várban található múzeumot, de maga a város is ámulatba ejtően szép, kis utcái igazi középkori hangulatot árasztanak. A környező vártúrákról visszatérve esténként a belváros egy-egy éttermében elevenítettük fel az aznapi élményeket. 

A kőszegi várakról és az ostrom alatt tanúsított hősies helytállásról  részletesen itt olvashatsz.

2. Sárvár

Kőszegtől keletre, mintegy 42 km-re található Magyarország egyik legszebb, eredeti állapotában megmaradt erőssége, a sárvári Nádasdy-vár. Fennmaradását elősegítette, hogy egészen a XX. század közepéig folyamatosan valamely magyar, vagy európai főúri dinasztia lakta.

A XVI. századtól a Nádasdy család főnemesi ágának székhelye. A Nádasdy múzeum az országban szinte egyedülállóan gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, melyben helyet kapott a Nádasdy huszárezred életét, mindennapjait feldolgozó kiállítás.

A sárvári várról, és a huszárezredről itt találsz bővebb információt.

3. Léka (Lockenhaus - Ausztria)

Kőszegtől nyugatra, mindössze 14 km-re - gyakorlatilag a hegy másik oldalán - található Léka vára. Az épségben megmaradt, magántulajdonban lévő középkori lovagvár külső szárnyában szálloda üzemel. A belső várban vártörténeti, valamint a környéken őshonos denevérek életét bemutató interaktív kiállítás látható.

Az épület hamisítatlan középkori hangulatot áraszt.

Lékáról szóló írásom itt olvasható.

4. Fraknó (Forchtenstein - Ausztria)

Kőszegtől 50 km-re északi irányban található Fraknó. A tökéletesen eredeti és ép állapotban megmaradt vár az Eszterházy család kincstára és magánmúzeuma volt és a mai napig is az. Fraknóra érdemes sok időt szánni, ugyanis páratlanul gazdag múzeuma van, melynek kiállítási anyagát az Eszterházy hercegek és grófok által évszázadok alatt megszerzett hadizsákmány képezi. Többek között a várban található Európa második legnagyobb fegyvergyűjteménye, melyről itt találsz bővebb információt. 

5. Lánzsér (Landsee - Ausztria)

Kőszegtől 37 km-re északnyugati irányban található Lánzsér település, melynek romos vára a falu felett emelkedő hegy tetején épült. Igaz, hogy lepusztult állapotban maradt ránk, azonban a túra legnagyobb várát tisztelhetjük benne. Méretei lenyűgözőek, az öregtoronyból pedig elképesztő kilátás nyílik a környező területre. Bővebben itt olvashatsz róla.

6. Szalónak (Stadtschlaining - Ausztria) 

Szintén Ausztriában, Kőszegtől 30 km-re délnyugatra helyezkedik el Szalónak vára, amely szintén teljesen ép állapotban maradt meg az utókor számára. A várban helytörténeti, illetve a benne székelő Békemúzeum kiállítása található, melyről itt olvashatsz.

7. Németújvár (Güssing - Ausztria)

Kőszegtől 52 km-re délnyugati irányban találjuk Németújvár jelentős középkori várát, amely a város felett emelkedő vulkáni csúcsról uralkodik a környék felett. A vár évszázadokon át a Batthyány család székhelye volt és jelenleg is  a család tulajdonában van.  Az épület ugyan nem rom, de erősen leamortizált állapotban van. A várról további információ itt.

8. Borostyánkő (Bernstein - Ausztria)

Kőszegtől 30 km-re nyugatra található Borostyánkő vára, vagy más néven Almássy-vár. A vár teljesen épen maradt fenn, azonban 1953 óta szálloda üzemel a falai között, ezért csak a egy része látogatható turisták által.

+1. Kabold (Kobersdorf - Ausztria)

A várkastély Kőszegtől északnyugatra, mintegy 35 km-re található. Mivel teljes egészében magántulajdonban van, kizárólag csoportok látogathatják előre egyeztetett időpontban.  

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!

A hely pedig nem más, mint Kőszeg, ahol 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megállította a Bécs ellen vonuló I. Szulejmán félelmetes hadseregét. Kőszeg ostromát és a thermopülai csatát nyilván nehéz összehasonlítani, azonban Jurisicsnek még akkora esélye sem volt a győzelemre, mint Leonidásznak.

Az i.e. 480-ban lezajlott görög-perzsa ütközetben a modern történészek a perzsa sereg nagyságát 20.000 főtől 250.000 főig saccolják. Ezzel szemben a görögök nem 300-an voltak, hanem különböző korabeli történetírók művei alapján létszámukat 5500-7000 főre taksálják, amiből Leonidász testőrsége volt a legendás 300 fő.

Azt is tudjuk, hogy Kőszeg ostroma előtt Jurisics Miklós várkapitánynak pontosan 28 könnyű- és 10 nehézlovasa volt, amely rettenetes haderőt mindössze 8 katonából álló gyalogos alakulat tett tekintélyessé. Ehhez jön még az a 700 fő iparos, kézműves, és jobbágy, akik a törökök elől a várba menekültek és akik egyébként a fegyver markolata helyett az eke szarvának szorongatásához voltak szokva. Vagyis a védelmet pontosan 46 katona és kb. 700 felfegyverzett civil jelentette.

Velük szemben állt a kor leghatalmasabb és talán legütőképesebb hadserege élén olyan kiváló hadvezérekkel, mint Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír. A törökök létszáma megközelítőleg 100.000 fő lehetett.

De nézzük előbb a várat!

Kőszeget nem lehet igazán klasszikus értelemben várnak nevezni, hanem inkább az erődített város a találó kifejezés. A kicsiny középkori várost ugyanis Károly Róbert idején falakkal vették körül, amelyet több ponton bástyákkal erősítettek meg. A belváros ma is egészen jól tükrözi a középkori állapotokat. Egy korabeli térképpel kezünkben sétálva napjainkban is látszik, hol húzódtak a városfalak, és sok helyen fel lehet ismerni az egykori falakat mai épületekbe ágyazva.

Óvár, vagy Felső vár

Kőszeg esetében két várról beszélünk. A régebbi maradványa a város felett húzódó 609 méter magas Óház-tetőn található és felújítva ma kilátóként funkcionál. Ennek első emléke még a honfoglalás előtti korból, 802-ből származik, Einhard krónikája említi castellum Guntionis néven.

Sok információ nincs róla, valószínűleg őrtorony, határvár lehetett. Ez képezhette az alapját a későbbi toronyvárnak. A kőszegi felső vár hatalmas lakótorony volt, melynek a bejárata az első emelet magasságában nyílt, az ajtóhoz vezető feljárót pedig a későbbiekben félkör alakú védőművel biztosították.

https://www.youtube.com/watch?v=xVu9KKk8Ij4

A tatárjárás után a várat IV. Béla a Kőszegi családnak adományozta. A torony Óvár, vagy felső vár néven 1248-ban szerepel először írott formában. Az erőddel azonban egy gond volt: igen messze esett a völgyben húzódó kereskedelmi utaktól.

A Kőszegiek az általuk behívott német lakosságot az út mentén, a völgyben telepítették le, ahol 1250 körül megalapították Kőszeg városát.

Itt építették fel az új várat, amelyet ebben az időben alsó vár néven emlegettek, és amely fokozatosan elhalványította a régi vár jelentőségét és átvette a szerepét.

1327-ben Károly Róbert hosszabb háborúskodás után elfoglalta mindkét várat.

1354-ben még javában használták a felső várat, mert abból a korból fennmaradt egy határleírás Kőszeg környékéről. Később azonban vélhetően az osztrákokkal vívott csatározások következtében a béke feltételeként lerombolták. Mivel elvesztette jelentőségét, többé nem újították fel. 

A romok fölé 1896-ban kilátót építettek, mely nem sokkal később összedőlt. A maradványokat 1991 és 1995 között tárták fel, melynek során megállapították, hogy a torony 20x12 m alapterületű volt, az udvarra pedig egy kisebb kaputornyon át lehetett bejutni.

Alsó, vagy ahogyan a legtöbben ismerik Jurisics vár

Az alsó várat 1327-nem Károly Róbert elfoglalta, majd 1336-ban jelentős kiváltságokat adott a városnak elősegítve ezzel a fejlődését. A rendszeres határmenti osztrák betörések miatt ebben az időben kezdik meg a városfalak kiépítését. Ez azt jelentette, hogy a nem túl nagy méretű várost erős falakkal és bástyákkal vették körül, amelyet minden oldalról vizesárok védett.

Az erődített város egyik sarkában volt a tényleges vár, amely egy belső- és a bejárata előtt egy külső vagy inkább elővárból állt.

Mindkettőt vizesárok vette körül, amelybe a Gyöngyös patak vizét vezették. A vár a XV. század közepére a Habsburgoké lett, akiktől ugyan Hunyadi Mátyás 1482-ben elvette, de 1492-ben visszafoglalták.

https://www.youtube.com/watch?v=74WkDkpcubs

Kőszeget 1532-ben Jurisics Miklós birtokolta, aki Ferdinánd császár híve volt.  Mint horvát bán számos alkalommal tett szolgálatot Ferdinándnak, többek között Szulejmánnál is járt követségben.

A város ostroma 

1532-ben I. Szulejmán 80-120.000 fősre becsült seregével másodszor indult meg Bécs ellen, azonban ebben az évben nem a szokványos és mindenki által használt úton, vagyis a Duna mellett vonult, hanem a Dráva mentén, majd a Dunántúlon toronyirányt átvágva.

Mivel azonban az utak rosszak és keskenyek voltak, a hatalmas had csak augusztus 5-re ért Kőszeg alá. Történészek a mai napig találgatják, hogy ha Bécs volt a fő cél, és már az időjárást tekintve így is késésben volt, akkor a szultán miért állt meg egy jelentéktelen kis városnál, amelyikben mindössze 46 katona és pár száz civil volt?

Van aki szerint a várba felhalmozott élelem megszerzése volt a fő cél, a valószínűbb ok azonban az, hogy a törökök késedelmes és lassú felvonulása miatt Bécs alatt Ferdinándnak akkora európai sereget sikerült összetoborozni, ami nagyobb lehetett a török hadnál is.

Szulejmánnak pedig távol a hátországtól ezzel a komoly sereggel aligha volt kedve megütközni. 1532. augusztus 5-től az ostromot vezető Ibrahim napokig lövette ágyúkkal a várat, majd 13-tól egészen 27-ig összesen 19 török rohamot vertek vissza a védők melyekből az utolsó roham egy teljes napig tartott.

Az oszmán hadsereg a 25 napos küzdelem alatt a kor szinte összes ostromtechnikáját bevetette kezdve az ágyúktól a falak aláaknázásán át a különböző ostromszerkezetekig.

A törökök a 29-re tervezett végső roham előtt – melyet már aligha bírt volna el a 200 fősre apadt őrség – váratlan ajánlattal álltak elő. Ha a védők engedik kitűzni a lófarkas zászlókat a várra, akkor elvonulnak Kőszeg alól és felhagynak az elfoglalásával.

A helyzetet mérlegelve Jurisics belement a névleges megadásba, Szulejmán pedig tartotta a szavát és seregével elvonult a vár alól annak tényleges bevétele nélkül. A kapitány hősies helytállása miatt később bárói címet kapott. Mivel azonban fiú utód nélkül halt meg, Kőszeg királyi birtok lett.

A város 1695-től került az Eszterházy család birtokába, egészen 1931-ig. A XVIII. században több ostromot is átélt, hol a császári, hol a kuruc csapatok fosztották ki, 1777-ben pedig leégett. Ekkor bontották el a védműveinek nagyobb részét.

A várat kétszer is felújították. Először 1955 és 1963, majd 2011 és 2013 között.

Napjainkban

A közelmúlt felújításainak köszönhetően Kőszeg vára nagyon szép állapotban van. Az épület külső körbejárása során még jobban átéreztem a vár egykori védőinek hősiességét, ugyanis a vár még a nevezetes ostrom idején, a XVI. században sem volt korszerűnek mondható.

A képre kattintva galéria nyílik!

Nem áll megközelíthetetlen hegyormon, nincs egy olaszbástyája sem, nincsenek óriási, vastag falai, a négy sarkán álló, elavult körbástyák pedig alig nagyobbak egy jól megtermett vidéki kolbászfüstölőnél.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a fenébe tudott ez a vár ellenállni a Bécs ellen készülő teljes oszmán hadseregnek.

A vár megtekintéséhez a bejáratánál kell jegyet váltani, ahol akár korabeli jelmezeket is lehet bérelni, hogy a látogatók még jobban átéljék a középkori hangulatot. 

Az udvaron a Kőszegi Várszínház szabadtéri színpada terpeszkedik, rontva az összképet. 

A belső vár egyik szegletében gyógy- és fűszernövények kaptak helyet. Az emeleti termekben „a kőszegi vár évszázadai” címmel lehet állandó kiállítást megtekinteni, és természetesen van számottevő fegyvergyűjtemény is.

Vártúrázóknak kifejezetten ideális célpont lehet Kőszeg, ahol sok szálláslehetőséget találnak, és ahonnan kiindulva akár 7-8 másik várat is felkereshetnek.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg másokkal is!

forrás:

www.koszeg.hu

www.jurisicsvar.hu